Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
Szabó Géza: Adatok a velemi késő bronzkori ónbronzok archaeometallurgiai vizsgálataihoz
SZABÓ GÉZA: ADATOK A VELEMI KÉSŐ BRONZKORI ÓNBRONZOK ARCHAEOMETALLURGIAI VIZSGÁLATAIHOZ széles, fűrészlap 4,3 cm hosszú töredéke. A lemezszerű fűrészlap testén az él közelében jól tapintható a fogazáskor kialakult, a vágási szélességet biztosító sorja maradványa. (Ltsz.: 54.512.525.) (MISKE 1907, XXXII. t. 15.) BRVEL89 minta leírása: A fűrészlap törött végéből vett minta teljes keresztmetszetén látható ikerkrisztallitok a többszörös hőkezelésre, megmunkálásra utalnak (9. kép 3.). Anyagában az alacsony óntartalmon túl az egyéb szennyezőanyagok jelenléte mellett - Sb, Pb, Ni, As, Ag - a vastartalom viszonylag magas. A VIZSGÁLT TÁRGYAK ÉRTÉKELÉSE A CSISZOLATOK KÉPE ALAPJÁN A vizsgált velemi leletek között - mint az a csiszolati képeken jól látható - egyaránt találunk a megmunkálás módja szerint öntött (karperectöredék, nyílcsúcs), szükség esetén az élek közelében hidegen megmunkált állapotú eszközöket (szárnyas és tokos balták, késpenge, lándzsacsúcs), valamint az utólagos megmunkálás megkönnyítésére, az anyagszerkezet tulajdonságainak javítására hokezelt tárgyakat (értékmérő karikák, csüngő, kard, fűrészlap). A tárgyak ilyen jellegű megoszlása nagyjából megfelel az eddigi vizsgálatok alapján kialakult általános képnek (SZABÓ 1997). Feltűnő azonban, hogy a formailag hasonló két súly esetében jelentős eltérés van az anyagszerkezet és összetétel tekintetében. A BRVEL75 minta jellegzetes dendrites szerkezete megőrizte az öntés utáni állapot képét, míg a helyi másolatnak tartható BRVEL76 minta rossz minőségű, lyukacsos anyagát a felszín közelében megfigyelhető ikerkrisztallitok tanúsága szerint megmunkálták és hőkezelték. Ezeket az utólagos lépéseket a használat nem indokolja, s a forma kialakításához sem volt szükséges - hiszen a másik súlyt egy sajátos technológiai eljárás ismerete segítségével elő tudták állítani utólagos megmunkálás nélkül is. A formai hasonlóság eléréséhez az utólagos megmunkálás csak akkor válhat okvetlenül szükségessé, ha valamiért eltérő az előállítás módja, nincsenek birtokában az előkép öntésénél használt technológiai ismeretnek. Mindebből azonban még nem következne szükségszerűen a hőkezelés. Az előképnek tartható súly felszínén és a BRVEL75 minta csiszolatán is jól megfigyelhető a felület közelében a tárgynak szürkés színt adó ónbő réteg (3. kép 1.). Csak sajnálhatjuk, hogy a két súly formai párhuzamának tartható, karmantyúnak meghatározott, a Duna forrásvidékén előkerült hohenheweni példány leírásából sem derülnek ki a technológiai szempontból fontos részletek (MÜLLERKARPE 1959, 195, 175.T.C1.). A súlyokhoz hasonló, a felület onozására utaló jelenségeket figyelhetünk meg a BRVEL77 minta, csüngő esetében is 7 (5. kép 1.). A formáját az öntés által elnyert tárgynál az utólagos hőkezelést szintén csak a felület sajátos technikával való ónozása indokolja. 8 Korábbi kísérleteink során már felfigyeltünk arra, hogy a felhevített, majd vízben hirtelen lehűtött bronztárgyak színe megváltozik, ezüstös szürke lesz a felületükön kialakuló ónbő réteg miatt. (SZABÓ 1997a.) A velemi - de az egész kárpát-medencei - késő bronzkori fémművesség egyik alapproblémája volt a nyersanyagok, ezen belül is az ötvözőanyagok beszerzése. Az ötvözőanyagtartalom - különösen a mindennapi használati eszközökben, szerszámokban - alacsony, pár százalékos, többnyire csak a különösen jó minőségű fegyverekre, ékszerekre jellemző a magasabb ón- vagy antimontartalom. Ónozott felületű tárgyak pedig csak igen ritkán fordulnak elő, hiszen a felület ónozásához az Európában még a réznél is lényegesen kevesebb helyen előforduló ónra lenne szükség. A tárgyalt időszakból területünkről ón ingotra nincs adatunk, így metallurgiai okok miatt is feltételezhető, hogy az ónt tulajdonképpen a magasabb ötvözőanyag tartalmú bronzingotok révén szerezték be a fémműves központok. 9 Ebből következik, hogy a tárgyak felületének tényleges onozására - már csak a szükséges előfeltételek megléte miatt is - csupán ott volt lehetőség, ahol a réz mellett ónércet is bányásztak. Jelenlegi ismereteink szerint ilyen, a hazai kutatás szempontjából is számba jöhető hely a tőlünk délre található Monte Valério környéke, de mindenekelőtt a nyugatra fekvő Érchegység. (PENHALLURICK 1986, 61-82.) Az értékes importtárgyak másolására - miként a vizsgált súly esetében is láthattuk - nemcsak a formát, hanem a színt, a felületet illetően is lehetőség nyílt a korszak fémművességének fejlettségét is jól bizonyító technológiai ismeretek, trükkök birtokában. A számbavett leletek közül a készítés során alkalmazott sajátos technológiai megoldások miatt szintén külön figyelmet érdemelnek az értékmérő karikák. A kör keresztmetszetű, vonalkötegekkel díszíteU karika (BRVEL72 sz. minta) párhuzamait a kurdi szint száHasonló ékszerekből már a Velem I. kincsleletből is több példány ismert. (KÁRPÁTI 1896, III. T. 45-48. u. a.: HAMPEL 1896, CCXXVIII. T. 45-48.) Mozsolics Amália megfigyelése szerint a fíízfalevél alakú csüngők a kurdi- és gyemelyi horizont leletegyütteseiben egyaránt előfordulnak. (MOZSOLICS 1985, 62.) Hasonló leleteket legutóbb Ilon Gábor közölt Ugod-Katoanvágásról ÓLON 1992, 4. t. 7-9). g A régészeti szakirodalomban gyakran találkozhatunk - főleg ékszerek esetében - a tárgyak színe miatt alkalmazott „fehérbronz kifejezéssel", melyet Maráz Borbála elsősorban a kurdi leletek korára tart jellemzőnek. (MARÁZ 1989, 16.) M. Primas összegyűjtötte a közép-európai ónékszereket, melyek mintegy 60%-os óntartalmukkal szintén szerepet játszhattak a használati eszközök ötvözésében is. (PRIMAS 1985.)
