Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Szabó Géza: Adatok a velemi késő bronzkori ónbronzok archaeometallurgiai vizsgálataihoz

S AVARIA 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA a késő bronzkori leletek közé sorolható-e, hidegen való megmunkálása pedig inkább azt valószínűsíti, hogy egy használati eszköz töredéke lehetett. Súly A leltárkönyv szerint kocsitengely perselyként meghatározott tárgy belső részén kerek lyukkal ellátott, kör keresztmetszetű lyuk van. A négy hasonló, 95 gr súlyú bronztárgy közül háromnál a belső lyukátmérő 2,4 cm, egynél 2,5 cm. Külső, ívelt oldaluk közepén egy erőteljesen kiemelkedő borda fut körbe. Éles szögben törő alsó és felső peremük külső oldala a szélek közelében többszörösen profilált. Átmérőjük és magasságuk meglehetősen szűk határok között változik: 40,1-42,5 mm, illetve 34,5-35 mm. Alsó lapjuk teljesen egyenes, csak a középen lévő lyuk széle körül tapintható az öntési sorja. A felső részen azonban minden esetben szemmel is jól látható a lyuk körüli sorja, és a két 6,1 mm széles 4 mm vastag téglalap keresztmetszetű öntőcsap maradványa. Az öntőcsapok belső oldala sima, külső oldalukon azonban szintén jól megfigyelhető az öntési varrat, illetve az onnan sugárirányba induló, egészen a szélekig futó eldolgozatlan sorja. Külső oldaluk az alsó és a felső lapoktól eltérően teljesen sima, különösen a szélek és a középső borda közelében szürkés színű, mintha a tárgy azon részén a felületet erős ónkiválás borítaná. A felületen - az öntőcsapok letörése kivételével - sehol sem lehetett látni az öntés utáni megmunkálásra utaló nyomot. A felszínen szabad szemmel is megfigyelhető jelenségek együttesen arra utalnak, hogy a vizsgált négy tárgyat a viaszveszejtéses eljárást egy többrészes öntőminta használatával kombinálva készítették el. (Ltsz.: 54.514.25. Régi ltsz.: 26/940/4-7. R.sz. 391394.) (MISKE 1907, XXVIII. t. 8-9.) BRVEL75 minta leírása: Az azonos leltári számon nyilvántartott súlyok közül mintavételre azt választottuk ki, amelynek sima, szürke felszíne leginkább utalt a magas óntartalomra. A csiszolathoz szükséges mintát az alsó perem éles törésű széléből vettük. A mikroszkópi képen jól látható a dendrites szerkezet, s a dendritágak közötti jelentős mennyiségű alfa+delta eutektoid (3. kép 3.). A tárgy felszíne közelében megfigyelhető az óndús réteg eltérő vastagsága, mely a perem élénél 80-100 \i, míg az éles törésű, viszonylag vékony peremtől távolodva a tárgy oldalán és alján is már csak 70-90 \i, majd fokozatosan elvékonyodik (3. kép 1., 4.). Ez különösen jól mérhető a tárgy alján, ahol a csiszolaton a perem élétől mérve 325 \i távolságnál 70 \i vastagságú, 500 u-nál 50 ц, 800 u-nál pedig már csak mindössze 25 \i vastag a felszín közelében megfigyelhető ónbő réteg. A mikroszkópi kép és a mért adatok együttesen arra utalnak, hogy a négy öntött, viszonylag magas óntartalmű tárgy esetében megfigyelt felületi ónbő réteg minden bizonnyal az öntőformával érintkező részek eltérő hülési sebességével magyarázható. Az ötvözet az XRF vizsgálat szerint a 10% körüli nagyságrendben megfigyelhető ón mellett csak nyomokban tartalmaz antimont, s meglehetősen alacsony a vas és arzén tartalma is. A kárpát-medencei bronztárgyakhoz viszonyítva azonban szokatlanul magas a százalékos nagyságrendű nikkeltartalma. Súly A négy együtt előkerült súly mellett ismert Velemből egy ötödik is, amely azonban a látszólagos hasonlóság ellenére méreteiben és alakját tekintve is eltér a föntebb leírtaktól. Körvonala sokkal szögletesebb, törésvonalai élesebbek. Felületén sehol nem látható öntési sorja nyoma, csak a gondosan lereszelt öntőcsap helye figyelhető meg. Felszínén nem figyelhető meg a másik négy tárgyra annyira jellemző, vastag ónbő kiválás sem, mindössze helyenként lehet egészen vékony, ónozásra utaló szürkés elszíneződéseket látni. (4. kép 1.), s az előzőektől eltérő, nagyobb méretei (38 mm-es magassága, 44 mm-es peremátmérője, 2,6 cm-s lyukátmérője) a formai hasonlóság mellett is inkább a különbözőségre hívják fel a figyelmet. (Ltsz.: 54.508.59.) BRVEL76 minta leírása: A csiszolathoz szükséges mintát a talp éles törésű széléből vettük. A mikroszkóp alatt többszöri csiszolás és maratás után is csak nehezen értékelhető kép tárult elénk. A vizsgált tárgy anyaga rendkívül lyukacsos, buborékos (4. kép 3.), szövetszerkezetében az alfa fázisú krisztallitok között ólomfoltok és helyenként - főleg a felszín közelében - ikerkrisztallitok figyelhetők meg (4. kép 2., 4.). Mindezek arra utalnak, hogy a viszonylag rossz minőségű öntvényt a felületközeli részeket érintően valamelyest megmunkálták, majd viszonylag jó hatásfokkal hőkezelték. Az ötvözet összetételében az ón százalékos nagyságrendben figyelhető meg, de kisebb mértékben, mint a másik súly esetében, s nikkeltartalma sem olyan kiugró. A szennyező anyagok egy részének aránya azonban némileg magasabb (Fe, As). A súlyok esetében a felszínen megfigyelt jelenségek, a szövetszerkezet és anyagösszetétel különbözősége együttesen arra utal, hogy a négy együtt előkerült velemi súlynak a látszólagos formai hasonlóságok ellenére csak - feltehetően helyi - utánzatának tartható az az ötödik, külön előkerült tárgy, melyet eltérő módon, eltérő anyagból állítottak elő. Csüngő Fűzfalevél alakú bronzcsüngő. A felfüggesztésre szolgáló kerek nyaktag részben hiányzik, így a töredékes tárgy hossza 5,5 cm. (Ltsz.: 54.512.266.) (MISKE 1907, XXXVII. t. 56.) 332