Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Vörös István: Szombathely-Kámon késő bronzkori település állatcsontleletei

SAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE SZOMBATHELY 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA 1999 SZOMBATHELY-KAMON KESO BRONZKORI TELEPÜLÉS ÁLLATCSONTLELETEI VÖRÖS ISTVÁN Magyar Nemzeti Múzeum Budapest Szombathely Kámon területén 1981-ben garázsépítés alkalmával bronzkori leletanyag került elő. Az építkezésen és a környékén Bandi Gábor és Fekete Mária végzett leletmentést, melynek során 21 objektum került feltárásra. Az ásatásról dokumentáció - Bandi Gábortól 1983-ban kapott két összesítő rajzokon kívül - nem állt a rendelkezésemre. A kámoni késő bronzkori település állatcsont-leleteihez összehasonlításra Bandi Gábor Süttő-Hosszúvölgy és Jakabhegy leletanyagát javasolta. A lelőhely valószínűleg a halomsíros (és urnamezős ?) kultúra települése. A 21 objektum közül 14-ben volt állatcsontanyag, összesen 957 db. A legtöbb állatcsontmaradvány a 2. házból került elő 426 db (az összes csontanyag 44,5%a), pedig a háznak csak a 2/3-a lett feltárva. Két gödör tartalmazott 100-nál több csontleletet: 107 db (13.), illetve 159 db (3.). A többi objektumból - méreteiktől függetlenül - kevés csontlelet került elő: 36-55 db (5., 7., 18., 20.), 11-26 db (8., 14., 19., ) és 1-5 db (11., 12., 21.) (1. táblázat) Égett, illetve kalcinálódott csontok voltak a 2., 13., 18. és 20. objektumban. A kámoni késő bronzkori településen a háziállatok 6 faja: a szarvasmarha (Bos taurus L.), juh (Ovis aries L.), kecske (Capara hricus L.), sertés (Sus scrofa dorn. Erxl.), ló (Equus caballus L.), és a kutya (Canis familiáris L.); a vadászott állatok közül 3 faj: gímszarvas (Cervus elaphus L.), őz (Capreolus capreolus L.), és a vaddisznó (Sus scrofa L.) fordul elő. (1. táblázat) A háziállat-maradványon belül a gazdasági haszonállatok - szarvasmarha /kiskérődző/ sertés - gyakorisági aránya 95%. Gazdasági haszonállatok Szarvasmarha 505 db 56%, 45 egyed A szarvasmarha-maradványok eltérő testméretű egyedektől származnak. Egy csúcsos fejélű koponyatöredéken a lapos szarvcsap nagy méretű. Egy széles homlokrész közepén mélyen homorú (1. kép 2.). A szarvcsapok colluma hosszú; előre- felhajlók; kicsi közepes (1. kép 1., 2. kép 1.), és nagy (2. kép 2-3.) méretűek. A fogazat meso és macrodont. A felső molarisok (2. kép 4-6.) h.: 68-81 mm n-4. A subád, és aduitus csontméretek (5. táblázat) megoszlása: hum.dist. epiph.sz.: 68-76 mm n-3; rad.prox.epiph.sz.: 74-83 mm n-4, dist.epiph.sz.: 60-73 mm n-4; tib.dist.epiph. sz.: 51-59 mm n-6; astrg.h.: 56-70 mm n-4; calc.h.: 118-136 mm n-5; os ph.I.h.: 47-55 n-13, os ph.II.h.: 31-38 mm n-10, os ph.III.h.: 58-81 mm n-7. A hosszúcsontok hosszméretéből Matolcsi módszerrel (1970) számított marmagasság (cm): csont h. index marm. nem testalkat rad 282 121,26 О nagyközepes 254 109,22 9 alacsony mc 175 14,57 105,52 9 alacsony 186 17,20 117,73 о közepes 187 14,43 112,76 9 közepes