Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
Ilon Gábor. A bronzkori halomsíros kultúra temetkezései Nagydém–Középrépáspusztán és a hegykői edénydepot
SAVARIA24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA vasztásos sírjából (R BBi_ 2 ), Kamenica nad Hronom 4. hamvasztásos sírjából, Igriciről, Mezőcsátról (R BB 2С ь újabban C 2-re keltezett csontvázas sírokból) és Tiszafüredről ismeretes (TOŐIK 1964, 8. t. 19, 6. ábra 13-14, 24. t. 16, 34. t. 8; KALICZ 1958, 5. t. 2a-e; HANSEL - KALICZ 1986, 14-15, 31-32, 63, 2. t. f-g, 9. t. f; BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1989 52, 2. ábra; KOVÁCS 1975 5. t. 56/2a, 31. t. 342/14). Az utóbbi lelőhelyen is ritka, ugyanakkor előfordul a temető korai időszakára keltezett 56. és a késői csoportjába sorolt 342. sírjában. A temető kezdetét publikálója a 15. század első felére, zárószakaszát pedig a 14. századra is átnyúlóként keltezte. Mindkét sírban koszideri típusú fémek voltak (KOVÁCS 1975, 13, 35-36, 43, 46, 5. t. 56/2a-b, 31. t. 342/14; KOVÁCS 1982, 298-300). Elkeskenyedő végű, de szélesebb példányokat ismerünk a rákospalotai és egy Somogy megyei (mindkettő Mozsolics В Illb azaz R BBi-re datált) kincsből, valamint a forrói szint (Mozsolics BIV) korai szakaszába sorolt izsai aranykincsben, amelyet a halomsíros kultúra középső fázisára kelteznek (KŐSZEGI 1964a, 12, 17, 24, 1. kép 4; KŐSZEGI 1971, 52-53; MOZSOLICS 1967, 79-80, 157, 160, 59. t. 5-6, 23. ábra 4, 6, 38. t. 7-8; MOZSOLICS 1973, 94, 196, 82. t. 1-4; OZDÁNI 1986, 20). A nyugati halomsíros kultúrában a legkorábbi példányok egyike a R ВАг/В! fordulójára keltezett (ackenbachi kincs - SCHAUER 1988-1989, 55, 1. ábra 68). Idősebbnek (ötbordás) és fiatalabbnak (hárombordás) tartott típusai kerültek elő a pitteni temető 50, 51. és 192. hamvasztásos sírjaiból. Az 50. sírba valószínűleg, a 192. sírba biztosan nőt (!) temettek (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1982-1985, 55, 65. Az elkeskenyedő végűt ld. HAMPL et al. 1978-1981, 115-116, 234. t. 6). A halomsíros kultúrára jellemző (SZ. KÁLLAY 1983, 59, 3. kép 2, 6) egyenes peremű táltöredékek (2. tábla 4-5) ugyancsak megtalálhatók az l.A sírban. A 10. sír perem alatti vízszintes füllel ellátott táljához (3. tábla 7.) hasonló töredékek ismeretesek a Böheimkirchen-i telep XXXIII. és XXXVI. gödréből (R BBi), amelyek a Vëterov kultúra klasszikus fázisát követő Böheimkirchen-i csoport emlékanyagát képezik (NEUGEBAUER 1977, 91, 52. t. 1, 60. t. 1). A 10. sír behúzottperemű tálja (4. tábla 5) a nyugati halomsíros körben ritka, ugyanakkor a kárpát-medencei középső bronzkori kultúrákban gyakori edényforma (KOVÁCS 1966, 193). Keltező értékkel ebben a vonatkozásban nem bír, csak a helyi, autochton bronzkori kultúrák hatását tükrözi. A 10. sír szűrőedényének (4. tábla 7) kevés megfelelőjéről tudunk, mindössze Veselé-Hradiskoról és Sarkadról. Utóbbi lelőhelyen a gyulavarsándi csoport emlékanyagában (TOCIK 1964a, 52. t. 12; BÓNA 1975, 146. t. 10). Az ujjbenyomkodásos lécdísszel ellátott urnák (2. tábla 1) mindenegyes halomsíros temetőben és településen megtalálhatók, keltező értékük nincs. A 12. sír csupra és táltípusai (5. tábla 1-2, 8) a Mistelbach-Regelsbrunn időszak jellegzetességei (NEUGEBAUER 1994, 79. ábra 12, 80. ábra 8), amelyek a késő halomsíros periódusban is kedveltek maradnak. Az Sprofilú két füles fazék (5. tábla 5) jó párhuzamát közölték Franzhausen II R BBi-re datált temetőjéből (NEUGEBAUER 1994, 82. ábra 8). Néhány, ezt az állítást igazoló példát a Bakony-vidéki csoport németbányai (ILON 1996a, 5. t. 20, 13. t. 5) lelőhelyéről, illetve az S-profilú két füles fazék (5. tábla 5) esetében a bakonyjákói, jánosházi (JANKOVICH 1992, 1. 38. ábra 1; 1992, II. 45. ábra 1, 63. ábra 4) és németbányai (ILON 1996a, 11. t. 7) ásatások anyagából idézünk. Utóbbiak felületén a frücskölés és függőleges besimítás kombinációját azonban már nem alkalmazták. Az l.A sír agancs baltafoglalata (3. tábla 1) nem túl gyakori a korszak leletek között, mindössze egy Veselé-Hradisko-i és a tápéi 472. sírból (Aduitus nő - TOÖIK 1964, 31. t. 4, 51. t. 8, 13, 16; TROGMAYER 1975, 105, 243, 42. t. 472/3) származó példány ismeretes előttünk. Ugyanebben a sírban csiszolókő is volt, ahogy a mi l.A sírunkban (3. tábla 3) is. A nagydémi temető most ismertetett sírjainak kulturális egybetartozására és egyidejűségére a vízszintesen álló fülekkel ellátott edények, az árkolt bütykös urnák, a bütyöklábas bögrék és a temetkezések azonos rítusa szolgál bizonyságul. Az sem kíván további bizonyításta fentiekben hivatkozott irodalom tükrében -, hogy a temetkezések kerámiaművességében hangsúllyal van jelen a halomsíros kultúra, és a magyarádi kultúra hatása is kimutatható. Az utóbbi jelenléte nem meglepő, hiszen másutt is konstatálható a korai halomsíros kultúra időszakában, amint azt a dél-morvaországi, délnyugatszlovákiai, valamint az alsó-ausztriai leletanyag révén már bizonyították (OZDÁNI 1986,47). A sírokban túlnyomórészt a halomsíros kultúra edényművességének emlékeit találtuk meg. Az edénytípusok többsége a halomsíros kultúra teljes időszakában jellemző. Ugyanakkor az l.A sír díszes urnája, az urnák árkolt bütykei a korai időszakra utalnak. (Ezt a fentebb idézett ausztriai és morvaországi példák megerősítik.) A keltezés helyességét támasztja alá az l.A sír díszes urnájának dél-morvaországi pontos megfelelője, ahol a késő magyarádi fázis ugyanolyan összetételű kerámia együttesben jelentkezik wetzleinsdorfi tűvel, mint az l.A sír esetében. Ha kísérletet teszünk a három sír relatív kronológiai elhelyezetésére, az alábbi - fent párhuzamokkal igazolt - szempontokat figyelembe véve a következő sorrend alakítható ki: az l.A és a 10. sír közel egyidejűek, amit legpregnánsabban az árkolt bütykös urnák és a vízszintesen elhelyezett fülek igazolnak. Náluk kissé fiatalabb a 12. sír, amelyikben archaizmusként fellelhető a bütyöklábas bögre, de tálformái már a 252
