Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
Ilon Gábor. A bronzkori halomsíros kultúra temetkezései Nagydém–Középrépáspusztán és a hegykői edénydepot
SAVARIA 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA fázisának korsóival, valamint wetzleinsdorfí típusú tűvel egy objektumból származik. Díszítésbeli eltérése csupán az, hogy a háromszögek sraffozottak, csúcsukon lencseszerű benyomott dísz van, s a vállon elhelyezett bütykökből függőlegesen sávba rendezett sraffozott háromszögek és rombikus formák kombinációja lóg. A motívum lezárását ugyancsak lencsedísz képezi. A sraffozott háromszög-rombikus formák sávja kombinációjának szinte tökéletesen egyező párhuzamai az alábbiak; Maisbirbaum-i depot egyik edénye (R ВС), Ebedszőlőhegyi, Hegykő-kiséri, Velem-Szent Vid-i, Szegedbogárzói urnák és a tápéi temető 234. sírjának urnája (DONEUS 1991, 1. ábra 1; RÉCSEY 1892, 345; HAMPEL 1886-1896, 191. t. 1; KOVÁCS 1977, 51. ábra; KÁROLYI 1979-1980, 153-154, 11. ábra 2; FOLTINY 1957 5, 2. t. 11; TROGMAYER 1975 21. t. 234). A hegykői és a Szent Vid-i urnák szorosabb kapcsolatára utal, hogy a váll alatt kettős, egymással szembefordított, farkasfogszerű kcmbinációban van elhelyezve a sraffozott háromszögekből álló mintasor! Ugyanezt a megoldást látjuk egy kemenessömjéni edény (R BB 2 ) válltöredékén is. A farkasfog mintát fenyőág motívum helyettesíti a Rabensburg-i temetkezés urnáján (R ВС Id. KÁROLYI 1979-1980, 151, 10. ábra 5. Ugyanitt egy becsipkedett oldaltöredék legközelebbi párhuzamát Plzen-környéki lelőhelyről említi. MELZER 1991, 69, 2. ábra). A nagydémi urna karcolt díszítésétől csak annyiban különbözik egy Dvory nad Zitavou-i, egy rákoskeresztúri és egy Bag-gépállomási töredék, hogy a háromszögek csúcsait lencsedísz zárja (TOCIK - VLADÁR 1971, 24. ábra 14; SCHREIBER 1971, 8. kép 23; KOVÁCS 1965, 14. ábra 6). A tiszafüredi temető 303. urnasírja spirálbütykös urnájának karcolt díszítése azonos (KOVÁCS 1975, 32, 28. t. 303/1). Megállapítható tehát, hogy a díszítésmód (karcolt és sraffozott háromszög, valamint rombikus variációja megoldása) a R BBj-BC időszakban és nagy területen használatos. Az l.A és 10. sír körárkos bütykös, szalagfüles urnáit (1. tábla 1-3, 5. és 4. tábla 1, 3) a kutatók egy része a kárpáti halom sírós kultúra jellegzetes edénytípusaként tartja számon (FURMÁNEK - VELIACIK VLADÁR 1991, 9. ábra 17, 21). Mások a halomsíros kultúrát általában jellemző urnaformaként említik (erősen kihajló perem, kúpos nyak, kettőskónikus test - ld. FOLTINY 1957, 18; KOVÁCS 1970, 40). Északkelet-Magyarországon az igrici, deteki, egyeki és tiszafüredi temetőből ismeretes (KALICZ 1958, 3. t. 10,4. t. 7; KEMENCZEI 1968, 4. kép 15; KOVÁCS 1966, 9. kép 11; KOVÁCS 1975, 28. t. 300/1). Az Alföld déli és középső részén a tápéi temetőben, a Battonya-Balogh-tanyai telepen és a jánoshidai temetőben fordul elő (TROGMAYER 1975, 38. t. 426/1; SZ. KÁLLAY 1983,2. kép 56; R. CSÁNYI1980,9-10. kép). A Dunakanyar környékén a Bag-vasútállomási temető urnáján, a rákoskeresztúri urnán, az ürömi edénytöredékeken, a Budapest-Vízakna u.-i település egyik töredékén (R BB 2 ) és a törteli temető 2. sírjából származó urnáján találunk körülárkolt bütyköt (KOVÁCS 1965, 66, 16. ábra 2; SCHREIBER 1971, 4. kép, KŐSZEGI 1973, 23, 30-31, 13. kép 10; KOVÁCS 1974, 2. ábra 11). Az utóbbi temető - publikálója szerint - a koszideri időszak elejét is megéri. Az Északnyugat-Dunántúlon Koroncó-Bábota „C" terület 1. sírjából ismerünk hasonló megjelenésű urnát, Zanat-Borza-patak mellől körárkos bütyökkel díszített tálat (késő magyarádi hatást tükröző edénytöredékkel!), Vép-Séd-patak közeléből körárkos bütyökkel díszített urnatöredéket, Ikervár-Rábapart ép, négy füllel ellátott urnája pedig a földrajzilag legközelebbi párhuzamot jelenti. (A szerző a klasszikus halomsíros kultúra idejére keltezi.) Újabban publikált a lócsi halomsír tetejéről gyűjtött edénytöredék (ILON 1996, 28, 7. t. 5). Meg kell még említeni a balatonhídvég-pusztai temető egyik urnáját (MITHAY - BOTTYÁN 1940, 4. t. 1; KÁROLYI 1979-1980, 146-149, 9. ábra 5, 10. ábra 3, 11. ábra 1; KUZSINSZKY 1920 39, 51. ábra 1, és a marosvásárhelyi urnákat (HAMPEL 1886-1896, 214. t. alul). Az urnatípus tehát ugyancsak hosszabb időn át használt és elterjedt forma. Ausztriában a korai halomsíros kultúra Mistelbach-Regelsbrunn-i fázisára keltezett (késő magyarádi edények töredékeivel), a Böheimkirchen-i telep I. gödrében és a Mannersdorf-i telep 1. objektumában (mindkettő R BB r re keltezett) ilyen darabok is vannak. Ugyanakkor a R BB 2-re keltezett Winklarn-i temető 8. sírjában is megtalálható (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1976a, 1. ábra 8; NEUGEBAUER 1977, 91, 14. t. 2; NEUGEBAUER 1990, 9. ábra 17; NEUGEBAUER 1980, 10. ábra 28; WILLVONSEDER 1937,421- 422, 8. ábra 24, 35. t. 3). Megjegyzendő, hogy a középső bronzkor HL, utolsó szakaszában, a koszideri időszakban a szeremle kultúra, a magyarádi kultúra Dolny Peter-i, a vatya kultúra Rákospalota-alpár-i, a füzesabonyi kultúra bodrogszerdahelyi és a gyulavarsándi kultúsa túrkevei fázisa idején a bütyök körüli árkolás ugyanúgy általánosan használt díszítés, ahogy a többszörösen karcolt párhuzamosokból felépülő cikk-cakk minta, avagy a sraffozott háromszög (TÁRNOKI - CSÁNYI 1992, 165, 120. kép; POROSZLAI 1992, 108. kép, illetve kronológiai tábla 40-41.). A 10. sír vízszintes szalagfüles urnájának (4. tábla 2) jó párhuzamát tették közzé a pitteni temető 163f. urnasírjából (HAMPL et al. 1978-1981, 95, 98, 227. t. 6). Az l.A sír hengeres nyakú, vízszintes szalagfüles korsónk (amphoraszerű edény - 1. tábla 6) analógiái: megtalálható a dél-morvaországi Bucovice-i telep ugyanazon gödrében, amelyre a karcolt díszes urna esetében 250
