Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
Ilon Gábor. A bronzkori halomsíros kultúra temetkezései Nagydém–Középrépáspusztán és a hegykői edénydepot
ILON GÁBOR: A BRONZKORI HALOMSÍROS KULTÚRA TEMETKEZÉSEI NAGYDÉM-KÖZÉPRÉPÁSPUSZTÁN. .. mellett bronzokat találtak, ahogy a mi l.A sírunkban. A 124. sír urnája körül faszenes réteg mutatkozott, ami az l.A és 10. sírnál is megfigyelhető volt, és a behordott máglya maradványaira utal (R CSANYI 1980, 154, 156-157, 160). Szeged-Bogárzón a sírgödrök mélysége 35 és 80 cm között ingadozott (FOLTINY 1957, 11). Igrici-Matata 2. sírjában urnában voltak a kalcinátumok. A 3. sír szórthamvasztásos volt, a hamvak között bronzokkal. A 4, 7. és 10. sírok urnájában a csontok között bronzokat, a 7. sírban dörzsölőkövet találtak, ahogy az l.A sírban is (KALICZ 1958, 45-48). EgyekSzőlőhegy VII, 68. és 86. sírja esetében az urnában a hamvak mellett bronzok voltak. Muhi-Csüllődomb urnáiba is bronzokat helyeztek el (KOVÁCS 1966, 177, 179, 187). Megjegyezzük, hogy a halomsíros kultúra temetkezési szokásainak (csontvázas, hamvasztásos) esetleges kronológiai indikátorkénti értékelhetőségével kapcsolatosan a mai napig nem alakult ki egységes álláspont a hazai kutatásban. Az utóbbi időben R. Csányi Marietta jelezte fenntartásait a csontvázas, majd hamvasztásos temetkezés időbeni sorrendjét vallók elméletével szemben. Nem utolsó sorban a természeti környezet nyújtotta lehetőségek, pontosabban azok (pl. kő) hiánya miatt (KALICZ 1958, 58. és 99. jegyzet; KŐSZEGI 1964, 14; KOVÁCS 1966, 189; R. CSÁNYI 1980, 154, 161). A kő megszerzésének lehetősége Nagydémen szinte kizárt, hiszen a lelőhely a Kisalföld déli peremén fekszik, bár a Bakony nincs túlságosan messze. A halott olyan mérvű égetése történt e három nagydémi sírban, hogy csak a csonthamu és a máglya maradványai kerültek a sírgödörbe. Ugyanakkor az egyetlen embertani vizsgálatra alkalmas csont (l.A sír) nem volt égett! Az 1. A sírban a hamu és a máglyamaradványok elhelyezésének kettősségét figyelhettük meg, ugyanis a karcolt díszes urnában és azon kívülre, a sírgödörbe is került csonthamuval elegy faszéntöredékes réteg. A legutóbbi, a szlovákiai halomsíros kultúrát tárgyaló tanulmány szerzője hangsúlyozta, hogy szlovák területen nem ismerik temetkezésből az állatmellékelés szokását. Egy halovány nyom azonban utalhat a szokás meglétére. Mégpedig a Dolny Peter-i 7, 9. és 20. körárkos sírokban, a temetkezésekkel azonos mélységben, faszénréteg és tüzelésnyomok felett állatcsontokat tártak fel. Hasonlót figyeltek meg az ausztriai Pitten temetőjének 153a sírja körárkában, ahol szarvasmarha és sertés csontjait találtak (OZDÁNI 1986, 75-76; DUSEK 1969, 52; HAMPL et al. 1978-1981, 91). Ezek a maradványok azonban esetleg halotti torra is utalhatnak? A közép-duna-vidéki halomsíros kultúra szertartáshelyének vélt Uhersky Brodban (Morvaország) szarvasmarhák csonttöredékei kerültek elő (HRUBY 1958, 45-52 és 4. ábra). Elmondhatjuk tehát, hogy ebből a szempontból is, nem csak a hazai, de a morva, a szlovák és az osztrák halomsíros kutatás számára is fontosak a nagydémi temetkezések, hiszen itt több (l.A, 10, 12.) sírban tártunk fel állatcsontokat. Az l.A sírban: szarvasmarha borjú és bika, sertés kan, juh bárány és kos, valamint hal csontokat és gímszarvasagancsból készített eszközöket, a 10. sírban: szarvasmarha, sertés, gímszarvas és madár csontokat, a 12. sírban: szarvasmarha, juh és bárány kos csontjait találtuk. Az állatcsontok szisztematikus elhelyezése a temetkezési rítus szigorú rendjéről vall, egyúttal a halotti tor maradványa. Az állatok neme a korszakban széles körben elterjedt szokásra utal, hiszen ugyanezeket a nemeket említi Homérosz (HOMÉROSZ XI. 129-131) Végezetül szeretném felhívni a figyelmet a 10. sír egyik edényének helyzetére (7. ábra). Az urna szájával lefelé fordítva volt a sírban. Az ilyen pozícióban elhelyezett edény a szellemi erő áramlását zárja el, a jót és a rosszat megköti, ahogy erre az ősidőktől az Árpádkorig, a Közel-Kelettől Közép-Európáig találunk példákat (MAKKAY 1963, 4, 6, 15. és 35. jegyzet; SÁGI 1967, 59-60). Hogy az urna ilyen helyzete talán nem egy esetleges későbbi, a 2. sír ásásával kapcsolatos bolygatás következménye (ennek lehetőségére feljebb utaltunk) a hegykői edénydepot (?) edényeinek elhelyezése szolgálhat bizonyságul (9. ábra), ahol két mély tál szájával ugyancsak le volt fordítva. 9 A sírok temetkezési rítusa tehát nem lényegtelen momentumokkal (sírépítmény, állat mellékelés rítusa) bővíti ismereteinket a népesség temetkezési szokásáról. A sírleletek párhuzamai és keltezésük Az l.A sír kónikus nyakú, karcolt háromszögekkel díszített urnájához (1. tábla 1) hasonló példányok száma igen nagy. Maga az urnaforma a halomsíros kultúra jellegzetes edénytípusa (KOVÁCS 1966, 192). A váll alatti karcolt párhuzamos vonalkötegek, vagy a sraffozott háromszög már ismert díszítés a helyi középső bronzkori kultúrákban. Megtalálható pl. a pákozdvári, solymári és gellérthegyi késő vatya - vatya-koszideri erődített települések leletei között, valamint a rákospalotai, koszideri horizontba keltezhető edényen és egy Kosziderről származó edényen. Ugyanakkor jellegzetes díszítésként alkalmazott a nyugati halomsíros körben (Pl. Kiblitz-i telepen gödörből a középső halomsíros periódusra keltezett. MAYER 1977, 103, 120. t. F2; SCHREIBER 1971, 295-296 és 13. jegyzet; SZ. KÁLLAY 1983, 58-59). 10 Csehországban Vacíkov és Milavce edényeinek vál9 Tomka Péter kiszállási jelentése XJM, Győr Régészeti Adattára 635-71. A dunaújvárosi árkolt bütykös, vízszintes fülekkel ellátott, sraffozott háromszög és lencsedísz-kombinációkkal ellátott példányra Honti Szilvia hívta fel figyelmemet. Szívességét köszönöm.
