Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Ilon Gábor. A bronzkori halomsíros kultúra temetkezései Nagydém–Középrépáspusztán és a hegykői edénydepot

ILON GÁBOR: A BRONZKORI HALOMSÍROS KULTÚRA TEMETKEZÉSEI NAGYDÉM-KÖZÉPRÉPÁSPUSZTÁN... mélységben jelentkezett. 80 cm-es mélységben, néhány edénytöredék kíséretében egy laposra kalapált bronz tű (4. tábla 8) került elő. A sír keleti részét megbolygatták a 2. számmal jelzett hun kori sír ásása során. A gödör teknősödő aljának legmélyebb pontja a felszíntől 175 cm-re volt. Közepén kis, faszéntöredékes folt volt csonthamuval, továbbá edénytöredékek (bepecsételt és karcolt díszes urna válltöredékek, urna oldaltöredéke vízszintesen álló füllel, szűrő - 3. tábla 6, 8 és 4. tábla 2, 7), paticsdarabok, valamint állatcsont (szarvasmarha, sertés, gímszarvas, madárcsont) kíséretében. Két árkolt bütykös, szalagfüles urnája (4. tábla 1, 3), amelyek a sírgödör északi részében feküdtek, nem tartalmaztak sem bronzokat, sem csonttöredékeket, de növényi maradványokat sem. Valószínűleg a sírhoz tartozhatott az a bronz poncolóvéső (4. tábla 9), amely a 2. sír koponyája mellé keveredett, utóbbi sírgödrének ásása során. A 12. sír (4, 8. ábra) kör alakú gödrének tetejét a hun kori „szent területet" kerítő árok bolygatta meg. A gödör lefelé szélesedő, veremszerű. Kerek sírgödre tetején magkőtöredékek és faszenes paticsréteg alatta erősen faszenes és cseréptöredékes volt a gödör felső 1015 cm-ének betöltése. A gödör közepe tája erősebben kihasasodott. Egy juh femur volt a sír tetején cseréptöredékekkel, ill. marha borda stb. a füles edény szintjén. Az archaeozoológiai meghatározás

8 szerint a 15 db szarvasmarha csont (borda, nyakcsigolyák töredékei) egy kifejlett egyedhez tartoznak. A 13 db juh csont két egyedből származik. A kifejlett példány marmagassága 62,3 cm lehetett (állkapocs, borda, femur, radius, ulna). A 8 hónapos bárány kos nagytestű példány volt 51,5 cm-es marmagasságával (lapocka, ágyékcsigolya, bal oldali radius és ulna). A sírok temetkezési rítusának kapcsolatai A Kárpát-medence középső bronzkori kultúrái egy részénél az elsődleges szerepet a hamvasztás szokása játszotta (KOVÁCS 1977, 52-53). Az alábbiakban a temetkezési rítus csak azon típusaira és elemeire térünk ki, amelyek a nagydémi sírok szempontjából érdekesek. A minket most közelebbről érdeklő magyaradi kultúra korai szakaszában a korhasztásos (csontvázas) temetkezés volt az általános, a klasszikus fázisban azonban temetőiben a hamvasztás szokása is jelentkezett. Az „elő-halomsíros" (mások szerint késő magyaradi) fázisban (Majcichov, Dolny Peter) mind a szórt mind az urnás temetkezés megfigyelhető a csontvázas rítus mellett (TOCIK 1979, 52; OZDÁNI 1986, 54, 57). Majcichovban a szórthamvasztásos sírok gödre 30-80 cm-es mélységű, Dolny Péteren a gödrök 80-100 cm A meghatározásért és az első publikálás lehetőségéért Vörös Istvánnak (MNM, Bp.) szeretnék e helyütt is köszönetet mondani. átmérőjűek és 60-80 cm-es mélységüek. A kárpáti halomsíros kultúra klasszikus periódusának temetőiben (Salka I., Smolenice) a hamvasztás mindkét változata már a temetkezések több mint felére jellemző. Itt elsődleges szerepe a gödörbe szórtan elhelyezett (szórthamvasztás) hamvak rítusának lett, ami a Caka kultúrában válik általánossá (ТОСГК 1964, 56-57; DUSEK 1980, 381-382, 5. t. 14, 10. t. 30; OZDÁNI 1986, 57). A Smolenice-i temető hamvakat tartalmazó gödrei kör alakúak, átmérőjük 60-80, mélységük 50 cm. A temetőben a közép-duna-vidéki halomsíros kultúra korai rétegének emlékei is megtalálhatók a magyaradi kultúra emlékanyagából eredeztethető edénytípusokkal. A közép-duna-vidéki halomsíros kultúra temetőiben (Ábrahám - csontvázas, Dunajská Luzná „C" sír, Dojc [?], Kopcany [?]) is megtalálhatók a lapos (halmot nélkülöző) sírok, amelyek zömét a szórthamvasztásos temetkezés jellemzi. A hamvasztás rítusbeli szokáselemét a Velatice kultúra viszi tovább (OZDÁNI 1986, 69-70, 74). A gödörben elhelyezett hamvak délkelet Alsó-Ausztriában, Burgenlandban és Nyugat-Magyarországon jellemzőek az újabb osztrák kutatás eredményei szerint is. Ez az ún. lapos sírós, hamvasztásos temetkezési forma (WILLVONSEDER 1937, 52-54; NEUGEBAUER 1990, 336, 339-340). Nyugat-Magyarországon a kép - a kutatás jelenlegi fázisában - kissé zavaros a kevés, hitelesen feltárt és csak tág időhatárok közé keltezett temetkezés miatt. Ezért csak tényként rögzíthető a halmoskőkamrás-csontvázas (Keszthely) és a lapos (halmot nélkülöző) - gödörbe (szórthamvasztásos) vagy urnába helyezett hamvasztásos (Koroncó „C" terület 1-2. és „D" terület 3. sír, Nagydém) rítus együttes jelentkezése (LIPP 1885, 370-371; MITHAY - BOTTYÁN 1940, 6, 10). Figyelemre méltó, hogy a koroncói „C" 2. sírban patics és állatcsont is volt, hasonlóan a 10. sírhoz. Igaz a mi esetünkben ezek az urnákon kívül kerültek elhelyezésre. A koroncói „D" 3. sírban az urna mellett voltak az állatcsontok, mint részben az l.A sír ill. a 10. és 12. sír esetében. Az ebedi urnasír urnájában a hamvak között bronz karperecet és más bronz tárgyakat találtak (RÉCSEY 1892, 342-346). Ezt tapasztaltuk a nagydémi l.A sírnál is. Ugyanezt a megoldást figyelték meg a Rákoskeresztúr-Csordás u.-i temetkezésnél, ahol a gödör 70 cm mély volt (SCHREIBER 1971, 293-294). Az Alföldről és Északkelet-Magyarországról idézhető adatok száma itt is nagyobb, a nem csak erre a korszakra jellemző jobb kutatottság következtében. A jánoshidai temető sírjainak 48%-a volt hamvasztásos, ebből 108 urnás és 32 sír szórthamvasztásos. A rítusban mutatkozó arányokat az ásató többek között a helyi lakosság jelenlétével magyarázta. A 46. urnás sír kerek gödre 60, a 118. urnás sír kerek gödre 72, a 124. urnasír ovális gödre 97, a 148. urnasír ovális gödre 80 cm mélyen jelentkezett. A 118. sír csuporjában a hamvak