Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Ilon Gábor. A bronzkori halomsíros kultúra temetkezései Nagydém–Középrépáspusztán és a hegykői edénydepot

SAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE SZOMBATHELY 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA 1999 A BRONZKORI HALOMSÍROS KULTÚRA TEMETKEZÉSEI NAGYDÉMKÖZÉPRÉPÁSPUSZTÁN ÉS A HEGYKŐI EDÉNYDEPOT A KÉSŐ MAGYARÁDI ÉS A KORAI HALOMSÍROS KULTÚRA LELETEI AZ ÉSZAK- ÉS NYUGAT-DUNÁNTÚLON ILON GÁBOR Savaria Múzeum Szombathely A tanulmány első részében a nagydémi Középrépáspusztán (Veszprém m.) - 1939 óta ismert (NAGY 1939) - lelőhelyen (1-3. ábra)

1 1991-1993 között folytatott szondázó-hitelesítő ásatásom (ILON 1992) három legfontosabb bronzkori temetkezését

2 ismertetem. A második rész a hegykői (Győr-Moson-Sopron m.) edénydepot

3 közlését tartalmazza. A harmadik egységben a késő magyarádi és a halomsíros kultúra Észak- és Nyugat-Dunántúli leletkataszterét állítottam össze. Nagydémi kutatásom elsődleges célja az volt, hogy kiderítsem, vajon az 1936. évi leletmentés és az 1937. évi ásatás során feltárták-e a kora vaskori temető egész területét? Előkerülnek-e még esetleg más korszakok emlékei, amelyekre már a régi ásatás leleteiből is következtetni lehetett? Milyen kárt okozott a közel hat évtizedes mezőgazdasági művelés a korábban szinte a felszínen feltárt temetkezésekben? Kérdéseimre a következő válaszokat kaptam: 1. a kora vaskori temető teljes feltárása akkor nem történt meg, amit az l.B. sír előkerülése bizonyít; 2. a kora vaskori sírokat szinte teljesen elpusztította a 1 Ásatási naplóim EKM RA 1085-91, 1103-92, 1115-94.; E helyütt is szeretném megköszönni Maries Lajos úrnak, Nagydém akkori polgármesterének, egyúttal a Nagydémi Honismereti Kör vezetőjének, valamint a község lakosainak fizetség nélküli fizikai munkájukat. Egyúttal a Veszprém megye Kultúrájáért Alapítványnak, a TESZ Veszprém megyei szervezetének, valamint a pápai Jókai Körnek anyagi támogatásukat, amelyek nélkül nyári táboraink nem valósulhattak volna meg. Továbbá az Eötvös Alapítvány segítségét, ami PC beszerzését, ezáltal a feltárás anyagának számítógépes nyilvántartását tette lehetővé. 2 Az egyetlen Hallstatt kori sírt már közöltem. Ld. ILON 1992, 2425. és 7. kép. A hun kori temetőrészlet megjelenés alatt a Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak 1997. évi veszprémi konferenciájának kötetében. A leletanyag közzétételének jogáért az ásató Tonika Péternek és az azt korábban összefoglalóan ismertető Kovács Tibornak tartozom köszönettel. modern földművelés, ugyanakkor két újabb korszak (bronzkor, hun kor) temetőrészletét találtam meg. A NAGYDÉMI TEMETŐRÉSZLET A feltárás menete 1991 tavaszán bejártuk a területet. Érdemi információ az volt, hogy a középrépáspusztai major épületei (NAGY 1939 1-2. kép) közül az utolsót a MRT 4. kötete megjelenési évében (1972) lebontották. Közvetlenül a feltárás megkezdése előtt sikerült felszántatnunk a táblát, s annak felszínén kirajzolódtak a major elbontott épületeinek alaprajzai. Közülük számunkra a legfontosabb, az 1937-es ásatás területét keletről határoló Lalakú épület. Ezek után már viszonylag könnyen, s nagyjából pontosan meghatározhattuk a Nagy Lászlóféle feltárás kiterjedését, majd kitűztük árkainkat a korábban kutatott területtől délre, s azt részben érintve (3^4. ábra). A két 1,5 m széles, 25 m hosszú árkot az altalajig (lösz) lemélyítettük. Az 1. árokban hat, a 2. árokban öt helyen találtunk szétszántott kora vaskori sírokra utaló cseréptöreredékeket. A 2. árok északi legvégén azonban egy fél bögrére (2. tábla 8.) bukkantunk a szántott réteg alján 35 cm-es mélységben, amely valószínűleg az l.A sírhoz tartozott. Az árkot tovább mélyítettük, mert több kerámiatöredék jelentkezett egy elszíneződött folton, már a szántott felszínnél mélyebben. Majd a mélyítést felfüggesztve, rábontottunk nyugati irányba. Itt 30/35 cm-es mélységben (!) bukkantunk az l.B sírra, ami csodával határos módon vészelte át - de csak részben - a földművelést. (Miután a feltárás kezdetén rögtön nem ismertük fel, hogy az edénytöredékek