Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
Simon Katalin–Horváth László András: Középső bronzkori leletek Gellénháza–Budai-szer II. lelőhelyen (Zala megye)
H. SIMON KATALINHORVÁTH LÁSZLÓ ANDRÁS: KÖZÉPSŐ BRONZKORI LELETEK GELLÉNHÁZA-. .. 11,0 cm, tör. m: 9,6 cm (2. kép 8.). A leletanyag egyik legkülönlegesebb darabja. A középső és késő bronzkor fordulóján, ha nem is ismeretlen, de általánosnak sem mondható a rövid hengeres talpgyűrű alkalmazása az edényeken. Ide sorolható a csépai talpastál (BÓNA - NOVÁKI 1982, 16. ábra), amelynek talprésze teljes egészében megfeleltethető a gellénházi edényének. A rövid hengeres talpcsövön álló edény a bodrogszerdahelyi csoportnak is vezető edényformája, megtalálható Bodrogkeresztúr, TiszakesziSzódadomb és Tószeg-Laposhalom lelőhelyeken. Legdélibb előfordulása Alpár-Várhegy. Ez utóbbinak a legfelső rétegéből származnak ilyen típusú leletek, ami már önmagában is fontos kronológiai támpont: a felsorolt példányok a középső bronzkor végére, a koszideri korszakba datálódnak (BÓNA - NOVÁKI 1982, 74). A forma tovább él a halomsíros korszak edényművességében is (HANSEL 1968, 153-154; Beilage 10.16). Fazekak: (1. kép 7; 2. kép 1; 3. kép 5-7; 4. kép 5.). Többségükben tölcséres nyakú példányok, de egy hengeres nyakú és egy szűkülő szájú forma is előfordul. Töredékességük miatt a pontos forma egy esetben sem határozható meg. Perem alól induló szalagfül található az egyik tölcséres nyakú fazékon (1. kép 7.). A hengeres nyakú fazék kívül kissé megvastagodó pereme (3. kép 5.) ujjbenyomásokkal tagolt. - Szürke színű, tölcséres nyakú fazék(?) peremtöredéke. A perem alól rövid szalagfül indul, mely a vállra támaszkodik. A vállvonalon sekély hornyolás fut körbe. A töredék másodlagosan erősen átégett és deformált (1. kép 7.). Általános formája és erős deformáltsága miatt nem könnyű kulturális kapcsolódásait meghatározni. Nitriansky Hrádok-Zámeceken peremből induló fülű változata is ismert (TOCÍK 1978-1981, T.51,11), de a gellénháziéhoz közelebb álló formák is léteznek (TOCÍK 1978-1981, Taf. 68,4). 5 A Rábacsécsényben előkerült, a BBi-korba datált kis egyfülű edény sorolható még a lehetséges párhuzamok közé (KOVÁCS 1997, Abb. 1,5). - Barna, szürke foltos, kaviccsal és kerámia-zúzalékkal soványított nagyméretű fazék(?) perem- és válltöredéke. Az edény másodlagos égés következtében erősen deformált, alakja bizonytalan (2. kép 1.). Általános forma, minden őskori kultúrában előfordul. A középső bronzkoron belül hasonló nyaka volt főként az amforáknak pl. Mistelbach/Zaya (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1976, Abb. 4,4) vagy TiszaalpárVárhegy lelőhelyen (BÓNA - NOVÁKI 1982, 4. t. 2; 7. t. 8,10; 10. t. 5.). - Szürke, belül barna, kaviccsal soványított, egyenesen levágott peremű, hengeres nyakú, nagyméretű fazék Lásd a Nitriansky Hrádok-Zámecek lelőhely típustábláin az E4 edényformát! peremtöredéke. A megvastagított perem külső széle benyomkodással tagolt. Pá: 24,0 cm (3. kép 5.). A szakirodalomban talált párhuzamok alapján a közölt töredék kis mérete ellenére leletünk jól azonosítható a középső és késő bronzkor fordulóján használt, viszonylag gyakori hosszúkás, zsákszerű edények valamelyikével. Ilyenek előfordulnak a magyarádi kultúra kései, Dolny Peter fázisában (DUáEK 1969, Abb. 6,11; Abb. 17,5) éppúgy, mint a Vatya-kultúra III. szakaszában (BÓNA - NOVÁKI 1982, 42. t. 7), illetve a tiszafüredi temetőben, a korai halomsíros korba datált leletegyütesekben (KOVÁCS 1975c, pl. 2Д8.3). 6 - Barna színű, szürke foltos, kaviccsal soványított, jó égetésű, tölcséres nyakú, nagyméretű fazék(?) peremtöredéke. Pá: 30,0 cm (3. kép 6.). Az erősen kihajló peremű nagyméretű edények általánosak a középső és késő bronzkorban a Kárpát-medencében, így megtalálhatók a késő magyarádi kultúrában (TOCÍK 1978-1981, Taf. 180, 7,10; Taf. 181, 5,9,11-12), a vatyai kultúrában a korai szakasztól (KALICZ-SCHREIBER 1995, 30. t. 23B.5; 56. t. 40b) a késői szakaszig (BÓNA - NOVÁKI 1982, 4. t. 5.) és ugyancsak sajátja a halomsíros kultúrának (TROGMAYER 1975, Taf. 38,426.1; KŐSZEGI 1984,107: típustábla). - Barna színű, szürke foltos, homokkal soványított, jó égetésű, nagyméretű, kihajló peremű edény (fazék?) töredéke. Pá: 24,0 cm (3. kép 7.). Általánosnak tekinthető forma: Nitriansky HrádokZámecek lelőhelyen a C2d, C3b és C7 típusú edényeken fordul elő (TOCÍK 1978-1981, típustábla). A vatyai (KALICZ-SCHREIBER 1995, 22. t. 6; 23. t. 9; 30. t. 5,7) és a korai halomsíros kultúrában (KOVÁCS 1975c, pl. 2,18.1) egyaránt előfordul. - Szürke, belül téglavörös, szürke foltos, durva homokkal soványított, kiváló égetésű, szűkülő szájú fazék peremes oldaltöredéke. Pá: 16,0 cm (4. kép 5.). A szűkülő szájú forma többféle edénytípushoz is tartozhat. A legtöbb párhuzamot a halomsíros kultúrában találtuk: itt mindig nagyméretű, gömbös hasú típusokhoz kötődik (KŐSZEGI 1984, 107: típustábla; KOVÁCS 1975c, pl. 1, 1.1; pl. 1. 8.1; pl. 2, 19.2; pl. 3, 25.1; pl. 20, 196.1; pl. 20, 197.1; TROGMAYER 1975, Taf. 1,4.1; Taf. 12, 134.1; Taf. 21, 234). 7 Tárolóedények: (3. kép 1; 4. kép 2-4, 6; 5. kép 1.). Öt perem- ill. oldaltöredék sorolható ide. Mindegyik tölcséres nyakú, kavicsos soványítású, azonban a kerámia minőségében jelentős eltérések mutatkoznak: legjobb kivitelezésű a 4. kép 6., legdurvább pedig a 3. kép 1. Díszítőelemként az ujjbenyomkodással tagolt plaszTöredékessége ellenére nagy valószínűséggel idesorolható még egy Süttö-Hosszúvölgyről származó edény is (KOVÁCS 1988, Abb. 4,13). Hasonló peremű edény található Nitriansky Hrádok-Zámeőek-en késő magyarádi leletek között (TOCÍK 1978-1981, Taf. 49, 19), ahol szintén kimutatható a halomsíros kultúra hatása.
