Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
Simon Katalin–Horváth László András: Középső bronzkori leletek Gellénháza–Budai-szer II. lelőhelyen (Zala megye)
SAVARIA 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA ban az ismert talajviszonyok miatt minden bizonnyal a középkori beásásból származnak, ugyanígy a bronzrög is. A gödörben talált bronzkori kerámialeletek színe a szürkétől a téglavörösig változott. Az edények részben homokkal, részben kaviccsal soványítottak. Kavicsot a finomkerámia készítésénél is alkalmaztak, a nagyméretű edények soványításához pedig sok, egészen nagyméretű kavicsot is felhasználtak. A vékonyfalú edények legtöbbször simított, a nagyméretűek általában durvított felületűek, de a durva edények között is előfordul simított felületű. Az előkerült kerámiatöredékek közepes és jó égetésű edényekhez tartoztak. A nagy számban talált agyagnehezék-töredékek felső harmadukban vízszintesen átfúrtak, a kisebb darabokról azonban nehéz megállapítani, hogy nehezékekhez ill. tűzikutyákhoz tartoztak-e, vagy egyszerű, átégett paticstöredékek, annál is inkább, mivel átégett, nagyméretű, áglenyomatos paticsdarabok is feküdtek az objektumban. Edényformák Csésze: Gömbszelet alakú, pereme szabálytalan (1. kép 1.). - Világosbarna, homokkal soványított, jó égetésű, vékony falú, enyhén ívelt oldalú csésze. Pereme egyenetlen, alja profilált. Kiegészített. Szá: 7,2 cm, fá: 5,0 cm, m: 4,0 cm. Nagyon általános forma, különösebb kronológiai értékkel nem bír. Két formai párhuzamát említjük, amelyek azonban apró bütyöklábakon áll. Mindkettő a magyarádi kultúra késői fázisára datálódik (TOCÍK 19781981, t. 96. 12; BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1976, Abb.9.) Korsók: (1. kép 2-6, 8; 2. kép 5; 3. kép 3; 4. kép 1.). Általában jellemző rájuk a tölcséres nyak. A has bikónikus, éles vagy lekerekített hasvonallal, illetve gömbös, nyomott gömb alakú is lehet. A nagynyílású szalagfülek legtöbbször a peremből indulnak, egy esetben a perem alól és mindig a has felső részére támaszkodnak. Feltételesen korsófülként értelmezhetjük a 3. kép 8., hátán apró bütyökkel díszített töredéket is. Megfigyelhető, hogy a korsónyak és a has találkozásánál minden esetben sekély hornyolás fut körbe. Díszítőelemként apró beszurkálásokat alkalmaztak az edények vállán és a szintén díszítésként szolgáló kis bütykök körül. A korsók alja mindig egyenesre vágott. - Világosbarna, homokkal soványított, jó égetésű korsó has- és aljtöredéke. A nyak és a váll találkozásánál hornyolt. Az edény hasa bikónikus, az éles hasvonal fölött letört szalagfül nyoma. A füllel szemben kis hegyes bütyök. Tölcséres, magas nyakra utal a vállon megmaradt töredék. Részben kiegészített. Há: 10,0 cm, fá: 4,0 cm, tör. m: 6,5 cm (1. kép 2.). Hasonlóan éles hastörésű korsókat tártak fel a magyarádi kultúra Dolny Peter fázisának névadó lelőhelyén (DUSEK 1969, Abb. 6,13, 13a; Abb. 15,7). Ez a forma a vatyai kultúra rákospalotai fázisában is jellemző. Ide sorolható a rákospalotai kincs edénye (MOZSOLICS 1967, 110-111, Abb. 34; HANSEL 1968, II. Taf. 26,15; KOVÁCS 1975a, Abb. 3,16), valamint további példányok Solymárról (HANSEL 1968, II. Taf. 20,8), Dunaújváros-Kosziderpadlásról (KOVÁCS 1975a, Abb. 3,2), Iváncsáról (KOVÁCS 1977, Abb. 3,6), Százhalombatta-Téglagyárból (KOVÁCS 1975a, Abb. 3,1) és Százhalombatta-Földvárról (POROSZLAI 19911992, 77. kép). 1 Bár csak töredékeiben ismertek, mégis jó párhuzamnak tarthatók a Nitriansky Hrádok-Zámeéek-en, késő magyarádi telepen feltárt korsók (TOCÍK 1978-1981, Taf. 69,10; Taf. 127,18). Ez a korsóforma sajátja az ausztriai Mistelbach-Regelsbrunn-csoportnak (PITTIONI 1954, Abb. 255, 3-4). Továbbélését a halomsíros temetőkben való felbukkanása bizonyítja, mint pl. Tápé-Széntéglaégetőn (TROGMAYER 1975, 32. tábla 365) és Tiszafüreden (KOVÁCS 1975c, pl. 26, 273.1). - Szürke, barna foltos, durva homokkal soványított, jó égetésű korsó. A nyak és a has találkozásánál sekély hornyolás fut körbe. A perem alól induló kis szalagfül a hasra támaszkodik. Tölcséres nyaka deformált, hasa bikónikus. Nyaka kiegészített. Fá: 5,0 cm, m: 8,6 cm (1. kép 3.). Azzal a különbséggel, hogy a szalagfül a peremből indul, analóg darabokat említhetünk a magyarádi kultúra jelsovcei telepéről (KUDLÁÖEK 1958, Tab. V.), Esztergályhorváti-Alsóbárándpusztáról koszideri típusúnak meghatározott leletek közül (HORVÁTH 1994, 1. kép 4.), valamint Dolny Peter temetőjének 8. sírjából (DUSEK 1969, Abb. 6,12). Ugyanez a forma él tovább kisebb-nagyobb eltérésekkel a halomsíros korszakban, amint azt a tiszafüredi temető leletei (KOVÁCS 1975c, pl. 1. 3,2; pl. 10, 102.3; pl. 14, 157.23; pl. 23, 242.3), közöttük egy magyarádi típusúnak meghatározott edény (KOVÁCS 1975c, pl.5, 58.3) és a maisbirbaumi javahalomsíros korú edénylelet egyik darabja (DONEUS 1994, Abb. 3,4) is bizonyítja. - Szürke, vörösesbarna-barna foltos, durva homokkal soványított korsó. A hosszú, erősen kihajló tölcséres nyak kissé nyomott gömbös hasban folytatódik. Az edény pereme szélesebb, mint az edény hasa, ami a formát kissé aránytalanná teszi. A nyak és a has találkozásánál enyhe hornyolás fiit körbe. A peremből kiinduló és a nyak és has találkozására támaszkodó széles szalagfül másodlagos égéstől enyhén deformált. Pá: 9,0 cm, m: 11,0 cm, há: 7,3 cm, fá: 5,0 cm (l.kép4.). Ez a jellegzetes edénytípus gyakran előfordul a késő A vatyai kultúra rákospalotai fázisa korsóinak összefoglaló tábláját Id.: KOVÁCS 1984a, Taf. 62. 194
