Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
Csányi Marietta: Hitelesítő ásatás Tószeg-Ökörhalmon
SAVARIA 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA 3. Hasas edények. Ez az edényforma a közlésekben általában urnaként szerepel, de mivel ez az elnevezés funkcióra utal, célszerűbb a körülírást alkalmazni. A négy sírban két gömbös hasú példány képviseli. (3. kép 1, 5.) ívelt nyakú, kihajló peremű típusok, a korai Nagyrév-időszakra jellemzően felületük ujjbenyomkodásokkal vagy bevagdosásokkal tagolt bordával osztott. A szóbanforgó borda az edény alsó harmadán, vagy a hasvonalon fut körbe. A borda alatt a felület seprődíszes vagy durva rücskös, felette simított, fényezett. Párhuzamait megtaláljuk Szandán és a régi ökörhalmi anyagban. (BONA 1963, Pl. I. 2, Pl. IV. 8-9, Pl. V. 6, Pl. VI. 1-3; CSÁNYI 1982-1983, 13. kép 6,14. kép 5) 4. Fazék. Egyetlen nagyméretű, inkább a tárolóedények kategóriájába tartozó tojástestű darab képviseli a 2. sírban vállon körbefutó bordával, alatta seprődíszítéssel. Nem gyakori forma, analógiáját a régi ökörhalmi szórványleletek között találjuk meg. (CSÁNYI 1982-1983, 12. kép 2) 5. Tál. A 2. sír négyfülű, kihajló peremű, fordított csonkakúp alakú tálja a korsó mellett a Nagyrévkultúra másik legjellemzőbb edényformája. Négy- és kétfülű változatban egyaránt előfordul. A kultúra életében mindvégig használatos. A korai időszakban az erősen profilait perem- és vállrész a jellemző (BÓNA 1963, Pl. III. 7-8, 21, Pl. V. 2-3; CSÁNYI 1982-1983, 11. kép 8) ritkább a vállon itt látható (4. kép 3.) körbefutó ujjbenyomkodás-sor. (BÓNA 1963, Pl. V. 1) A típus mindvégig használatban van, a kultúra végső, Kulcs-fázisában lágyabb, lekerekítettebb formájúvá válnak, a 4 fül helyett a kétfülű vagy még inkább az egyfülű változat lesz általános. (BÓNA 1960, Pl. II. 4, 7, 16, Pl. III. 4, Pl. V. 9, 18. ill. Pl. II. 12, Pl. V. 10; SCHREIBER 1995, 18. t. 4, 25. t. 3. ill. 22. t. 8, 23. t. 6, 24. t. 5) 6. Csupor. A 2. sír leletegyüttesének egy darabja képviseli. (4. kép 4.) A kultúra kezdetétől a végéig meglévő típus, eredetét Dél-Alföldön az Óbéba-Pitvaros- (BÓNA 1965, Pl. IX. 5) ill. Ada-körben (BÓNA 1965, Pl. V. 14) 6 kereshetjük. A pitvarosi temetőben talpas változata is előfordul. (BÓNA 1965, Pl. II. 8) Formája keveset változik a kultúra élettartama alatt. A koraiak zömökebbek, aljuk profilált, (BÓNA 1963, Pl. I. 3; CSÁNYI 1982-1983,10. kép 4; SCHREIBER 1984a, XLI. t. 8, 13; POROSZLAI 1992, 141, Abb. 99) a későbbiek nyúlánkabb, karcsúbb alakúak és nem ritka a nagyobb méretű, inkább a fazék kategóriába sorolható változatuk (CSANYI STANCZIK 1992, 118, Abb. 79) A Kulcs-fázis nagyobb méretű példányai a csupor és korsó kombináA röszkei leleteket Horváth F. sorolta később az Ada-csoportba. (HORVÁTH 1980-1981,21-22.) ciói. (BÓNA 1960, Pl. V. 3, Pl. VIII. 16; SCHREIBER 1995, 19. t. ЪЗО. t. 3, 24. 1. 8, 40. t. 1.) 7. Csésze v. tálka. Az 1. sír egyik melléklete (3. kép 3.). A kevés közölt telepatiyag ismeretében azt állíthatjuk, hogy elsősorban sírlelet. A kultúra korai és klasszikus időszakában gyakori, egyenesen levágott és belül profilált peremmel, profilált aljjal vagy talpkoronggal, egy kis füllel vagy fogószerű, peremből kiinduló nyúlvánnyal egyaránt előfordul. (TOMPA 1936, Taf. 22, 6; PATAY II. t. 8; BÓNA 1963, Pl. III. 16, 17, Pl. VI. 5, Pl. VII. 5, Pl. XI. 4, Pl. XIV 2, CSÁNYI 1982-83, 3. kép 5, 9. kép 1, 4, 11. kép 4, 12. kép 5; CSÁNYI 1992, 86, Abb. 51 - az edénycsoporton belül 3 kis csésze látható; CSÁNYI - TÁRNOKI 1992, 176, Abb. 18). A Kulcs-fázis idejére eltűnik. Az ismertetett 17 edény a Nagyrév-kultúra korai időszakának csaknem valamennyi edénytípusát képviseli, csupán a durva seprüdíszes fazék (BÓNA 1963, Pl. IX. 6, 7, 9, 10; CSÁNYI 1982-1983, 9.kép 9) és a függeszthető edény (BÓNA 1963, Pl. V. 4) hiányzik a „leltárból". Az 1984-es kis ásatás tehát hitelt érdemlően bizonyította, hogy az ökörhalmi temető teljes egészében a Nagyrév-kultúra korai időszakára datálható, a periódus jelölésére ennélfogva a bronzkori terminológia egyik legtalálóbb elnevezése. A mellékletek és sírok számának arányából most már pontos „matematikai" adatok segítségével következtethetünk arra, hogy a korábban gyűjteményekbe került edények hány sírból származhatnak. Síronként átlagosan 4-5 edény számolva, az 52 edény feltehetően 10-12 sírból került elő, mely szám megfelel a korábbi becsléseknek. (BANNER - BÓNA - MÁRTON 1957,139) A lelőhelyről tehát a hitelesítő ásatás folytán fontos ismeretekhez jutottunk, nem jutottunk azonban közelebb Ökörhalom és a tőle mindössze 800-1200 m távolságra lévő Laposhalom kapcsolatának tisztázásához. Az a feltevés, miszerint a tisza-vidéki tellek csak a Nagyrév-kultúra java időszakában létesültek és nem korábban (SCHREIBER 1984a, 151), a kevés közölt telepanyag alapján valószínűnek látszik 7 , egyéb jelenségek ismeretében azonban kételyek merülhetnek fel. E problémakör ellentmondásait legjobban éppen Tószeg szemlélteti. Laposhalomról az eddigi közlésekből, néhány korainak gyanítható edény kivételével (BANNER BÓNA - MÁRTON 1957, 91. Abb. 2. 1-3,9) zömében későbbi típusokat ismerünk. Az egyetlen, hitelesnek mondható 1973-1974-es, Bóna I. és Stanczik I. vezette ásatáson is a Nagyrév-kultúra java vagy klasszikus időA tiszaug-kéménytetői teli-telep pl. a kultúra korai időszakában is már lakott volt (CSÁNYI - STANCZIK 1992,118); a 2 m vastag nagyrévi rétegben az 5 települési szint közül a legalsó képviselte ezt a korai fázist. Csányi M. és Stanczik I. ásatás 1980-1983 között. Nagy része közöletlen. 188
