Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
Tárnoki Judit. Bronzkori kocsimodell Törökszentmiklós-Terehalomról
TÁRNOKI JUDIT: BRONZKORI KOCSIMODELL TÖRÖKSZENTMIKLÓS-TEREHALOMRÓL textildíszes amfora (kettő vagy többfülű, hasas, közepes vagy nagyobb méretű főző- ill. tároló edény), amely a kultúra speciális, jellegzetes készítménye, mondhatni vezérlelete. (3. t. 11-12., 4. t. 5,11-12.) A textilmintás oldaltöredékek esetében nehéz megállapítani, hogy a darabok kisebb amforából vagy a Kalicz N. által széles szájú fazéknak nevezett típusból származnak-e. Terehalom 10. rétegéből három olyan töredék is származik, amely falvastagsága, finom textildísze alapján valószínűleg inkább széles szájú fazékból tört ki. (3. t. 8-10.) Hasonló, ép textiles fazekakat elsősorban sírleletekből ismerünk. (Tárnáméra: KALICZ 1968, 82. t. 4,13., 85. t. 3, 5.; Hatvan-Kishatvani csárda: uo. 91. t. 12; Boldog-Vajdarét: uo. 94. t. 4, 12.; Hatvan-Boldog: uo. 94. t. 9.; Galgahévíz-Monostorliget: uo. 96. t. 8.; Verseg-Kökényesi út: BRONZEZEIT 1992, No. 461/2,5; telepről: Piliny-Várhegy: KALICZ 1968, 90. t. 5.; Tószeg-Laposhalom: uo. 103. t. 9. és BRONZEZEIT 1992, No. 28.) A másik biztosan azonosítható forma egy tölcséres vagy enyhén ívelt nyakú, tojásdad testű fazék. Jellegzetes díszítése a mély seprőzés, mely a nyakon függőleges, esetleg csoportba rendezett, a hason íves vagy függőleges, vagyis az egész edényt beborítja. Rusztikus megformálásuk ellenére (vagy éppen azért) szép arányú, kifejezetten „elegáns" darabok, kívül világosabb színűek, belül sötétebbek és gyakran polírozottak, összhatásukban gyakorlatilag díszedénynek minősíthetők. (3. t. 1, 3-6., 4. t. 2-3.) Ez a fazék egy, a korai bronzkorban gyökerező forma, nagyon hasonló formai és díszítési változatait a Duna-Tisza-vidék szinte minden korai bronzkori kultúrájában megtalálhatjuk. Ezektől a Hatvan-fazekak elsősorban a seprűzés mintába rendezésével térnek el. (Hatvani darabjaik: Hatvan-Strázsahegy: KALICZ 1968, 10, 14-15. és TOMPA 1936, 30. t. 11.; Tiszalúc-Dankadomb: KALICZ 1968, 57. t. 10.; Tarnazsadány-Sándorrésze: KALICZ 1968, 88. t. 9.; Túrkeve-Terehalom 2 : KALICZ 1968, 118. t. 4.; RádVöröshegy: MRT 1993, 15. t. 10.; Jászdózsa-Kápolnahalom: BRONZEZEIT 1992, No. 133.; Nagyrév-Zsidóhalom: BRONZEZEIT 1992, No. 30.) Terehalom alsó rétegeiből nem került elő olyan töredék, amely hagyományos értelemben tálnak nevezhető. Ennek magyarázata nem csak egyszerűen annyi, hogy a kis szelvény miatt hiányosak az információink. A tálak helyett valószínűleg egy olyan „átmeneti típust" kell keresnünk, mely méretében és alakjában közelebb áll a Kalicz-féle széles szájú fazekakhoz. Ilyen töredék 2 A lelőhely a közlésben Dévaványa-Terehalom néven szerepel, de a töredékek alapján bizonyos, hogy valójában Túrkeve-Terehalomról származnak. Az Ötvenes évek határigazításai során a Terehalom hol Szolnok, hol Békés megyéhez tartozott. A Kalicz által publikált edények is jól illeszkednek a teli-telep alsó, kora bronzkori rétegeiben feltárt Ottomány-kultúra körébe (118. t. 1-2.), valamint az ásatáson több hatvani import darabot is találtunk. a 4. t. 6. számú perem, amely egy tölcséres nyakú, tagolt nyak-váll találkozású, gömbös hasú, fületlen, mély, a has alsó részén gyakran textilmintával díszített, általában nagyméretű edényfajtából származhat. (Ép darabjai: Szihalom-Árpádvár: KALICZ 1968, 76. t. 15, 18.; Hatvan-Strázsahegy: KALICZ 1968, 93. t. 16., HatvanKishatvani csárda: KALICZ 1968, 91. t. 10.; JászdózsaKápolnahalom: BRONZEZEIT 1992, No. 132.; VersegKökényesi út: BRONZEZEIT 1992, No. 461/10.) A kisebb méretű tálakat a füles csuprok helyettesíthették, melyek egyúttal előképei lehettek a későbbi, mélyebb táltípusnak is. (Csupán példaként a füles csuporra: Tiszafüred-Ásotthalom: KALICZ 1968, 103. t. 1517., a mély tálra: Piliny: KALICZ 1968,-90. t. 1-3.) A korai hatvani csuprok jellemzője a rusztikus felületkiképzés, általában mély seprűdísz és szemölcsbütyökdísz, mint azt 4. t. 1. darabon láthatjuk. A fordított csonka kúpos testű csuprok füle a peremből indul ki, mint a 4.1.10. töredéken. Az itt felsorolt edénytípusok a Hatvan-kultúra legkorábbi időszakára jellemzőek, ezen formák és díszítések virágkora pedig a középső bronzkor első harmadára keltezhetek. Ezek után nem érdektelen megvizsgálni, hogy a Butyka-féle feltárásból származó kevés töredék támogatja-e azt a feltevésünket, hogy 1955-ben is megtalálták, elérték a halom legkorábbi időszakából származó rétegeket, hiszen csak így lehetünk bizonyosak abban, hogy a kocsimodell valóban a teli életének (és egyben a Hatvan : kultúra életének is) legelső periódusából származik. Összehasonlító vizsgálatunkat megnehezíti, hogy az 1955-ös kutatásból megmaradt töredékek alapján úgy tűnik, Butyka B. csupán a „szép tárgyakat" őrizte meg, egyetlen jellegtelen oldaltöredéket sem tettek el. így nem csoda, ha az általa beleltározott töredékek zömét bütyökdíszes svéd sisak alakú tálak, hasonlóan bütyökdíszes behúzott peremű tálak és a mély, késő Hatvantípusú tálak képezik. Ezek díszítése a Stanczik-féle ásatás 3. szintjében jelentkeznek először, vagyis valószínűleg a Butyka által említett „humuszból" származnak. Hogy 1955-ben valóban elérték a legalsó szinteket is, bizonyítja egy Hatvan-típusú fazék szemölcsbütykös vállú peremtöredéke, amely pontosan olyan, mint az 1970-1971. évi 10. szintről származó töredék. (3. t. 6.) Hasonlóan a korai rétegek hagyatékának tűnik a mélyen seprűzött felületű amfora, valamivel későbbi a bajuszdíszes, alagútfüles amfora töredéke. (1970-ben az első bajuszdíszes töredék az 5. szintből került elő.) Az 1955-ös kutatásból eltett cserepek zöme tehát elsősorban a telep érett ill. késői időszakából, vagyis a középső bronzkorból származnak, ami nem is csoda, hiszen csupán ezekből a szakaszokból várható „szép tárgy" előkerülése. Hogy elérték a telep alját, azt a Hatvan-típusú fazék mutatja. Megállapíthatjuk hát, hogy a kocsimodell töredéke valóban származhatott a modern
