Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Tárnoki Judit. Bronzkori kocsimodell Törökszentmiklós-Terehalomról

TÁRNOKI JUDIT: BRONZKORI KOCSIMODELL TÖRÖKSZENTMIKLÓS-TEREHALOMRÓL A jelentésből kitűnik, hogy a tiszta agyagot a szinteket elválasztó steril rétegként értelmezték. Miután a legtöbb leletanyagot a hamus-faszenes foltokban találták, ezeket tekintették szinteknek. Ma már tudjuk, hogy a 15-30 cm vastag, agyagos sávok maguk a padlók, melyek valóban alig tartalmaznak leletanyagot. Ezek alapján elmondható, hogy Butyka B. valószínűleg 7 padlóréteget vágott át. Ezt az a megfigyelése is támogatja, miszerint ezek a rétegek zöldes-sárgás színűek voltak. A tószeg-laposhalmi, jászdózsa-kápolnahalmi, tiszaug-kéménytetői, aszód-manyiki és a modern törökszentmiklós-terehalmi ásatásokon egyaránt megfigyelték, hogy a Hatvan-kultúra padlórétegei jellegzetes, kissé zöldes árnyalatú agyagból készültek. Azok a rétegek pedig, melyeket Butyka B. faszenes-hamus ill. szuvat rétegnek írt le, valójában omladékrétegek voltak. A legfelső, fehér meszesnek nevezett szint valószínűleg bronzkori feltöltési-planírozási réteg. Hasonlóval a gyakorlatban Túrkeve-Terehalom 3. és 4. szintje között találkoztunk. Itt a vastag, morzsalékos szürke rétegben kisebb-nagyobb darabban fehér színű, mésznek tűnő rögöket találtunk. Szakemberrel megvizsgáltatva a felvett mintát kiderült, hogy ezek a rögök összetételüket illetően gipszből vannak. Arra viszont nem kaptunk magyarázatot, hogy a gipsz hogyan, mitől került a rétegbe, de nem zárható ki az a lehetőség, hogy az agyag zárórétegek (tkp. padlók) között ilyen gipsz-kiválás természetes úton is létrejöhetett. Hasonló gipsz-darabos réteg Jászdózsa és Tószeg színes metszetfotóin is fellelhető. (BRONZEZEIT 1992, 2. és 70. tábla.) Tehát modern ásatás-technikai értelmezés szerint a Honismereti Szakkör valószínűleg az alább jellemzett 7 réteget tárta fel: (A szinteket római számmal jelöltük, hogy ne legyen összekeverhető Stanczik I. rétegeivel.) Humusz (Butyka-féle humusz) 40-50 cm vastag, művelés alatt áll Feltöltés (Butyka-féle 1. szint) 5 cm vastag, fehér gipsz-rögös, valószínűleg részben elhordott feltöltési réteg I. szint: (Butyka-féle 2. szint) vékony, mindössze 8 cm-es padlótapasztás II. szint: (Butyka-féle 3/a-b-c. szintek) 12 cm vastag padlótapasztás, rajta vastag (17 cm-es), égett, hamus omladék III. szint: (Butyka-féle 4-5. szintek) masszív, 30 cm vastag agyagpadló, rajta vékony, égett omladékréteg IV. szint: (Butyka-féle 6-7. szintek) közepes vastagságú (15 cm-es) agyagpadló, rajta vékony, égett omladékréteg V. szint: (Butyka-féle 8-9. szintek) közepes vastagságú (15 cm-es) padló, rajta vastag, égett omladék VI. szint: (Butyka-féle 10-11. szintek) közepes vastagságú (15 cm-es) padló, rajta égett omladék VII. szint: (Butyka-féle 12-13. szintek) vékony omladék alatt vastag, masszív padlóréteg (35 cm-es) Az átértelmezett rétegsor szerint a kocsimodell töredéke a VI. szint omladékán ül. omladékából került elő. Sokkal nehezebb feladat, hogy Butyka B. szintjeit összehozzuk Stanczik I. 1970-es ásatásának szintjeivel. A hasonló korszak telepeinek feltárásának gyakorlatából tudjuk, hogy még a közvetlenül egymás mellett álló házak egykorúságát is milyen nehéz bizonyítani. Az azonos szinten álló házak padlója merőben különböző is lehet, vastagságuk, megújítási rétegeik még a szomszédos házak esetében sem azonosak. A felszíntől mért mélységük sem kötelezően egyforma, gyakorlatilag csak bontás közben, az omladék- vagy feltöltési rétegek pontos megfigyelése, követése során lehet eldönteni, hogy mely házak állhattak egyszerre. A Terehalom 1970-ben feltárt 4x4 m-es szelvénye a halomnak azon a részén volt, ahol korábban a fásított területet jelezték. 1970-ben ugyan fák már nem álltak itt (az egész halom mezőgazdasági művelés alatt állt), de gyökérzetük roncsolása világosan megfigyelhető volt a felső szinteken. A kultúrréteg 360-368 cm vastag volt, vagyis feltűnően hasonló vastagságú ahhoz, amit Butyka B. leírt: 190 cm rétegsor + 50 cm humusz + mintegy 150 cm lehordott réteg = kb. 390 cm. Az 1970es ásatás alapján feltételezhetjük, hogy az eredeti halomfelszín egyenletes lehetett: a bronzkor előtti humusz és a padlók szinte tökéletesen vízszintesek, az őshumuszba nem mélyedtek gödrök, melyektől a rétegek alábuktak volna. Miután a bolygatás-elhordás előtti felszínt már nem tudjuk rekonstruálni, szerencsésebbnek tűnik, ha arra a feltételezésre támaszkodunk, hogy az eredeti felszín, az őshumusz megközelítőleg egyenletes volt, ill. a bronzkorban egyenletesre alakították. így a két feltárás rétegeit sikeresebben tudjuk párhuzamba állítani, ha azokat alulról, az őshumuszról mérjük vissza. A Butyka-féle VI. szint az őshumusztól 40 cm-re kezdődött és 65 cmig tartott. Ez majdnem pontosan megfelel Stanczik I. 10. rétegének, vagyis a telep alulról számolt második építési szintjének. A Butyka-féle legfelső szint az 1970es (megközelítőleg) 4-5. rétegével azonosítható. A 4. szintnek egyenetlen volt a felszíne az alatta lévő 5. szint lazább szerkezetű omladékrétege miatt, ezért e kettő közül bármelyik lehetett Butyka B. első rétege. Mégis valószínűbb, hogy a 4. réteg felel meg Butyka B. I. szintjének. A Stanczik-féle 5. szintet ugyanis szokatlanul nagy méretű tűzvész pusztította el, a padlón vastag omladékréteg feküdt, melyben nagy, égett darabokban falmaradványok-szerkezeti elemek is voltak. Ez