Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
Ilon Gábor: Az archeológus Bándi Gábor
AZ ARCHEOLÓGUS BANDI GÁBOR (1939-1988) 1939. augusztus 17-én Budapesten, értelmiségi családban született. Kalocsán nőtt fel, ahol iskoláit is végezte 1945 és 1957 között. A régészettel már kalocsai gimnazista évei alatt eljegyezte magát, ugyanis a korábban jezsuita intézmény jelentős régészeti-numizmatikai gyűjteménnyel rendelkezett. A kalocsai Városháza folyosóján vitrinekben kiállított régészeti leletekben is gyakran gyönyörködött. Érettségit követően a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán Banner János, Bóna István és Kalicz Nándor tanítványaként ősrégészetet és történelmet tanult. Régész diplomáját „A nyergesújfalu téglagyári korabronzkori telep és a tokodi csoport néhány kérdése" (Zu Einigen Fragen der frühbronzezeitlichen Siedlung von Nyergesújfalu Ziegelfabrik und der Gruppe von Tokod) című szakdolgozatával 1962-ben szerezte meg. Ugyanitt 1963-ban „A korabronzkor és a középsőbronzkor átmenete az Észak-Dunántúlon és Dél-Szlovákiában (A tokodi csoport)" (Übergang von der Früh- in die Mittlere Bronzezeit in Nord-Transdanubien und der Süd-Slowakei [Tokod Gruppe]) című disszertációjával doktorált. 1962 nyarától 1973 tavaszáig a pécsi Janus Pannonius Múzeum munkatársa. 1970-től ugyanott a Régészeti Osztály vezetője. Baranyai munkásságát hajdani kollégája, Kiss Attila részletesen (JPMÉ 34 [1989] 305-310) méltatta. 1973-ban pályázattal nyerte el a Vas megyei Múzeumok Igazgatósága igazgatói posztját és attól kezdve vezette Savaria Múzeumának Régészeti Osztályát is. Igazgatói és régészeti teljesítménye és tevékenysége elismeréseként 1978-tól a Régészeti Albizottság és az Országos Múzeumi Tanács tagjává választották. 1982-ben a Kuzsinszky Bálint, 1983-ban pedig a Móra Ferenc Emlékéremmel tüntették ki. 1985. októberétől a Művelődési Minisztérium Központi Múzeumigazgatóságának igazgatóhelyettese, majd 1988. május 1-től a Minisztérium Múzeumi Osztályának vezetője lett korai és váratlan, július 26-án bekövetkezett haláláig. Tragikus hirtelenségű halála egy még igencsak reményekkel kecsegtető, bár már a szakmai csúcsokat ostromló, élete teljében lévő régész-pályát tört ketté. Ma is irigylésre méltó munkássága legfőbb csomópontjait szeretném csak felvillantani, különös tekintettel Vas megyei tevékenységére. Tudományos tevékenysége első szakasza a Dél-Dunántúl bronzkorának témaköréhez kapcsolódott. Hosszú évek kemény munkájával ekkor tárta fel a Pécs - nagyárpádi kora bronzkori települést. Ez egyedülálló teljesítmény volt akkor a Kárpát-medencében, s máig sem akadt számos követőre. Ekkor végzett földvárkutatásai közül talán a legfontosabb a lovasberényi (Fejér m.) Mihályváron zajlott, ahol máig az egyetlen hazai középső bronzkori fémműves műhelyt tárták fel Petres Évával közösen. A dél-dunántúli kora- és középső bronzkor avatott és elismert kutatója lett, a mészbetétes kerámia kultúrája kialakulása, elterjedése és kapcsolatai vonatkozásában pedig alapvető feldolgozásokat végzett el, eredményeket, hipotéziseket közölt. Kovács Tiborral - akivel gimnáziumba is együtt jártak a kutatást előrevivő tanulmányokat írtak a szeremlei kultúráról. Petres Évával és Kovács Tiborral a bronzkori földvárak kutatásával foglalkozó kutatócsoportot alkottak, amely Vas megyei évei alatt tovább működött. A nagyközönség számára készített „Baranya megye története az őskortól az Árpád-korig" című monográfia egyik szerzője és szerkesztője volt. Munkássága második szakasza Vas megyéhez kötődött. Itt elsősorban az aeneolitikum és a kora bronzkor kérdéseivel foglalkozott, de tovább kutatta a középső bronzkor időszakát is. A késő bronzkor néhány vonatkozását csak érintette, miközben nemzetközi konferenciák aktív előadója és résztvevője volt (pl. 1972: Verona, 1976: Jereván, 1978: Eisenstadt, Plovdiv, 1982: Vrdnik, Drezda, 1983: Xanthi, 1984: Xanthi, Belgrád). Mindezek mellet figyelemre méltó tudományszervező tevékenységet folytatott nem csak megyei, de országos és nemzetközi szempontból is. Az általa, hazai kutatók számára indított, majd nemzetközivé bővülő „Velemi beszélgetések" című tudományos konferencia-sorozatot szervezte, és az ott elhangzó előadásokat megjelentette. Ennek első, jelentős állomása az volt, amikor 1977. április 26-30-án a Budapesti Történeti Múzeummal és a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetével közösen Budapesten és Velem ben (április 29-30.) a Kárpát-medence és környéke kora bronzkorának kérdéseit vitatták meg. A másodikat, a Bozsok-szombathelyit 1982. május 20. - június 4. között már önállóan rendezte „Kapcsolatok Észak - Dél között" címmel az i.e. I. évezredtől a római császárkor végéig. A hazai és a nemzetközi csere, vagyis a múzeumi könyvtár gyarapodásának alapját jelentő Savaria, a Vas megyei Múzeumok Értesítője, benne természetesen a régészettudomány tanulmányaival az 5-6. - 17-18. kötetig szerkesztői közreműködésével, igazgató-osztályvezetősége idején, 1975 és 1983 között megjelentek. 14
