Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Szathmári Ildikó: Adatok a kora bronzkori makói kultúra kérdéséhez

SAVARIA 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA Míg a legkorábbi dunántúli lelőhelyeken a SomogyvárVinkovci kultúra a makói leletanyaggal együtt jelenik meg (ECSEDY 1978, 188), addig az északnyugatdunántúli területeken végzett újabb ásatási megfigyelések szintén a két kultúra egymásutániságát vetik fel. A makói és Somogyvár-Vinkovci lelőhelyek térképre vetítése azt jelzi, hogy mindkét művelődés ugyanazon területeket foglalta el, ami a párhuzamosságot - legalábbis ebben a földrajzi régióban - kizárja. A feltételezhető váltás a kora bronzkor II. periódusának elején következhetett be, s mivel a makói fazekasság hagyományai valószínűleg még egy ideig tovább éltek az új népesség emlékanyagában, úgy tűnik, mintha a két kultúra itt is keveredve jelenne meg (FIGLER 1994, 23 Abb. 3.). A többnyire még feldolgozatlan leletanyagokon alapuló vélemény megerősítése azonban csak a leletek teljes kiértékelése után válhat bizonyossá. A Somogyvár-Vinkovci kultúra legutóbb hitelesen feltárt és mindenekelőtt feldolgozott börzör.cei telepe a telep „sterilsége" miatt sajnálatos módon nem szolgált információval a két kultúra kapcsolatának kérdésében (BONDÁR1995,238). Ami a makói és nyírségi kultúrák időrendi viszonyának megítélését illeti, legalább ilyen változatos a kép. Csupán az utóbbi évek kutatási eredményeit összegezve a következőket mondhatjuk. Jelenleg az egyik általánosan elfogadott nézet szerint a két művelődés némi időeltolódással, de részben párhuzamosan élt egymással. Bóna I. a genetikailag nem azonos eredetű kultúrákat a kora bronzkor I-be sorolja. A kora bronzkor II. időszakba helyezi a makói kultúra kései (Post-Makó), illetve a nyírségi kultúra II. fázisát, hangsúlyozva a Somogyvár-Vinkovci A

b Proto-Nagyrév, Ada, Pitvaros, Gyula-Rosia, Harangedény komplexum párhuzamosságát (BÓNA 1992, 15 FBI. FBII. térképek). E kérdést illetően többé-kevésbé hasonló nézeteket vall Ecsedy I., aki a makói és nyírségi kultúrák kialakulásának kezdetét nem teljesen egy időre teszi ugyan, de mindkettőt a postvuöédoli I. időszakra (kora bronzkor I.) és a postvuőedoli II. időszakra (kora bronzkor II.) keltezi (ECSEDY 1979, 110-111, Abb. 10.). A két kultúra relatív kronológiai helyzetét megfogalmazó ugyancsak elterjedt másik vélemény szerint, a makói és a nyírségi kultúrák időben követték egymást (KALICZ 1981; NÉMETI - ROMÁN 1995; KALICZ SCHREIBER Î997, 12. kép). Mindkét említett nézetet több, a Kárpát-medence kora bronzkorával foglalkozó kutató is átvette (DIMITRIJEVIC 1982; TASIC 1984, 168; MACHNIK 1991, 181). Kalicz N. a makói és a nyírségi kultúrák egyidejűségét a 60-as években többek között arra a feltételezésre alapozta, hogy mivel a két művelődés lelőhelyei Északkelet-Magyarországon nem fedték, hanem kiegészítették egymást, azoknak azonos időben kellett létezniük (KALICZ 1968, 85-86 Abb. 3.). Ez az elmélet Patay P. tiszaluc-sarkadi ásatásaival erősen módosulni látszott. Kalicz N., aki a tiszaluci makó leletanyagot a 80-as évek legelején előzetesen áttanulmányozta, arra a következtetésrejutott, hogy a makói művelődésnek időben meg kellett előznie a Nyírségi kultúrát. Ugyanis sem a sarkadi makói telepen, sem pedig a másfél kilométerre lévő dankadombi nyírségi telepen nem keveredett egymással a két kultúra emlékanyaga (KALICZ 1981). A tiszaluc-sarkadi leletek teljes feldolgozása után még árnyaltabbá vált a kép. A telepen belül a 20 makói gödör mellett - azok által közrefogva - egy teljesen más, a makói leletektől élesen elütő emlékanyagot tartalmazó nyírségi gödör is előkerült. A viszonylag szűk területen elhelyezkedő kora bronzkori objektumokon belül a két kultúra emlékanyaga ezúttal sem keveredett egymással! Hangsúlyozni szeretnénk, hogy mind a makói (1-2. kép), mind pedig a nyírségi (3. kép) leletek a saját művelődésükjellegzetes képviselői. A telep leletanyagában megjelenő makói kerámia formák kisebb mértékben a Dél-Dunántúl kora bronzkorához (Somogyvár-Vinkovci kultúra), nagyobb részben a kelet-magyarországi hasonló emlékanyaghoz kapcsolódnak. Az általános edényformák elterjedése mellett számos olyan helyi sajátossága figyelhető meg a makói edényművességnek (kívülbelül megvastagodott peremű fazekak, bordadíszes edények stb.), mely inkább egy szűkebb földrajzi területre jellemző (SZATHMÁRI 1998). Úgy véljük tehát, hogy Kalicz N. 80-as évek elején tett megállapítása a makói és nyírségi kultúrák egymásutániságáról, a sarkadi leletanyag teljes feldolgozását követően megerősítést nyert. Hasonló jelenséget figyeltek meg legutóbb a Polgár környéki ásatásokon. A Kengyel-közben feltárt Nyírség kultúra telepétől alig néhány kilométerre, a Makói kultúra önálló nagy gödrét találták meg PolgárNagy-Kaszibán. Az objektum leletanyagában itt sem észleltek semmiféle keveredést a nyírség kultúra emlékeivel (SZ. MÁTHÉ - CSÁNYI - TÁRNOKI - DANI - HAJDÚ - RACZKY 1997, 60). Van azonban néhány újabb adat, mely az említett kronológiának ellentmondani látszik. Oszlár-Nyárfaszögön a makói telep egyik zárt gödréből jellegzetes nyírségi bögre került elő (KOÓS 1998, Abb. 13. 1.). A Budapest-Aranyhegy-i úti makói telep egyik objektumából a belsődíszes talpas tál töredékével együtt egy kora nagyrévi formát mutató kis korsó töredéke vált ismertté (KALICZ - SCHREIBER 1994, Abb. 9. 1-9, П.). Szintén fontos kronológiai jelentőséggel bírhat az Ada csoport területén megjelenő makói fazekasságra jellemző kettőskónikus, nyomott testű tál, valamint a belsődíszes talpas tál előfordulása (HORVÁTH 19801981, IV. t. 3., VI. t. 3-^.). A fenti ellentmondás feloldása nem elképzelhetetlen, ha feltételezzük, hogy Északkelet-Magyarország nyugati területeinek bizonyos részén, ott ahol a kora 144