Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Szathmári Ildikó: Adatok a kora bronzkori makói kultúra kérdéséhez

SAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE SZOMBATHELY 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA 1999 ADATOK A KORA BRONZKORI MAKÓI KULTÚRA KÉRDÉSÉHEZ SZATHMÁRI ILDIKÓ Magyar Nemzeti Múzeum Budapest Az utóbbi évtizedekben megjelent, a magyarországi korai bronzkorral foglalkozó tanulmányok jelentős hányada általában olyan elméleti-kronológiai kérdéseket boncolgat, melyek sok esetben nélkülözik a nagyobb, hiteles anyagokra épülő tipológiai megalapozottságot. A gyakran szórványos vagy csak részben feldolgozott, illetve „kiemelt" régészeti forrásanyagok még jobban erősítik a kutatók különböző szempontú hipotéziseinek sokszínűségét. Szerencsésnek mondható ugyanakkor, hogy az elmúlt évek nagy felületeken történő régészeti feltárásai - elsősorban az autóutak, autópályák építéseihez kapcsolódó leletmentések - újabb és nagyobb hiteles forrásanyaghoz juttatták a kora bronzkorral foglalkozó kutatókat is. Ezeknek a leletanyagoknak a teljes, szubjektivizmustól mentes feldolgozása talán hozzásegíti majd a régészettudományt az esetleges téves nézetek korrigálásához, és közelebb viszi a kutatást a magyarországi kora bronzkor történeti, relatív kronológiai kérdéseinek tisztázásához. A magyarországi bronzkor kialakulásával, történetével foglalkozó munkák jelentős része - közvetve vagy közvetlenül -, de mindenképpen foglalkozik a makói kultúrát érintő kérdésekkel is.

1 Mindez nem meglepő, hiszen a bronzkorunk legkorábbi időszakában élt makói népesség szinte egész Magyarország területén megjelenik, kivéve a Dunántúl dél-délnyugati részét, illetve a homokbuckás Nyír-vidék hosszanti sávját, ahol a későbádeni alaplakosságot majd a Nyírség-kultúra követi. A Az utóbbi években megjelent, e témát érintő jelentősebb munkák a teljesség igénye nélkül: KALICZ 1968; KÜRTI 1971, 29-51; ECSEDY 1978, 185-194; ECSEDY 1979, 97-136; BANDI 1982, 165-181; KALICZ 1984, 93-125; SCHREIBER 1984, 23-47; SZENÁSZKY 1987-88, 141-155; KALICZ - SCHREIBER 1991,9-43; MACHNIK 1991; BÓNA 1992, 9-15; KALICZ - SCHREIBER 1994, 29-59; ECSEDY 1995; CSÁNYI 1996, 45-75; FIGLER 1996, 7-29; KULCSÁR 1997, 13-57; KOÓS 1998, 7-30; DANI 1998, 55-66; KULCSÁR 1998,31-53. Makó (a külföldi szakirodalomban Makó-Kosihy-Caka)-kultúra elterjedési területét szintén magába foglaló Bécsi-medencén (RUTTKAY 1982), Dél-Morvaországon (MEDUNOVÁ - BENESO VÁ 1981) és Délnyugat-Szlovákián kívül (VLADÁR 1966) a legújabb román kutatás az Északnyugat-romániai lelőhelyeken is kimutatta a kultúra jelenlétét (NÉMETI 1979; NÉMETI - ROMÁN 1995). A Makó-népesség települési viszonyairól, életmódjáról kialakult kép az újabb régészeti források tükrében pontosabbá, árnyaltabbá vált az utóbbi időszakban. A legkülönfélébb földrajzi környezethez alkalmazkodott (folyók, egykori erek alacsony partjai, magasabban fekvő patakvölgyek, hegytetők stb.) Makó-telepek általános jellemzőit vizsgálva legszembetűnőbb azok szórványos jellege. Bár a gyakran csak kisebb felületekre szorítkozó leletmentéseknél ez nem minden esetben igazolható biztosan, az utóbbi évek nagy felületeken történő feltárásai - néhány kivételt nem tekintve - ezt látszanak erősíteni. Kalicz Nándor a bronzkutatás számára máig is nélkülözhetetlen monográfiájában a makói lelőhelyeket egy-egy objektum, illetve többnyire szórványleletek alapján gyűjtötte össze. Az 1937-es kiskányai ásatás háza és néhány gödre, a Domonyban talált két gödör válik ki csupán az említettek sorából (KALICZ 1968,77-80). Az Alföld déli részéről számos makói telepleletet ismerünk. A legutóbb összeállított Csongrád megyei lelőhelyek között alig találunk olyat, melynél a feltárás során előkerült objektumokat néhány gödörnél több képviselné (KULCSÁR 1997, 13-57) Csak néhányat említve: Jánosszállásról 5 gödröt (KÜRTI 1971), Hódmezővásárhely-Barci-rétről 1 gödröt (KULCSÁR 1997, 13-), Csongrád-Vidreszigetről - az ásató szerint a nagy területen végzett ásatások ellenére - alig néhányat ismerünk (SZENÁSZKY 1987-1988, 154). Igaz, az utóbbinál egy makói építmény is előkerült (KALICZ 141