Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Kulcsár Gabriella: Kora bronzkori belső díszes talpas tálak a Dunántúlon

SAVARIA24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA 1970], Nagykanizsa-Inkey kápolna [KALICZ-SCHREIBER 1991], Pécs-Nagyárpád [BANDI 1980; 1981], SéMalomi-dűlő [KALICZ-SCHREIBER 1991]) és igen kevés adattal rendelkezünk a kultúra korai és kései fázisának elválasztásához.

13 Ebben rétegtani adatok hiányában a kerámiatipológia segíthet. A dél-dunántúli lelőhelyek kerámiaanyagában mutatkozó, területileg valóban jól elhatárolódó különbségeket a kutatás a kultúrán belüli, területi egységek létezésével és nem kronológiai okokkal magyarázza (így pl. a dél-kelet és délnyugat dunántúli lelőhelyek leletanyagában a karcolt és kannelúra díszítés használatának különbségeit, erről: KALICZ-SCHREIBER 1991, 9; KALICZ - KALICZSCHREIBER 1997, 327). A Kisalföldön a Makó kultúrával bizonyítottan azonos elterjedési terület miatt közvetett adatok utalnak arra, hogy a Somogyvár-Vinkovci kultúra a Makó kultúrát követi (a Kisalföldre vonatkoztatva: FIGLER 1994, 23). Azonban az a kérdés, hogy a Somogyvár-Vinkovci kultúra kisalföldi leletanyaga a kultúra korai vagy kései, illetve egyetlen periódusához tartozik-e, még nem tisztázott. Hasonló problémák adódnak az észak-kelet-dunántúli területek esetében is, ahol a Somogyvár-Vinkovci kultúra jellemző leletei mind a Makó, mind a kora Nagyrévi korszak leleteivel együtt előfordulnak (KALICZ-SCHREIBER 1994; KALICZ - KALICZ-SCHREIBER 1997). A Somogyvár-Vinkovci kultúra korai és kései fázisa közötti egyik fontos különbségként Kalicz-Schreiber R. és Kalicz N. a belső díszes talpas tálak használatának megszűnését jelöli meg (KALICZ- KALICZ-SCHREIBER 1997, 327). A Somogyvár-Vinkovci kultúra egy-vagy több fázisú fejlődésének kérdése, kronológiai és területi viszonya a Makó kultúrához a Dunántúlon és a Kárpát-medence teljes területén még sok bizonytalansággal bír. E kérdéskörhöz kapcsolódó problémát jelent, hogy a kora bronzkor 1. időszakában a Makó kultúra a Balatontól délre is megtalálható (BÓNA 1992, 16), vagy sem (KALICZ - KALICZ-SCHREIBER 1997, Abb. 1-2.; ECSEDY 1994,19). A folyamatosan változó válaszok hátterében az elsősorban szórvány leletanyagokkal dolgozó kutatás forrásszegénysége áll. Ez a bizonytalanság a belső díszes talpas tálak esetében sem oldódik fel. A Tolna megye nyugati felében és Somogy megyében előkerült belső díszes tálak túlnyomórészt kerek csőtalpas, egyszerű díszítésűek, melyet a Somogyvár-Vinkovci kultúra jellegzetes típusának tarthatunk (I.a típus). A Balaton déli partján, Zamárdin (42; 1.1. 42) talált belső díszes tál jól szemlélteti a tipológiai elemzés buktatóit. A tál a Makó kultúra táltípusaira jellemző módon csak A Somogyvár-Vinkovci kultúra két fázisú fejlődéséről: ECSEDY 1979; BANDI 1982; KALICZ-SCHREIBER 1982; KALICZ-SCHREIBER 1991; KALICZ- KALICZ-SCHREIBER 1997. A kérdés más irányú megközelítése: BÓNA 1992, 11-16; BONDÁR 1995. belül díszített és az ún. Őaka-i típusú tálakhoz köthető négyszögletes, üreges talpa van. Négyszögletes, üreges talpú tál, tudomásunk szerint, a Somogyvár-Vinkovci kultúra lelőhelyein mindeddig nem került elő. A belső díszítés rendszere közel áll a Makó kultúra északi csoportjaira jellemző, ívelt félköröket sraffozott háromszögekkel kitöltő díszítéshez (Dunaszentpál-Bolgányi út (51; IV. t. 51)), ugyanakkor a körmintába foglalt kihagyásos keresztminta a szintén most ismertetett nagyvejkei tál (25; I. t. 25), a Tolna megye-Ismeretlen lelőhelyű tál (41) és még tovább tekintve a késő vucedoli tálakon megtalálható hasonló minta egy kései átvételének tekinthető (Lánycsók-Egettmalom (17), Zók-Várhegy (43). Mindezek figyelembevételével a zamárdi tálat a Somogyvár-Vinkovci körhöz soroljuk. MAKÓ-KOSIHY-éAKA KULTÚRA A Makó-(Kosihy-Caka) kultúra észak-dunántúli településterületének (KALICZ - KALICZ-SCHREIBER 1997, Abb. 1.) minden régiójában ismert belső díszes talpas tál töredék, bár jóval gyakoribb az intenzívebben kutatott területeken; így Budapest környékén (KALICZ-SCHREIBER 1972; 1975; 1976; 1982; 1991), a Kisalföld térségében (FIGLER 1994; ILON 1995; FIGLER 1996) és a Magyarország Régészeti Topográfiája által vizsgált Veszprém és Zala megye megye, különösen a volt veszprémi járás (MRT 1, 195; MRT 2, 267; MRT 3, 271), Komárom-Esztergom megye Esztergom és dorogi járása (MRT 5, 9, 351-352) és Pest megye szobi és váci járása (MRT 9, 13, 571) területén. Sajnos nagyon kevés a jól datálható zárt sírlelet és települési objektum. Összesen 22 különböző lelőhelyről ismerünk belső díszes talpas tálat (Kat.sz.; 44-65). A Makó kultúra más területeihez hasonlóan a belső díszes talpas tálak a Dunántúlon is a hamvasztásos rítusa temetkezések meghatározó mellékletének tekinthetők.

14 A Dunántúlon ismert hamvasztásos temetkezések

15 közül két szórthamvasztásos sírban (Budapest, III.-Aranyhegyi út [48; IV. t. 48], Tata-Tófarok [61; IV. t. 61]) találkozunk belső díszes tállal. Az eredetileg öt, ma már csak három kiegészíthető darabból álló nemesvámosi leletet (55/1-3) a kutatás egyrészt a Makó Szórthamvasztásos temetkezések: Kunpeszér (itt 2 tál is volt a temetkezésben) (HORVÁTH et al. 1988, 18-19); Makó-Vöröskereszt (BANNER 1939, 77-81, 5. к. \-6\ 6. к.); urnasír: Magyarcsanád-Bökény (KÜRTI 1971, 38-41, 14-20. k.); Kompolt-Kistéri tanya (GOGÂLTAN 1998). További hamvasztásos temetkezések: Caka (Cseke) 8. sír (VLADÁR 1966, 255, Abb. 32), Ivánka pri Dunaji (Pozsonyivánka) (VLADÁR 1966, 267, Abb. 27. 1; Abb. 33. 5); Krásno (Ószéplak) (VLADÁR 1966,267, Abb. 29). 15 Umasír: Bicske-Szőlőhegy (KALICZ 1968, 44. lh. (79), T. 10. 8); Kesztölc (?) (KALICZ 1984, 95); Kánya (CSALOG 1942). További közöletlen, temetkezésre utaló adatok: hamvasztásos, umás (?) rítusú sír: Lábatlan-Rózsa F. u. (MRT 5, 10/17. lh. (247)), a feltáró Vékony G. a „zóki kultúra végére keltezi", melléklete két bögre és két tál volt Közöletlen. 120