Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Kulcsár Gabriella: Kora bronzkori belső díszes talpas tálak a Dunántúlon

SAVARIA 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA Világosbarna, szürke-fekete foltosra égett, szépen simított felületű, apró tört kavicsos anyagú. Vízszintesen levágott peremű, ívelt csonkakúpos testű, kónikus, kerek, ferde csőtalpas tál. Csak belül díszített, durván tűzdelt és bekarcolt vegyes technikával. A perem alatt egy vonal fut körbe, melyhez lefelé néző, sraffozott háromszögek illeszkednek. A tál alján középen durva körvonalon szintén sraffozott háromszögek állnak. A köztes felületet sraffozott háromszögekkel osztott körminták és a közöttük levő benyomott pontkörminta díszíti. A díszítés igénytelen, néhol még mészbetét nyomaival. Kiegészített. M.: 8,5-9,8 cm, pátm.: 16,2-16,7 cm, fátm.: 6,7-7 cm. Csiszér-gyűjtemény 90/27. 2. Nagyvejke-Réti szántók (Tolna megye) (26) (I. t. 26) Szórvány. Barnásszürke, vörösesbarna foltosra égett, belül mattra simított, kívül enyhén fényezett felületű. Befelé megvastagodó, ferdén levágott peremű, ívelt csonkakúpos testű, hengeres csőtalpas tál töredéke. A peremén benyomott pontsorminta, belül a perem alatt egy vonal fut körbe, az alsó körívet kettős vonalköteg emeli ki. A tál belsejét háromszögmezőkbe rendezett sraffozott háromszögek töltik ki. A díszítés elnagyoltan tűzdelt és karcolt technikával készült. Töredék. M.: 8,2 cm, pátm.: 17 cm, fátm.: 6 cm. Csiszérgyűjtemény: 91/5. 3. Nagyvejke-Réti szántók (Tolna megye) (27) (I. t. 27) Szórvány. Szürkésbarna, szépen simított felületű. Enyhén behúzott, belül duzzadt, legömbölyített peremű, lapos csonkakúpos testű, kerek csőtalpas tál. A peremén hosszúkás, középen tagolt bütyökkel. Díszítetlen. A tálrész ferdén illeszkedik a talphoz. Kiegészített. M.: 5,3-7,2 cm, pátm.: 16 cm, fátm.: 5,5 cm. Csiszér-gyűjtemény 91/6. A fenti tálak formájuk, díszítésük és a lelőhelyek földrajzi helyzete (a Dunántúl Balatontól délre fekvő területei) miatt egyaránt a Makó-Kosihy-éaka és Somogyvár-Vinkovci kultúrák kronológiai és az ezzel szorosan összefüggő területi problémáit vetik fel (legutóbb erről: BÓNA 1992, 11-16; KALICZ- KALICZ-SCHREIBER1997). Ezek elsősorban a két kultúra anyagi kultúrájában mutatkozó jelentős azonosságoknak, illetve a hiteles feltárásokat, azok elemző közlését nélkülöző kutatási állapotnak köszönhetőek.

5 Természetesen mindezek összefoglaló elemzése meszszire vezetne, így csak a probléma egy kisebb részletét, ezúttal a belső díszes talpas tálak használatán keresztül vizsgáljuk. A két kultúra kerámiaanyagában egyaránt találkozunk e típussal. A formai egyezések hátterében a rokonság, a korai bronzkorban földrajzilag nagy területeket átható, több forrásból fakadó elemeket magába olA kisebb-nagyobb hiteles feltárások és közlések aránya folyamatosan növekszik mind a Dunántúlon (BONDAR 1995; FIGLER 1994; FIGLER 1996; KALICZ-SCHREIBER 1994; SZABÓ 1992; 1994), mind az Alföldön (CSÁNYI 1996; DANI 1997a; DANI 1997b; DANI 1998; KOÓS 1998; KULCSÁR 1997; KULCSÁR 1998; TÓTH 1998). vasztó, hasonló ízlésvilág állhat, míg a különbségeket a kronológiai eltérések és az ennek következtében megváltozó kulturális közeggel fennálló kapcsolatok intenzitásának mértéke okozza. A Dunántúlon a kora bronzkor legelején a késő vuöedoli korú korú településeken, majd később a Somogyvár-Vinkovci és a Makó-KosihyÖaka kultúra körébe sorolható lelőhelyeken kerültek elő belső díszes talpas tálak. A Makó kultúrában temetkezésekben és telepeken egyaránt megtalálhatók, míg a Somogyvár-Vinkovci kultúra dunántúli elterjedési területén eddig csak településekről ismertek. A tálak legnagyobb része szórvány, nem dokumentált lelőkörülményű lelet; jelentős hányaduk módszeres terepbejárásokon megfigyelt lelőhelyről származik; és egészen alacsony a hiteles ásatáson, zárt objektumból származó tálak száma.

6 E körülmények a tipológiai azonosságon túl tovább nehezítik a tárgytípus pontos kulturális meghatározását, különösen, mint pl. a terepbejárások esetében, amikor a kísérő leletek között jórészt csak töredékes házi kerámia (pl. fazék, tál) szerepel. A belső díszes talpas tálak a kárpát-medencei kora bronzkori kulturális egységek meghatározásnak mindig is fontos segédeszközei voltak. Földrajzilag széles körben való kedveltségük szolgáltatta az alapját, hogy 1968-ban Kalicz N. az ún. Vucedol-Laibach típusú talpas tálak elterjedése alapján a kora bronzkor kezdetén egy átfogó kulturális egységen, a zóki kultúrán belül három alapegység: a Makó, a Nyírség és a Vucedol csoport egyidejű, azonos alapú fejlődésével számolt (KALICZ 1968, 62-105). Részben e főtípus tipológiai elemzése kapcsán cáfolta Ecsedy I. a zóki kultúra létezését (ECSEDY 1979, 106). Újabb dél-kelet dunántúli ásatási eredményeivel a háttérben tipológiai alapon választotta el a késő vucedoli és a postvuéedoli korú belső díszes talpas tálakat, a Makó-Kosihy-Öaka csoport darabjait („Makó típus") az utóbbiba sorolva (ECSEDY 1979, 107). A táltípus a közép-európai kutatásban is fontos kultúrameghatározó szerepet kapott. Kezdetben az ún. „Slawonische Kultur" több kultúrcsoportjához kötötték e tálakat (NOVOTNY 1955). A Ljubljana környéki lg feltárása során előkerült számos belső díszes talpas tálat P. Korosec talpkiképzésük alapján két fő típusba osztja: az alacsony, tömörtalpú Sarvas-Zók, illetve az alacsony, üreges talpú Laibach típusba (KOROSEC 1961). Ezt a rendszert tovább bővítve, eltekintve a tálak kulturális és pontosabb kronológiai meghatározásától Neustupny a „sog. Schüsseln vom Typus Laibacher Moor" alaptípuson belül, immár a belső díszítés alapján hat altípust határoz meg (NEUSTUPNY 1966). A Neustupny-féle Ugyanez érvényes a Dunántúlon kívül, Dél-Németországtól Moldváig, Csehországtól Bulgáriáig előkerült különböző korú és típusú belső díszes tálakra (legutóbb erről összefoglalóan BURGER 1980; SCHUSTER 1995). 116