Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)

Római Kor I. A szombathelyi Fő tér kutatása - Borhy László–Sosztarits Ottó: Dii Itinerarii, Itunus és Ituna – az Utazás istenei Savariában

SAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE SZOMBATHELY 23/3 (1996-1997) PARS ARCHAEOLOGICA 1998 Dil ITINERARY ITUNUS ÉS ITUNA - AZ UTAZÁS ISTENEI SA VARIÁBAN A RÓMAI VALLÁS ISMERETLEN ISTENEI BORHY LÁSZLÓ SOSZTARITS OTTÓ ELTE Régészettudományi Intézet Savaria Múzeum Budapest Szombathely IOSEPH SZENTIDA Y MAGISTRO LINGUAE LATINÁÉ BENE MERENTI AUCTORES DEDICAVERUNT 1992. októberében Szombathelyen (Vas megye), a Fő tér illetve a Hefele Menyhért utca és a Kossuth Lajos utca által határolt beépítetlen telken leletmentő ásatás során az V. sz. szelvény B2 mezőjében két, egymásra fektetett feliratos oltár került elő (1., 2. kép). Alul, nagyjából észak-déli tájolásban az 1. számú felirat volt, fölötte némileg elfordítva, de többé-kevésbé fedésben a 2. számú oltár feküdt. Mindkettőnek a feliratos oldala volt felül, és talapzatukkal É-i irányba, a város belterülete felé néztek (3. kép). Előkerülési helyük, a fölötte levő újkori bolygatás

1 miatt nem tekinthető zárt rétegnek, a római kori Savaria topográfiájának szempontjából mégis fontos lehet, mivel az oltárkövek a fallal körülvett Savaria városfalon belüli déli részén, a déli városkapu és a városfal délnyugati sarka közötti szakaszon kerültek elő (4. kép). Az őket rejtő, - egy bronz tintinnabulumon

2 (5. kép) kívül egyéb leletet nem tartalmazó - egykorú beásás pedig metszette a római váA gödör fölött modem szennyvízvezeték halad át, amelynek téglából falazott aknája az egymásra helyezett oltárok mindegyikének a jobb felső sarkát roncsolta. (SOSZTARITS 1994a 237.; SOSZTARITS 1994b 3.; Tesori della Postumia 614-615 VI.37-38.; BORHY SOSZTARITS 1998, 58. és 125. valamint No. 11-12.). Szögletes átmetszetű öntött bronz csengettyű, a harang alakú testtel egybeöntött szabálytalan hatszög alakú fogóval, a megvastagított perem négy sarkán l-l bütyökkel. A nyelvet - amely a keskenyebb oldal belső falához korrodálódott - vasból kovácsoltak, elvékonyodó felső végét pedig a csengettyű testében levő bronzkarikára hajtották rá. A füllel együtt mért legnagyobb magassága: 4,8 cm, pereme a bütyökkel: 3,2x3,7 cm. Lelt. sz.: SM R98.1.5. rosfal belső oldalához felhordott, a védmű részét képező agyagrámpát.

3 1. SZ. FELIRAT (1. kép) Szürke színű édesvízi mészkőből faragott feliratos oltár. A hullámtag profilra helyezett vékony abacusán vastag, henger alakú volutapárna nyugszik. A téglatest alakú oltártörzs hullámtaggal lezárt, magas, hasáb alakú lábazaton áll. Az oltár hátoldala elnagyolt, előlapján és két oldalán a stokkolás nyomát a csiszolás nem tüntette el egészen. Az újkori sérülés következtében az egyik volutapárna hiányzik, és a feliratmező jobb felső sarka is kitört. Legnagyobb magassága 85 cm, a lábazatnál mérhető szélessége 42 cm, vastagsága 30 cm. A feliratmező széleihez viszonyítva többé-kevésbé szimmetrikusan elhelyezkedő sorok betűmagassága az első két sorban 5,3-5,6 cm között - betűnként - változik, majd soronként kb. 0,4-0,5 cm-rel egyenletesen csökken (3. sor: 5,0; 4. sor: 4,5; 5. sor: 4,1 cm). À szavak között lefelé fordított csúccsal elhelyezett háromszög alakú interpunctio. Őrzési helye: Savaria Múzeum, Szombathely. Leltári száma: SM R98.1.1. A rámpa idővel rácsúszott a falat belülről .szegélyező útra. Ebből a rétegből késő Antoninus- (Drag. 37, 18/31 Rheinzabern), kora Severuskori (Drag. 32, behúzott peremű tál, Rheinzabern) terra sigillata töredékek kerültek elő. A töredékek meghatározását dr. Gabler Dénesnek köszönjük. 115