Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)
Őskor - Ilon Gábor: Korai kelta fazekas kemence Gór-Kápolnadombról
ILON GÁBOR: KORAI KELTA FAZEKAS KEMENCE GÓR-KÁPOLNADOMBRÓL A KEMENCE ÉS KERÁMIÁJÁNAK KELTEZÉSE A kemence rostélyát nem egy a késő kelta korra (LT D) jellemző hosszanti középborda (B. BÓNIS 1981, П.; PETŐ 1981, 34.), hanem egy középütt elhelyezett oszlop tartotta. Ilyen középoszlopos típusú (2. kép) kemencéket azonban tömegesen már a közép LT időszakban sem alkalmaztak. A Sopron-krautackeri - fentebb már említett - 199. kemence használatát a LT С korszak első felére határozták meg (JEREM 1984, 91.). A göttlesbrunn-i középső LT időszakra (C1-C2) keltezett telep két, ezen belül pontosabban nem datált, kő középoszloppal rendelkező edényégető kemencéje azonos típusú (KARL 1996, 288., 295. Abb. 3-4.). A kemence táltípusai azonosak a sáncot megelőző időszak településéhez tartozó C-l-2 szelvény határán feltárt házához tartozó (?) „a" gödörben talált belül bepecsételt díszes tállal. Legközelebbi párhuzamaik: a Franzhausen-i 768. sz. harcos sírja hasonló tálját tágan a korai LT időszakra datálták (NEUGEBAUER 1996, 384; Abb. 11.9.): A fertőmedgyesi (Mörbisch), okai (Oggau), győrújszállási, beledi, alcsúti és kiskamondi tálak, vagyis a Hunyadi I. féle 1-3. tálformák (még inkább 1-2.) vehetők csak számba, amelyek a LT B2-C1re (korai és középső LT határa, utóbbi kezdete i. e. 280/260 к. a balkáni invázió előtt?) keltezettek (HUNYADI 1942, LVII. t. 1-2., LIX. t. 5., LVII. t. 5., LVlf. t. 6-7., LVII. t. 3., LVII. t. 8-9.; HUNYADI 1944, 127-129., 14. kép 1-3.; HUNYADI 1957, 1-2., 4-7.; MITHAY 1966, 65-66. 24. kép; SZABÓ 1994, 45-47.; SZABÓ - GUILLAUMET - KRIVECZKY 1997, 83-84). A korai kelta időszak jellegzetességének (HUNYADI 1944, 128.; NEUGEBAUER 1996a 139.) tartott kétszeres (kettős) omphalosos táljainkhoz (2. tábla 1-2.) hasonló került elő a LT B-korú dürraberg-i 16/2. sírból (SCHWAPPACH 1975, Taf. XX. 3.), a beledi (HUNYADI 1944, 128., I. t. 1.) és a ménfőcsanaki 9. sírból (UZSOKI 1987, IX. t. 3.). Utóbbit újabban a LT A-B átmenetére keltezik (SZABÓ 1996, 51.). Korábbi formai előzménynek tekinthető pl. a LT A periódusra datált inzersdorf-i (Niederösterreich) temető 268. sírjából ismert (NEUGEBAUER 1996a 116. Taf. 14.7.) darab. Táljaink összességében azonban inkább a LT B2 periódusrajellemzők. Ezt elfogadhatjuk a kelták góri megjelenése időpontjaként, amelyet fémleletek hiányában és a leletanyag teljes feldolgozása előtt lehetetlen pontosabban datálni. A netán korai keltezést sem a ménfőcsanaki sírok, sem a Zala megyei temetők nem zárják ki, sőt, megerősítik. (UZSOKI és HORVÁTH 1987, 36., 39, 41., 63.). A miniatűr urna (1. tábla 2.) formai párhuzamai közül a LT B2 periódusra keltezett hetényi (Chotín, Szlovákia) 20. sírjából származót (RATIMORSKÁ 1975, 88. Taf. III. 9.) és körét említhetjük. A díszítőelemek elhelyezésére azonban a közép LT időszakra keltezett 21. sírból ismert példányt (RATIMORSKÁ 1975, 89. Taf. IV. 16., 20.) és a LT B2-korú bluéina-i 20. sír edényét (SCHWAPPACH 1975, 112. Taf. XXII. 28.) idézhetjük. Ez a kettős állítás igaz a kemence nagyméretű, erősen szűkülő nyakú wrwotöredékére (1. tábla 1.) is, amelyre ugyancsak a hetényi temető idézett két sírja (20-21.) szolgáltat jó példákat (RATIMORSKÁ 1975, Taf. III. 9., Taf. IV. 16., 20.). További párhuzamokat jelentenek a LT В végére keltezhető Sopron-bécsidombi, fertőmedgyesi, békásmegyeri stb. formák (HUNYADI 1944, 142. LXXX. t. 1., 3., LXXVTÍI. t.). A kemence anyagát a hivatkozott tipológia párhuzamok és az archaizmusok (SCHWAPPACH 1975, 114. - pl. kettős omphalos, tál - és urnaforma) alapján a LT B2 periódusra, a korai kelta időszak második felére datáljuk. A fazekas kemencét a település korai (I.) időszaka emlékének tartjuk. Talán ehhez, az újonnan elfoglalt európai területek okkupációjához (BÚJNA 1994, 3132.) - a megszállás időszakához LT B2 - kapcsolható a I. felületen feltárt egyik paticsfoltból kiemelt faszénminta (HERTELENDI - CSONGOR 1989) eredménye 7 ; vagy a sánc építését közvetlenül megelőző időszakra (a sánc alatti házzal egyidejű), avagy a sánc kivitelezése körüli évtizedekre utal. Deb-1689: 2280 (BP) ± 60 = (1 a) 402-212 cal ВС. Ez az adat pedig talán leginkább a IV-III. sz. fordulója körüli évtizedekkel párhuzamosítható. A legújabb kutatási eredmények szerint (SZABÓ 1990, 16-17.; JEREM 1996, 106-107.) a kelta kulturális hatás a Kárpát-medencében már az i. e. V-IV. század fordulójánál nem később, illetve az i. e. V. sz. első felében tapasztalható. Tényleges kárpát-medencei feltűnésük a LT A periódus második felére (SZABÓ GUILLAUMET - KRIVECZKY 1997, 84.), a század vége előttre tehető. A LT В l-ben már Erdély területéről is van ismert lelőhelyük. A LT В1-2 időszakban pedig az Alföld északi peremét követve hatolnak (pl. MuhiKocsmadomb) kelet felé. Ezért hát teljesen természetes, hogy az egyik legkorábban megszállt területen, az Északnyugat-Dunántúlon a LT B2 időszakban a Répcevölgyében, így Gór közelében (ILON 1996a 35-36.) és attól távolabbi területeken (pl. a Marcal parti Külsővaton - ILON 1996. 6. t. 8., 11.) már tartósan megtelepednek. Ennek egyik bizonyítéka az itt most ismertetett iparrégészeti emlék és termékei. Ez és az összes góri vizsgálat az MTA Atommagkutató Intézetében (Debrecen) kifejlesztett mérőberendezéssel történt. Ezért Hertelendi Edének és munkatársainak tartozom köszönettel. 87
