Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)

Őskor - Marton Erzsébet: A Velem Szent Vid-i magyar-francia ásatás eredményei (1989–1991)

SAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE SZOMBATHELY 23/3 (1996-1997) PARS ARCHAEOLOGICA 1998 A VELEM SZENT VIDI MAGYAR-FRANCIA ÁSATÁS EREDMÉNYEI (1989-1991) KÉSŐ BRONZKORI HAMVASZTÁSOS SÍR ÉS VASKORI TELEPÜLÉSI JELENSÉGEK MARTON ERZSÉBET Kulturális Örökség Igazgatósága Budapest Az 1989-1991-es évek között végzett magyar-francia ásatás során néhány figyelemre méltó objektumra és Jelenségre" bukkantunk a kelta kori sánc átvágásakor. A TEMETKEZÉS MARADVÁNYAI Az oly régóta keresett temetkezés nyomait fedezhettük fel a Miske Kálmán által korábban már kutatott területen.

1 Ez a szelvénysor a nyugat-keleti irányban lefutó nagy sánc alsó végén helyezkedik el. (1. kép.) Már 1989-ben a sánc magját alkotó töltelékföldből fogak, koponyatöredékek, hosszúcsontok stb. kerültek elő olyan nagy mennyiségben, hogy feltételezéseink, szerint a sánc építésekor korábbi temetkezések „anyagát" is felhasználták. Nagyobb felületet 1990-ben bontottunk ki. Ekkor került elő egy égett gerendákkal, átégett agyaggal, kövekkel borított kb. 3x3 m-es terület, - egy elpusztult palisszád maradványa - amelynek betöltésében hamvak, koponya és váztöredékek voltak. A bolygatás egyik oka az lehetett, hogy részben ebből és erre épült rá a kelta nagysánc záródása. (2. kép.) (Az 19881989-es anthropológiai anyagot Marie P. Horard dolgozta fel.

2 Az 1990-es embertani anyagot K. Zoffmann Zsuzsanna közli e kötetben.) A PALISSZÁD MARADVÁNYAI 1989-ben egy tapasztott padlótöredéket tártunk fel, amelynek egy részét - talán a sánc építéskor - elbontot1 BUCHSENSCHUTZ - CSERMÉNYI - GU1LLAUMET - SZABÓ 1990, p. 21. n. 16. 2 HORARD 1992, 415-428. ták, mellette ismét embercsontokkal kevert barna töltelékréteg húzódott, amely egységesen kitöltötte a sáncig tartó területet, sőt alatta is folytatódott. Feltételezem, hogy a padlótöredék is a pár méterrel arrébb épített, fent említett palisszád belső járószintje lehetett, s nem tudjuk, még milyen építmény tartozott hozzá. A „padlót" a szálkőre tapasztották, a szálkőbe cölöplyukak mélyedtek. (1. kép RQ.'I - RQ. II. AB 3-5 terület.) További vörösre égett padlótapasztás darabok kerültek elő a sánc alatti feltöltésből.

3 1990-ben J. P. Guillaumet húzott egy 1x5 m-es árkot, amelyben a sánc alatti barna feltöltés elbontása után „telepjelenséget" figyelt meg.

4 Ez egy viszonylag vastag égett réteget és a szálkőbe mélyedő cölöplyukakat jelentett. (RQ. III. B-D 5 terület.) Ez a cölöplyuksor illeszkedik az említett j>alisszád maradványhoz, pontosabban annak egyik épep nîàradï csapolásához. KEMENCÉK

5 1991-ben a szelvénysor északkeleti sarkában is elértük a szálkőre alapozott települési szintet, amit itt két, egymáshoz egész közeli, szépen megépített kemence alsó része jelentett. A kisebbről feltételezem, hogy egy kis kohó volt, a nagyobbról azt, hogy tégelyes fémolvasztásra lehetett alkalmas.

6 3 BUCHSENSCHUTZ - CSERMÉNYI - GUILLAUMET - SZABÓ 1990, p. 19. 4 BUCHSENSCHUTZ - CSERMÉNYI - GUILLAUMET - SZABÓ 1990, p. 12. Fig. 4. 5 MARTON 1996a, 268-271. 1. kép. 6 SZABÓ 1996, Ann. 27: Sághegy, Bölcske: p. 269-270. Fig. 3. 51