Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)
Őskor - Vadász Éva: A Sághegy környéki kora vaskori halomsírok fémmellékletei I.
SAV ARIA 23/3 (1996-1997) PARS ARCHAEOLOGICA sem Elfogadott feltételezés azonban, hogy a legnagyobb és nem párosával előforduló példányok pajzsdudorok lehettek, bár erre közvetlen bizonyíték nincs 87 . A Dunántúl vezetőrétegének fegyverzetében azonban nem lehetett szokatlan kellék a pajzs. A somlóvásárhelyi 1. halom fegyvereit Rhé leírása szerint fából vagy bőrből készült pajzs takarta le, melyből csak a bronz pajzsdudor maradt meg 88 . Ez a pajzsdudor azonban más alakú, s a balkáni (Donja-Dolina, Glasinac stb.), s végső soron talán a görög példányokkal áll kapcsolatban 89 . A félgömbös és gúla alakú zárógombos, a 6. században is gyakori balkáni típusú pajzsdudorokkal ellentétben a Hallstatt típusú falerák csúcsosak, zárógombjuk kúpos, s használatuk a 7. század második felére koncentrálódik. Elterjedési területük alapján Gleirscher felveti a lehetőséget, hogy mind a Kelet-Alpok mind a Genovai öböl vidékén etruszk hatásnak tulajdonítható a megjelenésük 90 . A mesteri faleragomb a Hallstatt típusú faléra eddigi legkeletibb előfordulási helye. Akár pajzsdudor amit valószínűbbnek tartunk - akár bőrpáncél tartozéka, a dunántúli koravaskori arisztokrácia „nemzetközi" kapcsolatait tükrözi. Bár bizonytalan, de elképzelhető, hogy az égett bronzlemez töredékek - köztük egy pödrött szélű példánnyal - is a falerához tartoztak (5. tábla: 9.). A feltételezhető pajzs alapján itt említünk meg még egy töredékcsoportot. Ezek azok a kisebb-nagyobb faszenes rögök és konglomerátumok, melyeken igen vékony, 1-1,5 mm-es vaslemezek maradványai figyelhetők meg (5. tábla: 12). A lemez kis trébelt dudorokkal díszített, s a beborítandó felülethez a dudorok közepén átütött pici szegecsekkel erősítették. A vékony szegecsek valószínűleg bronzból készültek (az egyik töredék alján bronz olvadék látható), melyek a máglyán kiolvadhattak. Hosszukra a faszén és vas konglomerátumban mégmaradt üregekből lehet következtetni, ami esetenként a 2 cm-t is eléri. Ez arra utal, hogy a lemez vastagabb tárgyat borított. A vékony lemez a vas megmunkálásának olyan magas fokú technikáját bizonyítja, melyre a kelet-alpi környezetben példát nemigen ismerünk. A milliméternyi vaslemezre hideg állapotban trébeléssel vitték rá a dudorokat. Ez a technikai eljárás a poncolással együtt mélyen az Urnasíros kultúra 87 GLEIRSCHER 1993, 50-55.; PÁRDUCZ 1965,201-202. 88 RHÉ 1929, 5.; Az б jegyzetei alapján HORVÁTH 1969, 125. a vaszari 2. halomból is említ egy összehajtva fekvő kéregpajzsot. Halottal elégetett pajzs maradványaira következtet HOLPORT 1993, 27. a százhalombattai 109. halomban is. 89 MERHART 1956, 80-81.; HORVÁTH 1969, 112. 5. k., 116.; VASIC 1977, 33. gyűjtötte össze a szerbiai példányokat.; TEtóAN 1987, 17. 90 GLEIRSCHER 1993, 55.; MERHART 1956, 82. a Hallstatt típusú falerák kialakulását az elterjedés és a technikai jellegzetességek alapján a helyi urnasíros és a déli görög hatás ötvöződésének eredményeként feltételezi. bronzművességében gyökerezik s tovább él a Hallstatt korban. Bronz helyett vaslemezen ezt a díszítő megmunkálást azonban inkább már a HD korszaktól alkalmazták az új nyersanyaggal egyre bravúrosabban bánni tudó kovácsok és fémművesek. Mint dekoratív felerősítési mód, a pici szegecsek alkalmazása is a НС-D fordulójától kezd egyre elterjedtebbé válni. Röpke példaként elég legyen itt a lemezes bronzövek záródására, vagy egyes vas tőrhüvelyek függesztőjének megmunkálására utalni 91 . Ezeket a díszítő technikai eljárásokat legmagasabb szinten a nyugati Hallstatt kultúrában művelték és alkalmazták, méghozzá olyan időszakban, mikor a kelet-alpi Hallstatt kultúra fénykora a Dunántúlon leáldozott, s a vidék más hatalmi szférák határterülete lett 92 . Igen szűk tehát az az időrendi mezsgye, amin mozoghatunk, mégpedig a 7-6. század fordulója, a 6. század eleje. Magának a technikai eljárásnak az eredetét a vas alapanyagon a Dunántúltól nyugatra keresném. Fogas kérdés marad azonban, milyen tárgyat is díszíthetett a szegecselt, apró dudorokkal díszített vékony vaslemez. Mint említettük, a szegecsek hossza mindenképp nagyobb tárgyra utal. Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a töredékek a pajzsot díszítő lemez, vagy annak szélét övező vaspánt maradványai 93 . A leleteket öt egyszerű szíjveret egészíti ki, melyek közül egy elveszett. A lapos kör alakú vasgombok középen dudorodnak, s itt erős szegecsekkel vannak átütve, melyek két végét szétkalapáltak (5. tábla: 11.). Egy épen maradt szegecs alapján megállapítható, hogy közel 5 mm vastag erős szíjon volt átütve. Ezeket a véreteket kantárgomboknak szokás tartani. Való igaz, hogy majd minden esetben zabiákkal - leginkább az ún. csikó- vagyis karikás zablákkal - együtt kerültek elő. Teljesen bizonytalan azonban, hogy a véreteket csupán díszítésre, vagy a szíjak kereszteződésének rögzítésére is használták (pl.: homlok és pofaszíj). A szegecs aljának durva visszakalapálása viszont mindenképpen a szíjak alábélelését feltételezheti. Ez az egyszerű kantárgpmb kifejezetten helyi dunántúli készítmény. Előfordulása eddig szinte csak erre a területre korlátozódik, itt vi91 RIETH 1942, 101-102.; MAIER 1959, 144-145., 175. Liste 3.; SIEVERS 1982, 29., Taf. 17/95., Taf. 18/100., Taf. 20/105-106. (az Esting és Estavayer - la Loc variánsok tőrhüvelyeinek szíjtartója). 92 VÉKONY 1986a, 262-264. 93 A pajzs peremének - vagy akár egész külső felületének díszítésére a 7. század végi és 6. századi ábrázolásokból számos példát ismerünk (vö.: FREY 1975, 624. Abb. 1/1., 625. Abb. 2/2., 627. Abb. 3/3., 631. Abb. 5/2.); A hallstatti temető 283. sírjában a falerakészletet egy nagyobb átmérőjű vaspánt töredékei övezték, ami esetleg pajzs szegélye lehet (KROMER 1959, 82., Taf. 44/2a-d). HOLPORT 1993, 27. a százhalombattai 109. halomban halottal együtt elégetett pajzsra ovális alakban kirajzolódó hajszálvékony, hólyagos díszü bronzlemezkék alapján következtet. Ez a leírás a mesteri vas lemezföredékekhez mutat hasonlóságot. 32
