Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)

Római kor II. Vegyes - Gabler Dénes: A sárvári római útállomás és első századi előzménye

SAVARIA 23/3 (1996-1997) PARS ARCHAEQLOGICA belső oldalon található. A forma meghatározása egyes apró töredékek esetében nehéz. A sárvári leletanyagban fellelhető a sárgásvörös agyagú, narancsvörös bevonatú áru (87, 91); az ide sorolható kerámia nagy része azonban szürke anyagú és sötétszürke vagy fekete felületű (88, 90, 92-95), néhány esetben az agyag sárgásszürke a bevonat pedig feketésszürke (86, 96-97). A szürkétől a feketéig terjedő árnyalatokat mutató felület (GASSNER 1993, 2. csoport) azonban nemcsak színben, hanem csillogásában is különböző. Az egészen fényes (88, 90, 93-94, 96-97) példányok mellett a matt, kopott felületű darabok is megtalálhatók (87, 95- Gassner 3. csoport.). A bevonat technikáját is a sigillata gyártástól vették át a pannóniai műhelyek. A Sárváron fellelhető pecsételt motívumok közül a levélminták gyakoriak, mellettük még a pont-rozetta fordul elő. A karéjos vagy egyszerű leveleknek négy változatát találhatjuk meg anyagunkban; gyakori a Maróti 1987. 2. és 3. sz. levélminta, amelyekhez hasonló típusokat Savariából, Sallából és Carnuntumból ismerünk (GASSNER 1993, 365.); ez a fajta levéldíszítés tehát a borostyánút mentén mindenhol kedvelt lehetett. Nehéz eldönteni, hogy a hasonló - sokszor csak méretben vagy lényegtelen részletben eltérő - motívumok azonos pecsételőre vagy a minta közvetlen utánozasara vezethetők-e vissza? A töredékek esetében nehéz megállapítani, hogy a leveleket milyen kompozícióba rendezhették; feltehető, hogy esetenként a négy, szimmetrikusan elhelyezett, nagy levél közül csak kettőt kísér két-két kisebb levél, ahogy ezt egy carnuntumi példányon láthatjuk (GASSNER 1993, 365., Abb. 5.): A 88. és a 89. sz. darabokat hasonló pecsételővel díszítették, ezek tehát azonos műhelyben készülhettek. Míg a 86., 88-90. sz. darabok díszítése közel azonos, a 91. és 92. sz. példányok levéldíszít&sének párhuzamait alig ismerjük. Rozettadísz a 87. sz. darabon található; ennek színe és bevonata is eltér a többiétől. A „pecsételt kerámia" a Flavius korban tűnik fel; a korai típusok közül több az itáliai sigillata formákat utánozza (BÓNIS 1942, Tai, 21,-39.; MIKL.-. CURK 1976, Taf. VII. 29, 21, 34, 35, 40; BRUKNER 1981, 178.; THOMAS 1955, 113.). Virágkora a 2. század első fele, amikor egész sor kis műhely működött a tartományban; a hanyatlás csak a markomann háborúkat követő időszakban következett be, A sárvári példányok közül a 91. és 96. sz. Nero éremmel (1) és itáliai vékonyfalú kerámiával (76) együtt került elő; a 97. sz. a palánkkal körülvett praetorium egyik melléképületének járószintjében volt. Mindkettő a késő Flavius kor és a 2. század első harmada közti időszakra tehető. A 92. sz, darab a főépítményhez tartozó járószintben volt, így azt is előbbiekkel egykorúnak tekinthetjük. A 93. sz. darabot az 58, szelvény gödrének Trajanus kori vagy valamivel későbbi betöltésében találtuk; a 2. század első harmadánál tehát ez sem lehet sokkal későbbi; a gödörben ugyanis Germani f. banassaci sigillatája a legkésőbbi keltezhető lelet. Az időrendileg meghatározható carnuntumi leletek többsége is az 1. század végén vagy a 2. század elején készülhetett (GASSNER 1993, 367.). Anyagunk egyik legjelentősebb lelete a 94. sz. Constans bélyeges példány. Míg a tartomány keleti feléből legalább 13 - pecsételt kerámiát gyártó - fazekas és egy-egy mesternek több bélyegvariánsa ismeretes (különösen az egyik vezető fazekasnak Resatusnak neve fordul elő gyakran) (MARÓTI 1991, 381-.), addig a signatura Nyugat-Pannóniában aránylag ritka. Poetovioból MARIUVS, MOD... és CRESCE/s/ jelzését ismerjük (MIKL - CURK 1976, Nr. 1143, 2137, 8106), Vindobonából egy MER (GABLER 1977, II8-), Carnuntumból ismét egy CRESCRE/s/ bélyeget regisztrálhatunk; ez a fazekas nem feltétlenül azonos a poetovioival (GASSNER 1993, 360). Constá(n)s, akinek neve eddig ismeretlen a pecsételt kerámia fazekasai közt ^ némileg csökkenti a nyugat-pannoniai területeken megfigyelhető anonymitást. (A győri RESERATUS név, amely Börzsönyi A. publikációjában olvasható valószínűleg sajtóhiba; feltehetően Resatus helyett (MARÓTI 1991, 391). Valamennyi név csak egyszer fordul elő Pannónia nyugati részén CRESCRE/s/ kivételével. Ugyanez mondható el a magyarszerdahelyi temető 61. sz. sírjában talált VERVS F bélyegről is (HORVÁTH 1979, 41-42, XLI. t. 5). Constans, Crescens, Marius, Verus, sőt Mod... és Mer... neve is megtalálható a sigillata gyárak korongoló vágy reliefdíszítő mesterei közt. Ilyen bélyegű sigillaták Pannoniában is fellelhetők, CRESCRE/s/-é éppen Poetovioból ismert (OSWALD 1966, 94; MARÓTI 1991, 392), ami erősítheti gyanúnkat, hogy ezekben az esetekben sigillata bélyegek átvételéről, utánzásáról lehet szó (Verus neve pl. 3 manufaktúrából is ismert). Miután azonban ezek a nevek Pannoniában, Noricumban és Észak-Itáliában is gyakoriak (MÓCSY 1983, 87) nem kell feltétlenül sigillatabélyegek utánzására gondolnunk; valószínűbb, hogy a „pecsételt kerámia" újabb (savariai) mesterét ismerhettük meg. (Verus esetében Maróti É. /1991, 392/; Crescens esetében pedig V. Gassner /1993, 365/ is pannóniai fazekasra gondol.) A sárvári „pecsételt" edények műhely(ei)ről jóformán semmit sem tudunk. Miután analógiáik Felsőpátyról és Savariából js ismertek (MARÓTI 1987a 83.; MARÓTI 1987a 97.), ahonnan levelet ábrázoló bélyeget már közöltek (BÓNIS 1977, 137.) feltehető, hogy savariai officinák szállították ezt a fazekasárut a telepre. Ezeknek díszítésrepertoárja lényegesen eltérhetett a brigetioi vagy aquincumi műhelyekétől. Nem tudjuk, hogy a savariai műhely(ek) meddig működhettek; a nyugat-pannoniai gyárak termékei a 2. század végén már valószínűleg nem lehettek a piacon (GASSNER 1993, 371.). 262