Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)

Római kor II. Vegyes - Gabler Dénes: A sárvári római útállomás és első századi előzménye

GABLER DÉNES: A SÁRVÁRI RÓMAI ÚTÁLLOMÁS ÉS ELSŐ SZÁZADI ELŐZMÉNYE d) Raetiai kerámia Erre a vékonyfalú kerámiafajtára nézve ma is alapvető az F. Drexel által kidolgozott tipológiai tagolás (1911, 80-.), amelyet a regensburgi leletanyagok alapján Th. Fischer (1987, 24-.) finomított. A névadó tartományban több műhelyét ismerjük, így Sorviodorum (WALKE 1965, 44.) mellett Westerndorf (KELLNER 1980, 178-.), Schwabmünchen, Günzburg, Aislingen, Nördlingen?, Faimingen (WEBER 1982, 185.; CZYSZ - SOMMER 1983, 22-.), Mangolding - Mintraching, Herzogmühle (FISCHER 1990, 56.). A nyílván több műhelyből származtatható pannóniai anyagot Bonis É. (1960, 100-105.), majd Szőnyi E. közölte (1973). Tartományunkban elterjedése elsősorban a limes mentén, a Klosterneuburg (GRÜNEWALD et al. 1983, Abb. 7, 2) és Sopianae közti területeken regisztrálható (FÜLEP 1977*01, 30, R/211,), ettől délre nem lelhető fel (GABLER 1985, 18.). Anyagukban csak Drexel 1 stíluscsoportba sorolható, geometrikus díszítésű, kettős szálakból kialakított - egymást keresztező minták a metszéseknél pontokkal (technikájához Id. CZYSZ 1988, 84.) - darabok találhatók. A 79. sz. darab széles tálformát mutat; ez a forma ritkább, mint a pohár (GABLER 1989, 467). Bevonata csillogó, fémes fényű, vörösesbarna, a talprésznél esetenként a sigillatákéhoz hasonló vörös. Th. Fischer - a leletösszefüggések alapján - a Drexel 1 típusú Regensburg környéki példányokat az A

2 csoportba sorolta, azaz ez a kerámia a 120-170 közötti időszakra keltezhető telepek anyagában fordul elő (FISCHER 1990, 56). Az Acs-vaspusztai leletanyag stratigráfiai helyzete alapján (ez a kerámiafajta a palánktábor árkának betöltésében ill. a Marcus háborúk után épült kőtábor aggerjében került elő) mi is azt figyelhettük meg, hogy a Drexel 1 típusú áru használata a 170res évekig követhető (GABLER 1989, 467). Valamivel korábbi (2. század középső harmada) leletegyüttesből származnak a carauntumi canabae templomkörzetében talált darabok (GASSNER 1990, 271.). Ezek alapján V. Gassner hívta fel a figyelmet arra, hogy a Drexel 1 csoportba sorolható áru először a 2. század közepe táján jelent meg Carauntumban (271), tehát a gyártás Trajanus kori kezdeténél (DREXEL 1911, 80-.; későbbi időpontra teszi WEBER 1982, 185.) lényegesen későbbi időpontban. Az ún. raetiai áru gyártását több pannóniai műhely is megkísérelte mind Poetovioban (CURK - GULIC - TUËEK 1984, 68.) Vindobonában (GABLER 1977, 124). vagy Savariában (SZŐNYI 1973, 96-103.). Ehhez a savariai műhelyhez köthető talán a 82. sz. töredék. A helyi officina jellemzője a fénytelen, rosszabb minőségű bevonat, a tagolt perem és alatta a rovátkolásssor (SZŐNYI 1973, Abb. 10, 39). e) Pannóniai kerámia 1. Pannóniai bevonatos kerámia (Pecsételt kerámia) Ennek a kerámiafajtának Nyugat-pannoniából alig néhány lelőhelyét ismerjük. Sallát leszámítva (MARÓTI 1990) Sárvár környékéről mindössze Savariát és Felsőpatyot találjuk Maróti É. 1991-ben megjelentetett elterjedési térképén (1991, 417., 3. á.), ez azonban valószínűleg a kutatás és nem az edényfajta Savaria territóriumában tapasztalható hiányával magyarázható. Az itt bemutatott „pecsételt díszű kerámia", - ami a közel 300 ide sorolható edénynek csak néhány százalékát jelenti - feltehetően savariai műhely(ek)ből kerülhetett a Rába-parti útállomásra. A pecsételt kerámia savariai gyártását két, Szombathelyen előkerült, levelet ábrázoló pecsétlő bizonyítja (BÓNIS 1977, 109., 2, 8. kép; BÓNIS - GABLER 1990, 171., 25. á.). Ennek az edényművességi terméknek elnevezése is vitatható, hiszen számos esetben nincs is pecsételt díszítés az edények felületén, legfeljebb sűrű rovátkolás - ún. Rädchenverzierung vagy Ratterdekor. A szakirodalomban újabban a „Pannonische Glanztonware mit Stempelverzierung" elnevezés honosodott meg (MARÓTI 1990, 97-110.; GASSNER 1993), ez azonban, a pecsételt díszítéstől eltekintve is csak részben találó, miután ilyen kerámiát nemcsak Pannoniában, hanem Noricumban, Moesiában, Daciában és Thraciában, sőt a bárbaricumban is gyártottak (összefoglalóan MARÓTI 1991, 375377.; GASSNER 1993, 362). Miután ennek az árunak több dunai tartományban, sőt magában Pannoniában is aránylag sok műhelye volt, nyilvánvaló, hogy általános érvényű következtetéseket csak rendkívül óvatosan lehet levonni, mivel az egyes officinák - ha egymástól nem is függetlenül -, de meglehetősen önállóan alakították ki forma- és motívumkincsüket, gyártottak különböző színű és minőségű bevonatos kerámiát, és működésük is különböző időszakokra tehető. Ez a fazekasáru, mint azt Nagy L. már 1931-ben megállapította (NAGY 1931) a La Tène kultúra hagyományait követi, ami elsősorban a formaadásban, a szürke agyag előkészítésében, a simított felület kidolgozásában mutatható ki. Számos típus ugyanakkor (pl. Drag. 30, 37 forma) és a pecsételt motívumkincs számos eleme (tojásfüzér, levélsor, egyes figurális típusok (MARÓTI 1990a 215-.) a terra sigillaták hatását mutatják. A kelta hagyományokat közvetítették (BÓNIS 1969, Taf. 34., 5-16.; PETŐ 1979,271-285.). A sárvári darabok többsége a Drag 36. formájú tálak (Nagy L 3, 6 és típus; MARÓTI 1991, 415.) valamelyik változatát mutatja, amelyen a díszítés az edény aljának belső falán mutatkozik - ettől 93., 95. és 97. sz. tér el, előbbi inkább a Drag 30., Nagy L. 18. formára emlékeztet. Pecsételt dísz a sárvári daraboknál csak a