Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)
Római kor II. Vegyes - Gabler Dénes: A sárvári római útállomás és első századi előzménye
GABLER DÉNES: A SÁRVÁRI RÓMAI ÚTÁLLOMÁS ÉS ELSŐ SZÁZADI ELŐZMÉNYE májú hasábos, prizma alakú üvegpalackhoz tartozik. Ennek az 1-2. században gyakori típusnak több variációja ismert. Miután példányunk erősen töredékes, a közelebbi meghatározás nem lehetséges. Kék színe itáliai eredetre enged következtetni; aránylag gyakori melléklet az angerai temetőben. A savariai, zalalövői párhuzamok Flavius koriak (BÁRKÓCZI 1988, 172.); Sárváron Nero éremmel keltezett gödörben, itáliai vékonyfalú kerámiával együtt került elő, így a leletkörülmények a fenti (Flavius kori) időrendi besorolást megengedik. Bizonytalan a 19. sz. darab meghatározása. Lehetséges, hogy lapos tálhoz tartozhatott, amelynek párhuzamai Emonából (PETRU Taf. XXXIX. 21.), Aquileiából (CAL VI 1968, Tav. I. 22 ) és a Locarno környéki temetőkből ismeretesek. A sárvári darab humuszban került elő, így az időrendi meghatározáshoz nem használható fel, A 18 sz. - színe alapján - feltehetően szintén itáliai áru; formáját azonban nem határozhatjuk meg egyértelműen. Á főépülettől nyugatra, annak szintjében került elő, így késő-Flavius - Hadrianus köri keltezése valószínű. C) Kerámia a) La Tène D típusú kerámia A feltárt terület nyugati részén aránylag sok La Tène D 3 típusú kerámiát találtunk. Bár egyes darabok már a korábbi ásatások során is felbukkantak, így a behúzott peremű tat (GABLER 1991, Abb. 36, 1) és a fésűs díszű grafitös fazék (GABLER 1991, Abb. 36, 3), mégis meglepő volt, hogy a nyugati szelvényekben ez az áru nagy mennyiségekben jelentkezett. A későkelta edénytípusok mindenütt provinciális római kerámiával együtt kerültek elő, így egy - a római foglalást megelőző - helyi La Tène D telepre nem következhettünk. Feltételezhető azonban, hogy közeli, a császárkor elején továbbélő kelta települések részt vehettek az útállomás ellátásában. E leletek sűrűsödése a nyugati szelvénysorban részben azzal is összefügghet, hogy ott a fapalánkkal körülvett praetorium melléképítményeit, raktárhelyiségeit tártuk fel, ahol sokkal több napi használatra, tárolásra szolgáló edény volt, mint a főépületben, ahol inkább a finomabb, importált asztali árut: a sigillatákat, vékonyfalú kerámiát vagy raetiai tálakat használtak. Nincs kizárva azonban annak lehetősége sem, hogy a legkorábbi, az 1. század harmadik negyedére keltezhető cölöpszerkezetű házban ennek'% La Tène D árunak aránya még jóval nagyobb, mivel à romai típusokat gyártó pannóniai fazekasműheiyek - működésük kezdetén még nyilván nehi tudták az igényeket teljesen fedezni; az itáliai, majd dél-galliai import pedig nyilván csak az asztali készletekre terjedt ki. A tartomány keleti részén a La Tène D típusú kerámia még a 2. század első felében is jelentős arányú; a szakályi XLIII; gödör anyagának elemzése során kiderült, hogy ott - a legkorábbi fázisban, a 2: század középső harmadában - inkább a fazekak vannak jelen, és éppen azok a Pingel 9 és 11 - Hunyadi 12 típushoz közelálló tálak ritkák, amelyek a telep korábbi időszakában Szakályban is a vezető formát képviselik (GABLER - HORVÁTH 1996). A sárvári telepen főként ezeknek a tálaknák különböző változatai kerültek elő, használatuk az 1. századi objektumokbán, a cölöpszerkezetű házakban ill. az 58/60. szelvény tárológödrében, és azok környékén igazolható. A Flavius kori faépítményben előfordulása ritkább; 2. századi továbbélésük pedig Savaria körzetében nem is bizonyítható. A behúzott peremű tálak egy része sárkítóttabb kiképzésű, az enyhe ívű körvonal helyett az erősébbeh metszett peremű variánsok gyakoribbak (23-24., 26. v 28.). A tálak feketés ill. barnásszürke felületűek; egyik-másik példád nyon horizontális besimított díszítés található (22., 28.). Típus szempontjából eltérő a 27. sz. edény, amelynek fala vastagabb a többinél. Ez a tálforma az oppidumok anyagában gyakori, így a Gellért-hegyen (BÓNIS 1969, Abb 29, 5, Abb. 90, 7), Zaviston (ŐIZMAR 1989, Fig. 16, 2 /79/, Fig. 21, 4 /84/)- megtalálható Velemen (SZABÓ - GUILLAUMET - CSERMÉNYI 1994, Fig. 6, 1), ugyanakkor hiányzott a közeli Ostffyasszonyfán (KÁROLYI 1985, 411-416.). A magas fazekak erősen töredékesek, ezért formához nem köthetők. Egyikükön horizontális simítások találhatók (29). Felületük feketés vagy sárgásszürke. A fazekak mennyisége kevesebb a tálakénál; közülük egy grafitös példány a palánkkal körülvett praetorium melléképületének szintje alatt került elő (31). Ъ) importáltkerámia Terra Eígíílaiak - -"- •• • & : Ь • Áz importált kerámiaanyagban aránylag kevés az applikát díszű pó-vidéki sigillata, és egyedül a 32. sz. darabon maradt meg a díszítés. A darab a Consp. 20 formát mutatja; ezeknek a tányéroknak számos változata ismert, az eltérő részletek azonban időrendi különbséget nem jelentenek; Az eltérések a kézi kiformázás különböző kivitelére, a sablon nélküli korongolásra vezethetők vissza (SCHTNDLER-KAUDELKA 1994, 359.). A balra néző delfin motívumnak - amely a 32. sz. darabon látható - 7 alaptípusát különböztette meg E. Schindler Kaudelka - ezek a néha nem is elhanyagolható eltérések azonban nem annyira nagyságrendiek, hanem a delfin testének kiképzésében mutatkoznak még. Á miénk az egyik legkeskenyebb változatnák felel még (MAKJANIC 1995, 49.); a minta leginkább 257
