Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)

Római kor II. Vegyes - Gabler Dénes: A sárvári római útállomás és első századi előzménye

S AVARIA 23/3 ( 1

996-1997) PARS ARCHAEOLOGICA keleti cölöpsortól 4,4 m-re 1994-ben találtunk egy újabb cölöplyukat az 54. szelvény nyugati tanúfalában (28. kép), magában a szelvényben csak kemencét, annak munkagödrét és egy tűzhelyet figyelhettünk meg. A cölöplyuk egy barnás, átégett agyagszemes római réteg alatt mutatkozott; itt a felszíntől 70 cm-re Az 50 cm átmérőjű cölöplyuk (31. kép) 32 cm mélyre nyúlt le az altalajba, metszete az északi részén trapézhoz, déli részén körívhez hasonló. Betöltése kevés agyaggal kevert humusz átégett agyagszemcsékkel; benne szürke és vörös edénytöredékeket, valamint egy Drag 35/36 formájú bárbotindíszes észak-itáliai sigillata darabkáját találtuk, ettől 1,9 m-re az 55. szelvény északi tanúfalában mutatkozott újabb cölöplyuk a felszíntől 75 cm mélyen, ugyanaz alatt a római szint alatt, amelyet már az 54. szelvényben megfigyelhettük. A cölöplyuk itt is 30 cm mélyen nyúlt az altalajba. Közepén 20-30 cm szélességben lazább a betöltés, míg a peremrészen elmállott vályogtéglák maradványaival tömörítették ki a cölöpöt. Ugyanitt nagyobb kődarabokat is találtunk, amelyeket kitámasztásra használhattak. A két cölőplyuk folytatásában észak felé újabbakat már nem találtunk, mivel egy nagyobb gödörrel később átvághatták az esetleges további cölöplyukakat. (29. kép) Az 58. szelvény déli tanúfalánál egy 50 cm átmérőjű kisebb cölöplyukat találtunk 2 m-re a középső sortól, amelyhez a cölöplyuk is tartozott. Mélysége 30 cm volt, felette vályogtéglák töredékeit figyelhettük meg a metszetben. Ettől északra még két újabb cölöplyuk került elő; az így megfigyelt 3 cölöplyuk egy egyenest alkotott. Középső tagja % szürkés, agyagos betöltésű, alján világossárga foltokat és paticsszemeket találtunk. Ezt a cölöplyukat a felszíntől 110 cm^re vettük észre; mélysége 30 cm. Déli oldala rézsűs, az északi meredek. Betöltésében csak jellegtelen szürke edénytöredéket találtunk. A cölöpsor legutolsó tagja észak felé a 60. szelvény déli részén jelentkezett; átmérője 60 cm. A cölöpszerkezetű építmény padlószintjére vonatkozóan csak á 48. szelvény nyugati metszete ad támpontot; itt ugyanis egy aránylag kis - 1,5 m-nyi felületen megfigyelhettünk egy faszenes, hamus, átégett agyagszemes felületet - éppen a cölöplyuk indulásának szintjében - a felszíntől 78-82 cm-re. Ennek folytatása nyomokban a 46. szelvény nyugati tanúfalában is követhető. Ezzel szemben a - mindkét metszetben markánsabban jelentkező égésréteg, felette esetenként kavicsos rátöltéssel - inkább a későbbi faépítmény külső járószintjével hozható kapcsolatba. Bizonyítható ez az 55. szelvény metszete alapján is, ahol egy meghatározott agyagszemes réteg mutatkozik (ezt vágta át egy 9. századi sír a szelvényben) 52^66 cm mélységben, de ez a réteg a középső cölöpsor déli cölöplyuka felett húzódik folyamatosan; annál tehát későbbi. Az 54. szelvény középső részén talált nagyobb, vörösre ill. barnára átégett felület valószínűleg ennek a cölöpszerkezetü építménynek tűzhelye lehetett. (36. kép) Szabálytalan ovális, 1 m átmérőjű épített kemencére gondolhatunk, amelyet nagyjából a felszínen emelhettek különösebb alapozás nélkül. Tapasztott, enyhén szürkülő alja barnára égett; ezen, a felszíntől 52 cm-re hamu és - főként a széleken - vályogtéglák töredékei figyelhetők meg. (37. kép) Utóbbit főleg az oldalfalak építéséhez használhatták. A felületen mutatkozó, a hamuval keveredő vöröses agyag feltehetően a beszakadt boltozathoz tartozhatott. A kemence 20-22 cm vastag omladékában nyersszínű fedő és vékonyfalú pohár ill. festett, behúzott peremű, az ún. pompeji vörös tál formájára emlékeztető, tányér töredékei kerültek elő. Az építmény felmenő falára vonatkozóan alig van támpontunk. Bár helyenként használhattak vályogtéglát, mint az az 58, szelvény déli tanúfalának metszete alapján kiderül, mégis, ha az építmény oldalait ebből húzták volna fel, akkor vastagabb pusztulási réteget kellett volna észlelnünk. A metszetben alig jelentkező átégett agyagszemeken sehol sincs ág- vagy vesszőlenyomat, így valószínűleg a font sövényes magoldást is el kell vetnünk. Valószínűbbnek látszik a tiszta fa-palánk szerkezet, amelynek feltehetően csak közeit tapaszthatták ki agyaggal. A későbbi, nagyobb méretű építménytől eltérően, ennél esetleg nem volt szükség arra, hogy a talpfákat a földbe alapozzák, ezért hiányzik itt az alapárok (HANSON 1982, 170.). A föld felszínére rakott gerendákból épített katonai építményt ismerünk Bownersből a 2. századból (HANSON 1982, 171). Az 1. századi sárvári építménynél talán még nem volt szükség erős támasztótagokkal ellátott, alapozott szerkezetre, inkábba sűrűbben, de csekély mélységben levert cölöpök tartották az építményt. Esetenként még granariumoknàl is elegendő volt az egymástól átlag 1,5 m-re levert cölöpök sora, amint ezt a Hod Hill, Corbridge és Old Kilpatrick példái igazolják (MANNING 1975, 105-129.), bár általában a cölöplyukak mellett alapárkok is megfigyelhetők (BLOMERS 1983, 131-.). Vesszőfonatos, agyagtapasztású faépítmények esetében a cölöpök távolsága ennél sokkal sűrűbb; ilyen építményt figyelhettünk meg a szakályi bennszülött telepen. Vályogfalú, cölöpszerkezetű ház váltotta fel Sárváron a fából emelt főépületet a 2. században; ott meg is találtuk az átégett vályogtéglákat az építmény omladékában (GABLER 1991, 50., Abb. 16.). A sárvárinál nagyobb cölöpszerkezetű ház, ún. Streifenhaus in Holzbauweise állt a regensburgi auxiliaris tábor vicusában (Vicus 10/1) a 2. század második negyedében, amely a középső cölöpsor vagy a tetőt hordozó szelemengerendát tarthatta vagy belső osztásra utal.(vö. Die Römer in Baden-Württemberg 1986. Taf. 75-Sulz). A középső cölöpsor esetenként hiányzik, pl. Heldenbergen (BAATZ HERMANN 1982, 452., Abb. 420,) másutt viszont 242