Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)
Őskor - Vadász Éva: A Sághegy környéki kora vaskori halomsírok fémmellékletei I.
SAVARI A A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE SZOMBATHELY 23/3 (1996-1997) PARS ARCHAEOLOGICA 1998 A SÁGHEGY KÖRNYÉKI KORA VASKORI HALOMSÍROK FÉMMELLÉKLETEI I. VÉKONYNÉ VADÁSZ ÉVA Budapesti Történeti Múzeum Budapest A Hallstatt kultúra keleti, délkeleti-alpi csoportjaival foglalkozó magyar és külföldi tanulmányok többsége megemlíti és értékeli a Sághegy körüli nagy halmos temetkezések anyagát. A leletek használhatóságát azonban mindeddig erősen megnehezítette* hogy a szakma rendelkezésére ehhez csak Lázár két közismert tanulmánya állt, rossz minőségű és nehezen értelmezhető illusztrációival 1 . Ezt a hiányt pótolja Patek a Dunántúl koravaskoráról közelmúltban megjelent nagy összefoglaló munkájában, több régi, hasonló színvonalon közölt koravaskori lelet revideált ismertetésével együtt. Sajnos a mű számos esetben nélkülözi a körültekintő pontosságot, melyet különösen a régi leletek újraközlésénél elengedhetetlen követelménynek kell tartanunk, hiszen a munka értelmét ez adja. Mint az alábbiakban látni fogjuk, találkozunk itt hiányos leletegyüttesekkel, rossz tárgyrajzokkal. Sor került funkciójukban értelmezhetetlen töredékek közlésére is, amiből látszik, hogy a rajzoltatást nem előzte meg a leletek gondos összeválogatása és restauráltatása. A munka célja nem a leletek aprólékos elemzése volt, hanem az, hogy átfogó képet nyújtson a Dunántúl koravaskoráról. Mégis hiányzik az egyes tárgyak jól értelmezhető funkciójának meghatározása, s a helyes darabszámoknak legalább a statisztikai táblázatokban tükröződni kellene. A leletek gazdagsága és jellege pedig magába rejti a finomabb kronológiai tagolás lehetőségét, amellyel úgy érezzük, hogy a nagy munkát vállaló szerző szintén adós maradt 2 . A nemzetközi kutatás mindig is nagy érdeklődést tanúsított a Dunántúl koravaskori anyaga iránt. Ez az utóbbi időben csak fokozódott, három nagy Összefoglaló munkában is találkozunk területünk leletanyagának 1 LÁZÁR 1951; LÁZÁR 1955 2 PATEK 1993 részletes elemzésével 3 . Ezekben a művekben fontos kronológiai megfigyelések és felszínes megállapítások váltakoznak a honi közlemények minőségének függvényeként, de találkozunk sajnos helytelenül újraközölt leletegyüttesekkel is 4 . Mindez a magyar kutatás hiányosságaira is visszavezethető, ezért tartjuk fontosnak a Sághegy környéki leletek korrekciós közlését. Ismertetésem mostani első részében Kismező és Mesteri, a következő cikkben pedig a Csönge határához tartozó halmokkal foglalkozom. Az itt eltemetett személyek a monumentális - bár eltérő szerkezetű - sírépítmények alapján egy adott korhatáron belül azonos társadalmi csoportba tartozhattak, s a síregyüttesek hitelessége is viszonylag megbízható. A jánosházi leletek előkerülési körülményei teljesen bizonytalanok, s a halom földrajzi helyzete alapján a Somlyóhegy vonzáskörzetébe is tartozhat. A magyarországi koravaskorban eddig egyetlen esetben sem fordult elő több hamvasztásos sír egyetlen sírhalom feltöltésében, mint ahogy azt Lázár a feljegyzés nélkül maradt amatőr ásatás alapján írja. Ez a temetkezési mód nálunk ismeretlen. Leghelyesebb tehát, ha a jánosházi halom leleteit - melyhez edények, vagy azok töredékei sem tartoznak - szórványnak tekintjük a Sághegy környékéről. A Lázár gyűjtemény anyagának bizonyos fokú keveredésére és egyes adatok bizonyta3 TERZAN 1990; STEGMANN-RAJTAR 1992; NEBELSICK 1994 4 Pl.: STEGMANN-RAJTAR 1992,95-97. Abb. 33-35/1-7. (Vaszar, 5. sír), 97. Abb. 35/8-15. (Vaszar, 6. sír). A szerző a régi (HORVÁTH 1969) és az ûj (MITHAY 1980) számozást önkényesen azonosította. Sajnos az újabb közlemények elolvasása is figyelmetlen. Nem volt pl. több lándzsa a süttőt halomsírban, mint ahogy azt TERÈAN 1990. 166. oldalon írja (ezek a régi, Balogh Albin által vezetett süttői feltárásokból származnak, VADÁSZ 1986, 252.). Vö. még 23. j., 71. j„ 101.j. 23
