Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)
Római kor II. Vegyes - Mráv Zsolt: Architrávfelirat Savariából, a város nevének említésével
SAVARIA 23/3 (1996-1997) PARS ARCHAEOLQGICA nak betűit ritkán, egymástól igen nagy távolságra kellett felvésni, hogy az a coronán körbeérjen. A savariai felirat betűi ezzel szemben feltűnően sűrűn helyezkednek el. Betűit tömöríteni, szavait rövidíteni kellett, hogy a szöveg elférjen a rendelkezésére álló, behatárolt hosszúságú helyen. A feltételezésnek ellentmondanak a felirattöredékek - túl kis méretein kívül - kútba jutásuk lehetséges időpontjai is, mivel oda biztosan a szállodaépítése előtt, feltehetően még a római korban kerültek (TÓTH 1971, 164.). Ezért nem tartozhatnak a Kálvária dombról az építkezésre hurcolt kövek közé sem. A SAC betűsor olvasata és a betűk feliratos mezőben való elhelyezési módja ugyancsak problematikussá teszi a felirat amphitheatrumhoz köthetőségét. Figyelemre méltó, hogy az egysoros felirat nem a mező vízszintes középvonalához igazodva, hanem attól felfelé eltolva fut. Ez a megoldás csak viszonylag nagy magasságban, közvetlenül egy kiugró párkány felett elhelyezett felirat esetében indokolt. A párkány alulról nézve ugyanis a feliratos mező alsó részét leárnyékolja, ezért a feliratot - lehető legjobb olvashatósága érdekében - e letakart, alulról nem látható sáv fölé kellett tolni. E sajátos felirat-elhelyezési mód csak az épületek egy szűk csoportjára, ezen belül leginkább porticusok oszlopainak tetején futó kőgerendák valamint a klasszikus stílusban épült templomok epistyliumainak felirataira jellemző 4 . Ilyen módon vésett feliratok láthatók például az uchi maiusi forum (MASTINO 1994, 77-100.) vagy az ostiai forumthermák (CICHERCIA ~ MARINUCCI 1992, 163-.) porticusain valamint a nímes-i Caius és Lucius Caesarnak (AMY 1971, 670-686.; AMY - GROS 1979, 177-195.) a pulai Rómának és Àugustusnak (CIL V 18.; ILS 110.; Inscrit X fasc. 1., 21.; PA VAN 1952, 131-139.), a carnuntumi Antinousnak (PISO 19931994), a meridai Marsnak (CIL II 468.) és a Róma városi DÍvus Antoninusnak és Divâ Faustinának (CIL VI 1ÖÖ5 cf. 31224.; ILS 348) szentelt templomok és a brixiái cápiiolium ((Ж V 4312.; KAHLER 1970, 38. Abb. ^7!) homlokzatán'. ^ • À Savariábah előkerült töredékek mindezek alapján nem egy amphitheatrum coronájara, hanem igen nagy valószínűséggel vagy egy oszlopsor gerendazatara vagy egy templom epistyliumára vésett építési felirat részei lehettek. (A tetejükön levő csaplyukak kis méretük miatt nem a védőháló tartásával függnek össze, hanem az architrávot és a fölé helyezett építészeti tagozatot rögzítették egymáshoz.) Ha a fragmentumok egy porticus gerendázatának réA felirat hasonló elhelyezését alkalmazták még a meridai színház aditus maximusn fölé helyezett építési feliratán (CIL II 474.) is. A Virunum környéki Kcaigban előkerüjt, a provincia helytartóját építtetőként megemlítő architráv (CSIR Öst. II., 5. Nr. 508. Taf. 36.) valószínűleg szintén egy szentély gerendázatához tartozhatott, mivel a kőblokk alsó részén - általában templom épistyliumokrajellemző - indadíszítés látható. ' '•'"•'•"" szét képezték, akkor a SAC[—] töredék olvasata csak a sac[erdos] kiegészítéssel képzelhető el 6 . Eszerint a porticus feliratán szerepelnie kellett az építtető nevének és municipális hivatalainak. A CLAV SA[—] betűsor városneve e municipális tisztségekhez kötődhetett, genitivusban. A sacferdos] papi hivatal pedig valószínűleg a cursus csúcsaként betöltött provinciális főpapi hivatalra vonatkozik. A felirattöredékek eszerint Pannónia superior császárkultuszának központjában egy municipális karrierjét Savariában befutó és a provincia főpapi tisztségét is viselő személy által építtetett porticust tételeznek fel 7 . Az ismert porticusgerendák azonban felépítésben különböznek a savariai felirattól, mivel ezekről gyakran hiányzik a felső párkányzat és a feliratos mezőt szinte minden esetben egybefaragták az alatta futó architrávval. A feliratos mezővel egybefaragott párkányzat és a különálló feliratos mező szentélyfeliratoknál nem szokatlan 8 , ezért némileg valószínűbbnek érzem a második lehetőséget, a töredékeknek egy templom architrávjaként való értelmezését. Ha a felirat valóban egy templom architrávján futott, akkor a SAC szótöredék kiegészítésére kínálkozó lehetőségek közül az - egyértelműen szakrális rendeltetésű épületre utaló - sacfrumj szó tűnik egyedül elfogadhatónak. Bizonyos, hogy a templom feliratán e sacfrumj formula előtt megnevezték azt az istenséget, aki számára a szentélyt építtették és szerepelt rajta valamilyen formában a város neve is. Templomok, szentélyek építési feliratain városnevek mindössze három esetben képzelhetők el. 1. Munusként épült templomoknál a költségeket álló városi tisztségviselők neve és municipális hivatala után városuk genitivusban álló nevét is feltüntethették. Templomok epistyliumfeliratai azonban - főleg ha egysorosak - a rendelkezésükre álló megszabott hosszúságú hely miatt rövidek, tömörek és kerülnek minden egyértelmű vagy felesleges, helyfoglaló kiírást. Asisiumban (Assisi), az egyetlen homlokzati frízen fennmaradt, municipális tisztségviselők építkezéséről megemlékező wwm/rfeliratról (CIL XI 5378.; FORNI 1987, 26. Num. 9.) éppen egyértelműsége miatt hiányzik az építtető Caesíus testvérek (quattuor)vir(i) qu[i]nq(ennales) hivatala után városuk neve. Az egysoros savariai feliraton sem jutna elég hely a dedikációnak, a sacrum szónak az építtető(k) nevének, tisztségének a város A még ezenkívül figyelembe vehető - sacfellum] és sacfrumj lehetőségek ebben az esetben értelmetlenek. 7 • • A provinciák főpapjai hivatali idejük alatt a császárkultusz provinciális székhelyein bizonyíthatóan aktív adományozók és építtetők voltak (ALFÖLD Y 1973). Ld. ehhez például a novaei Aesculapius és Hygia (ILNovae 25 Nr. 9.), a pulai Venus (CIL V 8137.; Inscrit X fasc. 1., 24.) vágy a carnuntumi Antinous (PISO 1993-1994, 197-202.) templom epistyliümait. Ld. még: ILAlg 1.3596. > .&*.• '....••* i ....-, { *p"8 218
