Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)

Római Kor I. A szombathelyi Fő tér kutatása - Ottományi Katalin–Sosztarics Ottó: Későrómai fazekaskemence Savari déli városrészén

SAVARIA23/3 (1996-1997) PARS ARCHAEOLOGICA 4. század végi - 5. század eleji lelőhelyeken tűnik fel, még római környezetben. Helybeli műhelyek is gyártják. Szombathelyi edényeink átmenetet alkotnak az 5. század eleji leányfalui és a 6. század elején működő ternitzi mű­hely gyártmányai között. Valamennyire a besimított rácsminta jellemző. A Duna bal partján és a barbaricumi lelő­helyeken kezdetben (5. század első fele) besimított hullámvonallal készülnek, majd az 5. század végi anyagban már rácsmintával szerepelnek. A besimított bikónikus táltípus a 4. század végétől a 6. század közepéig élt itt a Duna vidékén. Ezen belül kü­lönböző etnikumok használták: továbbélő római lakosság, szomszédos quádok, szvébek, keleti gót, langobárd ura­lom alatt élő helyi népesség. A volt provinciák területén helybeli, római műhelyek gyártották. Használatának más­fél évszázadán belül szombathelyi edényeinket a rácsmintás díszítés túlsúlya és a formai analógiák (Leányfalu­Ternitz között) alapján az 5. század közepére, második felére tehetjük. Kemencénk másik jellemző besimított díszítésű edénytípusa egy kihajló peremű ún. körte alakú edényforma. Lehet karcsúbb, behúzott nyakú korsó, vagy szélesebb szájú bögre. Díszítésük rácsminta, illetve függőleges sáv. A kötealakú edények a 4. század felének-végének temetőiben, telepein a besimított edények fö típusát alkották. Díszítésük többnyire függőleges vonal, vagy sáv, a rácsminta a későbbi, 5. századi darabokra jellemzőbb. Korát Al­só-Ausztriában az 5. század utolsó negyedéig követhetjük. Nagyobb, szűknyakú, egyfűlű korsóhoz tartozhattak a fülek és néhány rácsmintás oldaltöredék is. Ezt a típust tartja Alföldi A. a hunkori korsók I. csoportjának. A bögre- és fazékforma nem jellemző anyagukra. Az egyetlen fenyőmintás töredék talán egy nagy, kihajló pe­remű fazék vállát díszítette. Érdekes összehasonlítani a kemence anyagát a Fő téri lelőhely más objektumaiból előkerült kerámiaanyaggal. Mind a formák, mind a motívumok összetétele más. Nem dominál sem a rács, sem a bikónikus rácsminta. A for­mák fele függőleges sávokkal díszített korsó. Ez az összetétel már egy hosszabb használatot tükröz, mely használat biztosan korábban kezdődött, mint a kemence. Erre utal a függőleges sávok és egyéb kihajló peremű edények, kor­sók túlsúlya. A vizsgálatból világosan látszik, hogy a lelőhelyen belül legkésőbbi a kemence leletanyaga. Az innen előkerült besimított díszítésű darabok a kerámiafajta használatának végéhez tartozhattak Pannoniában. Bár nem olyan későiek, mint a ternitzi műhely edényei, hiszen ott már mázas kerámia sincs, de azért legalább az 5. század közepére tehetjük anyagunkat az egységesen használt rácsminta és bikónikus edényforma alapján. A besimított kerámia kb. egy évszázados használatán belüli periodizáció a szombathelyi anyag kapcsán tovább módosul. A későbbi csoport jellemzőjének tartott fényes, fekete besimítás, melyet „murga" stílusnak is neveznek, nem kizárólagos jellemzője a legkésőbbi besimított kerámiának. Pannonián belül valóban van a besimított kerámi­ának egy késői csoportja, melyet a fényes fekete díszítés alapján lehet elkülöníteni. Anyaguk, kidolgozásuk is dur­vább. Lelőhelyük még részben római erőd, de általában feladás után vagy valamilyen betelepített barbár nép jelen­léte bizonyítható. Az edények másik része valóban barbár, keleti-gót, hun, alán sírokhoz köthető. Koruk a 420/430­as évektől legalább a század közepéig vagy még tovább tart. Ugyanakkor a durvább, fekete simítású edények mel­lett tovább éltek a helyi, római műhelyek jó minőségű, szürke árúi. Erre példa a szombathelyi műhely is. Egy má­sik nyugat-pannoniai műhely jó minőségű termékeit is ismerjük hunkori sírokból, melyeket a hunoknak készített a római műhely, pl. Lébény, Győr, Regöly. Úgy tűnik tehát, hogy a 5. század 30-as éveitől elválasztható a továbbélő római műhelyek jó minőségű, szürke kerámiája, a valóban barbár mesterek durvább, fekete besimítású kerámiájától. A Szombathely-Fő téri kemencét a benne lévő kerámiaanyag és a rétegtani adatok alapján tudjuk keltezni. A házikerámia és a mázas díszítésű edények formái nem sokban segítenek a kormeghatározásban. Valamennyi­en szokásos, római típusok, melyek a 4. század utolsó harmadától kezdve legalább az 5. század közepéig haszná­latban voltak. Némelyik házikerámia típus még a 6. századot is megérte. A házikerámiának csak a nagyon rossz, kavicsos kivitele utal arra, hogy késői, 5. századi edényekről van szó. Maga az a tény, hogy mázas kerámiát gyártott a műhely leszűkíti a keltezési határokat. Pannonián belül ugya­nis 430/450-ig fordul elő ez a kerámiafajta. Míg a besimított kerámia a 6. század eleji rétegekben is előfordul, a mázas már korábbi rétegekben megszűnik. így használata valószínűleg nem terjeszthető ki az 5. század második felére. A besimított kerámia vizsgálata alapján edényeinket az 5. század közepére, második felére tehetjük. Együttes gyártásuk a mázas kerámiával a század közepénél későbbi keltezést nem tesz lehetővé. Ha megnézzük a többi fazekasműhelyt, ahol ezt a két kerámiafajtát gyártották, megállapíthatjuk, hogy a 430-as években megszűnő leányfalui és az 5. század végén induló ternitzi műhely közti hiátust tölti be szombathelyi mű­helyünk. •• :"'лЬ K.'K'.-f*' В Ы\;\ A rétegtani adatok is ezt az 5. század közepi időpontot támasztják alá. Kemencénk egy 8 , az 5. század első |elé­202

Next

/
Oldalképek
Tartalom