Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)
Római Kor I. A szombathelyi Fő tér kutatása - Ottományi Katalin–Sosztarics Ottó: Későrómai fazekaskemence Savari déli városrészén
SAV ARIA 23/3 (1996-1997) PARS ARCHAEQLQGICA VAD AY 1985 VADAY Andrea: A bagi lelet, újabb adat a későszarmata besimított kerámia kérdéséhez. AÉ 112 (1985) 25-35. VADAY 1988-1989 VADAY, Andrea: Die sarmatischen Denkmäler des Komitats Szolnok. Anataeus 17-18 (1988-1989) Taf. 99/5. VTKIC-BELNCIŐ 1970 VIKIC-BELNÖIC, Branka: Beitrag zur Problematik der keramischen Werkstättennin Südpannonien in der römischen Kaiserzeit. AI 11(1970)29-45. VÖRÖS 1982 VÖRÖS Gabriela: Későszarmata edényégető kemence Sándorfalva-Eperjesen, Iparrégészet I. Veszprém, 1982, 147-153. VÖRÖS 1983-1984 VÖRÖS Gabriela: A Nagymágocs-paptanyai későszarmata telep feltárásának eredményei (1983-1984). Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében, usw. ZSIDI 1987 ZSIDI Paula: A Budapest XI. Kerületi Gazdagréten feltárt 4-5. századi temető. (Das auf dem Gazdagrét - Budapest XI. Bez. - erscloßene Gräberfeld aus dem 4-5. Jahrhundert.) ComArchHung (1987) 45-72. KESOROMAI FAZEKASKEMENCE SA VARIA DELI VÁROSRÉSZEN A szombathelyi Fő téren 199 l-l992-ben végzett leletmentő ásatás legkésőbbi római objektuma egy járdába vágott edényégető kemence. A kemence kerek volt, felmenő téglafalából csak egy sor maradt meg. Elpusztult rostélyát négy téglapillér tartotta. A provinciális római típusú kemencék sorába tartozik, melyek ellentétben a félig földbemélyített agyaggal tapasztott kelta kemencékkel, már előre megépített elemekből állnak. A típus a 2. század közepén lett általános, legkésőbbi változata a téglából jól megépített, tokodi kemence sugaras agyagrostéllyal. Ennek kora a 4. század végére - 5. századra tehető. Ugyanilyen sugaras rostélyt találunk a Szombathely-Kőszegi u. 3/a szám alatt feltárt ugyancsak későrómai kemencénél. A bemutatásra került anyag nagy része magából a kemencéből származik (150 db), a többi a felette lévő omladékrétegből (kb. 60 db) illetve a közeli kútból (4 db). A lelőhely más részeiről előkerült mázpöttyös edényeket is itt kell tárgyalni (7 db). Anyagát tekintve a kemencén belül legtöbb a házikerámia (72%). A besimított díszítésű és simított felületű edények aránya 23%. Legkevesebb a mázas edény, csak 5%. A kemence házikerámiájának anyaga keményre égett. Többnyire kavicsos anyagú (67%), a kavics mindig apró szemű. Elég rosszul iszapolt töredékek ezek. Egy kisebbik rész anyaga szemcsés, keményre égetett. Kevés az igazán finom anyagú, csillámos, homokkal soványított, jól iszapolt edény (13%). A töredékek felének a színe sötétszürke, a többi világosabb szürke, néha fekete, vörösesbarna stb. A formát tekintve a legtöbb töredék a bögre, fazék típusokhoz tartozik. Nagyon kevés a tál, a korsókat pedig csak néhány fül- és oldal töredék képviseli. Tálakat és korsókat főleg díszkerámiának készítettek. A házikerámián belül a két bikónikus tálat kivéve valamennyi edényforma a szokásos római típusokhoz tartozik. Némelyik már a korarómai kerámiában feltűnik és él tovább négy évszázadon keresztül pl. behúzott perernű tálak. A többség viszont a 4. században használatos, sőt azon belül is csak a század utolsó harmadára jellemző pl. a fedőnek képzett peremű fazekak és a kihajló peremű, behúzott nyakú nagy fazekak. Valamennyi forma használatban volt az 5. században, sőt a többség (kivéve a behúzott peremű tálakat) megérte a 6. századot is. A két bikónikus edény kicsit szokatlanabb forma a római kerámiában. Az egyiken mázpöttyök voltak (1. tábla 3.). Formáját a gyűrűsperemű tálakra lehet visszavezetni. Analógiáit a 4. század végi - 5. század eleji anyagban találjuk. Simított felülettel és mázasán is gyakori. A Fő téri lelőhely más objektumaira is jellemző ez a tálforma, különböző méretben és más-más, többnyire duzzadt peremmel. Az egyik ugyancsak mázpöttyös. (4. tábla 9.) Az 1. tábla 4. számú edény már valódi bikónikus tál. Kemencénk besimított kerámiájának ez a vezető formája. Házikerámiából ritka ez a típus. A felső omladékréteg anyagából egy fedőtöredéket érdemes megemlíteni, melynek bekarcolt hullámvonalas díszítése a legkésőbbi római, 5. századi anyagra jellemző, lásd Leányfalu, Tokod. 200
