Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)

Őskor - Károlyi Mária: Bronzkori kenyéridol Kenyeri községből

SAVARIA23/3 (1996-1997) PARS ARCHAEOLQGICA mai perem- és seprőzött oldaltöredékeket és Árpád-kori fazéktöredékeket is. (Ltsz.: 73.56.1-25, 2. kép 1-14.) Terepbejárási naplómban azt is megemlítettem, hogy a későbronzkori leleteken kívül valamilyen korábbi bronzkori anyag is valószínű a leletek között. 3. lelőhely. Józsefháza. A Lanka patak folyását homokbányák gödrei kísérik, a régészeti leletek egy része a homok kitermelésekor került felszínre. A bányagödrök környékén összeszedett felszíni leletek több korszakra is utalnak. A legkorábbiak a késői lengyeli kultúrához tartoznak, ezt követik a Lasinja- és péceli kultúra leletei, végül duzzadt peremű LT-D fazéktöredékkel, római és középkori töredékekkel zárul a kis leletegyüttes. (Ltsz.: 71.75.1-14.) A kenyéri gyűjteményből kiemelt őskori darabok véleményünk szerint zömmel e két utóbbi lelőhelyről származhatnak, így a késői lengyeli kultúra töredéke és az urnamezős kultúra kerámiái is. (Ltsz.: 73.51. l-9

; 2. kép 15-19.) 4. lelőhely. A3, lelőhelytől kb, 200 m-re DNy-ra, a Lanka patak feletti dombháton nagyobb területen a szántásban őskori és középkori cseréptöredékek találhatók. 5. lelőhely. A falu Ny-i szélénél, a Rábára menő út keleti oldalán mélyszántásban Árpád-kori kerámiatöredékeket találtam. 6. lelőhely, A községbe vezető betonút Ny-i oldalán, a Lánka-menti dombon nyitott homokbányában szórványos leletekből kevés anyagot gyűjtöttem, melyben paticstöredékek, csiszolt lapos kőbalta, késői lengyeli kerámiatöredék, LT-D kerámia és avarkori szivacsos, hullámvonalköteg díszű fazéktöredékek szerepeltek. (Ltsz.: 73 120.1-10.) 7. lelőhely. 1973-ban építkezésnél egy avarkori temető csontvázas sírjait bolygatták meg. A feldúlt sírokból csak néhány apró leletet: fülkarikákat, vastöredékeket és kisméretű fazekakat sikerült megmentenem. (Ltsz.: Ö. 77.29.1-7.) A község környékén halomsírokat is megfigyeltem 1965-ben. A falu északkeleti szélétől K-re húzódó kis erdőben, melyen áthalad a Pápoc felé vezető út, az úttól délre volt látható egy halom, melynek szélét a szekérút levágta. A halomnak kb. 15 m átmérőjű része ép volt, eltekintve a tetején észrevehető kisebb beásástól. Az úttól délre, az erdő keleti széle mellett láttam a második, kb. 25 m átmérőjű, 1 m magas, teljesen ép halmot. A kenyéri gyűjteményből kiemelt, ismertetésre szánt darabok: 1. Agyagból készült úgynevezett kenyéridol. Két végén legömbölyített hengeres alakú, előlapja síkra formált, melyen a díszítések elhelyezkednek. A díszítés: négy benyomott kör alakú minta, melyet körben sugarasan vésett pozitív mintázóyal nyomtak az agyagba. Érdekesség, hogy a körök közepén látható mély lyukat formáló eszköz nem a mintázó része volt, mert a lyukak hol a kör közepén, hol a széle felé kicsúszva, vagyis külön benyomva jelennek meg. A körök két oldalán mélyen bevágott párhuzamos vonalas díszítés helyezkedik el, kivéve az egyik szélén fekvő, nem teljesen benyomott kört. A tárgy néhány helyen kissé sérült, hátsó felén az agyag repedései láthatók. H.: 7,2 cm, sz.: 2,5 cm, körök átm.: 1,1 cm (a mintázó szerszám tehát azonos). (Ltsz.: Ő. 81.4.1, 3. kép la-c és 4. kép.) 2. Bronz nyakperec. Tömör, kerek átmetszeni Végei elkeskenyednek és ellapítottak, egyik bepödrött, ép, a másik vége töredékes. Átm.: 11,5 x 8,8 cm, bronzanyag átm.: 0,7 cm. (Ltsz.: Ő. 77.28.1, 3. kép 2.) 3. Bronz szalaghuzalból készült spirálcsövek illetve töredékek. Átm.: 0,5 cm, h.: 0,4, 0,9, 1,2, 1,2, 2,9 cm. (Ltsz.: Ő. 77.28.3, 3. kép 3a-e.) A jánosházi helytörténeti gyűjteményből kiemelt, ismertetésre szánt kerámiák: 1. Egyfülű kis korsó. Nyaka tölcseresen kihajlik, teste az alj felé erősen kihasasodik, alja enyhén omphalosos. Töredékes szalagfüle a peremből indul ki és a vállra támaszkodik. A nyakon tekercselt pálcikadíszű háromszöges mintasor halad körben, mely ugyan üres, de helyenként foltokban megmaradt mészbetét jelzi, hogy mészágyul szolgált. A vállon négy benyomott minta van, melyekben mésznyomok láthatók. Anyaga matt, szürke, téglavörös égetési folttal. M.: 8,5 cm, száj átm: 8,2 cm, alj átm.: 2,7 cm. (Ltsz.: 69.19.1,3. kép 4.) 2. Kisméretű fazék, felső része hiányzik. A rekonstruálható forma: tojásdad test, tölcseresen kihajló nyakkal. Az edénytest közepe táján kerek szalagfül. A fül magassága fölött körbefutó vízszintes bekarcolt vonaldísz, alatta függőlegesen bekarcolt vonalakkal imitált seprőzött díszítés. A fület is karcolt vonalak díszítik. Anyaga rossz minőségű, lyukacsos, kavicsos, szürkésdrapp, vörös égetési folttal. Átm.: kb. 11 cm, alj átm.: 5,5 cm. (Ltsz.: 0.77.32.1,3. kép 5.) A különleges agyagtárgyat, melyet kenyéridolként ismertetünk, a német nyelvű szakirodalom nevezte meg ezzel az esetünkben nagyon is találó szakkifejezéssel (TRNKA 1982). A tárgytípus közép-európai kitekintésű és az eredet kérdését is felvető nagy összefoglalása pecsétlőként tárgyalja az ide sorolt leleteket (BANDI 1974). G. Trnka tanulmánya az elterjedési területet pontosítja és az ausztriai leletek segítségével a tárgytípus korszakhoz és kultúrákhoz kötését kívánja újabb adatokkal elősegíteni. A kenyéridol előfordulása Vas megyében még annak ellenére is érdekes tény, hogy Kenyéri község területén belül pontosabb lelőhelyét és lelőkörülményeit sem ismerjük. Eddigi előfordulásainak lelőkörülményei 12