Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)

Római kor II. Vegyes - Gabler Dénes: A sárvári római útállomás és első századi előzménye

SAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE SZOMBATHELY 23/3 (1996-1997) PARS ARCHAEOLOGICA 1998 A SÁRVÁRI RÓMAI ÚTÁLLOMÁS ÉS ELSŐ SZÁZADI ELŐZMÉNYE GABLER DÉNES MTA Régészeti Intézete Budapest A sárvári Végh malomnál folytatott ásatások első eredményeiről 1991-ben számoltunk be a CbmmArchHung hasábjain (GABLER 1991, 39-84), majd Szőke Béla közölte az itt feltárt Karoling kori temetőt (SZŐKE 1992, 125-158.). Egy évi szünet után 1992-1995;között folytattuk a munkát a „Korarómai utak kutatása Pannóniában" című ОТКА téma keretében; annak szerény anyagi keretei azonban csak kiegészítették azt az anyagi támogatást amelyet Sárvár Város Önkormányzatától, a sárvári Állami Gazdaságtól illetve különböző helyi alapítványoktól kaptunk. A többféle forrásból érkező összegek pénzügyi kezelését, koordinálását illetve a támogatások szervezését a sárvári Kossuth Lajos Művelődési Központ végezte. Az ásatások folytatása során sikerült befejezni a 9. sz.-i temető feltárását. 1992-1995 között mindössze három új sírt találtunk; ezzel á temetkezések száma hatvanra nőtt. Újabb Hállstatt kori telepobjektumokat is feltártunk; ezek közül az Ötvenedik szelvény gödrét emelnénk ki, amelybén ép orsógombok mellett borostyán tárgy töredékeit találtuk. ; Ismereteink leginkább á római kori útállomáshoz tartozó építmények, objektumok tekintetében bővültek. Befejeztük a praetorium favázas főépületének feltárását a nyugati záródás kibontásával. Ennek alaprajza jórészt ismert volt, mivel a zárófal indítását már 1990-ben észlelhettük; az építmény időrendjére vonatkozó megfigyeléseket azonban finomítani tudtuk, mivel alatta új, eddig ismeretlen, cölöpszerkezetű házat találtunk. Kutatásaink az elmúlt években elsősorban ennek feltárására, kiterjedésének meghatározására irányultak. A feltárt terület nyugati részén hosszan húzódó gerenda alapároknál 1990-ben még valamilyen gazdasági rendeltetésű melléképületre gondoltunk. Újabb szelvényeinkkel ezt az egyenesen futó alapárkot a főépülettől még 43,5 m hosszan követhettük, s bár találtunk egy sarokrészt, mégsem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy elértük az útállomás nyugati végét. Erről az alapárokról mindössze egyetlen elágazás indult (45. szelvény), így joggal feltételezhetjük, hogy a praetorium különböző építményeit körülvevő palánkhoz tartozott. Hasonló objektumot eddig Pannoniából nem ismertünk és mind ez ideig alig találhatunk a tartományban olyan 1. századi cölöpszerű házakat, amelyeket a faépítmény alatt tárhattunk fel (típusában hasonló egy Adonyban feltárt építmény - BARKÓCZI - BÓNIS 1954, 139-14Ö., Abb. 5., Taf. XXIV.). Feltehetően ugyanilyen építmény és ahhoz tartozó gödör mutatkozott az átkutatott terület nyugati részén, a palánk alapozás alatt is. Mind a telepobjektumot, mind pedig a gazdag, keltező értékű leletanyagok indokolttá teszik a kutatások újabb eredményeinek közlését. AZ 1992-1995 ÉVI FELTÁRÁSOK A főépület nyugati záródása A főépület az eddig legkorábbinak tartott építmény nyugati zárófalát 1992-1995-ben a 46., 48. és az 50. szelvényekkel tártuk fel. Bár ennek déli indítását már 1990-ben magtaláltuk, egy újabb 14,6 m hosszú szakasz kibontását az újabb ásatások során végezhettük el. (l.kép) A 46. szelvényben az építmény ÉK-DNy irányú alapárkából csupán egy 2 m-nyi szakaszt figyelhettünk meg; az alapárok nem rajzolódott ki folyamatosan, mert az északi oldalon egy 9. századi sírral vágták át (2. kép, 5. kép). Ugyanakkor metszetét jól észlelhettük az északi tanúfalban, annak ellenére hogy, az alapozással az altalajt alig érték el. A 24-26 cm széles gerendaalapárkot egy sötétszürke agyagos rétegbe vágták; ettől vált el az alapárok sárgás, agyagszemes betöltése a felszíntől 72237