Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/2. (1996) (Szombathely, 1996)

Balogh Lajos: Adatok néhány inváziós növényfaj elterjedéséhez az Őrségi Tájvédelmi Körzetben és a kapcsolódó területeken

SAV AMA 23/2 (Pars historíco-naturalis) Helianthus decapetalus L. — Kemestaródfa: Pinka-patak partja (foltokban); Kemestaródfa: a Pinka- és a Strém-patak között (az osztrák oldalon, kiterjedt állományokban); Szentgotthárd: Rába-part (a nem kaszált részeken foltokban állományalkotó). (Néhol dísznövényként is ültetik, így pl. Szatta.) — A sokvirágú napraforgó észak-amerikai eredetű, meghonosodott adventiv, évelő növény. Ártéri magaskórósokban, gyomnövényzetben terjed. A leggyakoribb állományalkotó Helianthus-Щ a térségben. Irodalmi adatai: Körmend (PRISZTER, 1960). Horvátnádalja (JEANPLONG J. in: PRISZTER, 1960). Helianthus tuberosus L. — Kercaszomor: Szomoróc (a falu széleinek parlagterületein, valószínűleg egykori termesztésből kivadulva, több helyütt állományalkotó). — A csicsóka észak-amerikai eredetű, termesztett évelő növény, néha elvadul. Mivel tapasztalataink szerint kivadulásai legtöbbször egykori termesztési helyének közvetlen környezetében jelentkeznek, KOVÁCS és TAKÁCS (1993) adata - esetleg - a vízfolyások mentére e térségben is legjellemzőbb adventiv Helianthus-fajra, a H. decapetalusra vonatkozhat. Irodalmi adata: Nyugat-Őrség: a Rába árterén (KOVÁCS és TAKÁCS, 1993). (Az Aster-ek és Helianthus-dk. azonosítása egyrészt kereszteződésre való hajlamuk, másrészt a határozókönyvek ellentmondásos megállapításai miatt is nehéz. Határozásainkat a [Helianthus-dk esetében a föld alatti ággumók metszeteit is tartalmazó] lelőhelyenként begyűjtött herbáriumi anyaggal dokumentáltuk.) Reynoutria japonica Houtt. [syn.: Polygonum cuspidatum Sieb, et Zucc] — Alsószölnök (út mentén, foltonként tömegesen); Bajánsenye: Senyeháza (égeres mellett, árokparton, és elhagyott ház udvarán állományalkotó); Csákánydoroszló (utak mentén, foltonként tömegesen); Csákánydoroszló: Magyarbükös: Vadászházak (a házakhoz vezető, Chamaccyparis-dkkcil beültetett erdei műút mentén, foltonként tömegesen, talán telepítés?); Halogy (a falu NY-í végén, árokparton fordul elő); Ispánk (árokparton, és felhagyott gyümölcsöskertben); Ivánc: Berki-patak partja (hosszan elnyúló állományokat alkot); Kerkáskápolna (a faluban elhanyagolt telken és árokpartokon alkot állományt); Körmend: Alsóberkifalu: Rába-ártér (hatalmas állományai néhol szinte végig szegélyezik a partot); Magyarlak (patakparton, foltonként tömegesen); Magyarszombatfa: Szentgyörgyvölgyi-patak mente (füzes-égeresben, és árokparton a faluban állományalkotó); Nagyrákos (közút mentén nagy állományokat alkot); Nádasd: Berki-patak partja (foltonként tömegesen); Nemesmedves: Vörös-patak partja (magaskórósban, foltokban); Oriszentpéter (utak mentén, temető körül nagy állományokban); Őriszentpéter: Zala-patak partja (nagy állományokban); Pankasz (a faluban árokparton, szálankint); Szatta (az É-i faluvégen, árokparton alkot állományt); Szentgotthárd: Rába-part (gyakori állományalkotó); Szentgotthárd: Rábakethely (út mentén, foltokban); Szentgotthárd: Zsida-patak partja (kisebb-nagyobb állományokban); Viszák (árokpartokon állományalkotó); Viszák: Szentjakabi-patak partja (állományalkotó). (Előfordul dísznövényként ültetve is, így pl. Kemestaródfa: sövényben.) — Az ártéri japánkeserűfú Japánból származó évelő. Eredetileg kerti dísznövény, amely vízpartokon, ártereken, árkokban elvadulva meghonosodott, s nehezen irtható, terhes gyommá vált. A térségre vonatkozó adata az irodalomban nem, vagy csak a legutóbbi időkben bukkant fel. Véleményünk szerint az egyik legveszedelmesebb inváziós gyomnövény. Irodalmi adata: Nyugat-Őrség: a Rába árterén (KOVÁCS és TAKÁCS, 1993). 303