Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/2. (1996) (Szombathely, 1996)

Szél Győző–Hegyessy Gábor: Adatok az Őrségi Tájvédelmi Körzet futóbogár faunájához (Coleoptera: Carabidae)

SAV ARIA 23/2 (Pars historico-naturalis) Pterostichus vernalis (Panzer, 1796) — Csörötnek: Huszászi-patak [11], 1982.VIII.21-22, RI (1, RImgy); Kondorfa, 1982.IV.10, PA (2, MM); Szalafő, 1987.IV. 18., RI (1, RImgy), (tr), 1982.111.13., PA (1, MM), (tr), 1982.IV.il

, PA (1, MM). — A Pterostichus strenuus (Panzer, 1797) fajhoz hasonlóan nedvességkedvelő, és mind a sík-, mind a domb- és hegyvidéken megtalálható. Gyakori faj. Molops austriacus Ganglbauer, 1889 [syn.: Molops piceus austriacus Ganglbauer, 1889] — Kondorfa, (e), 1979.V.3, PA (1, MM); Kondorfa: Sásoserdő, 1984.IX.30, PA (1, MM); Máriaújfalu, 1989.VIA, PA (2, MM); Szalafő: Felsőszer, 1982.

IV. 10, Rí (1, RImgy). — Hazánkban csak a nyugati határszélen fordul elő, erdőlakó faj. (A Molops ovipennis Chaudoir 1847 egy korábbi közléssel ellentétben (KASZAB, 1937) nem él Magyarországon. A közleményben említett és a Kőszegi-hegységből származó egyetlen példány valójában a Molops austriacus fajhoz tartozik.) Molops elatus (Fabricius, 1801) — Kondorfa: Sásos-erdő: Huszászi-patak [11], 1980.IV.5, Rí (1, RImgy). — Hegyvidéki, erdőlakó faj, nálunk csak az Alpokalján és az Őrségben fordul elő. Abax carinatus (Duftschmid, 1812) — Csörötnek: Huszászi-patak [11], 1982.VIII.21-22, Rí (1, RImgy); Farkasfa, 1979.VI.4, PA (1, MM); Kondorfa, 1979.V.3, PA (4, MM); Máriaújfalu, 1979.VI.4, PA (6, MM); Rábagyarmat, 1980.

VA, PA (1, MM); Szalafő, 1982.V.1, PA (1, MM), (tr), 1982.III.13, PA (1, MM). — A hazai előfordulási adatok zöme a középhegységi és dombvidéki tölgyesekre és bükkösökre esik. Az Alföld keményfaligetekből is előkerült. Abax ovális (Duftschmid, 1812) — Kondorfa, 1979.V.3, PA (3, MM), 1980.VI.30, PA (1, MM), 1982.V.1, PA (1, MM); Máriaújfalu, 1979.VI.4, PA (9, MM). — A Középhegységben fordul elő, ahol helyenként (pl. a Bakonyban) gyakori, míg máshonnan (pl. a Bükkből) egyáltalán nincs előfordulási adata. Erdőlakó faj. Abax parallelepipedus (Piller et Mitterpacher, 1783) [syn.: Abax ater (Villiers, 1789)] - Bajánsenye [1], (tes), 1994.VII.9, SzGy (1, MTM); Csörötnek: Huszászi-patak [11], 1982.VIII.21-22, Rí (1, RImgy); Farkasfa: Cvikli-erdő, 1993.VI.27, SzD-ELTE (1, SM); Kondorfa, 1980.V.4, PA (1, SM); Szalafő, (e), 1991.VI.13, DR (1, SM); Szalafö: Felsőszer, 1993.V.7, VK (1, SM). — Hazánkban a hegy és dombvidék lomberdőzónájában gyakori vagy közönséges, legtöbbször kövek vagy fadarabok alatt található. Az Alföldön jelentős mennyiségben csak Szigetközből (a keményfaligetekből) került elő. Abax parallelus (Duftschmid, 1812) — Bajánsenye [1], (tes), 1994.VII.9, SzGy (2, MTM); Farkasfa, 1986.

VII. 10, PA (1, SM); Farkasfa: Cvikli-erdő, 1993.VL27, SzD-ELTE (1, SM); Kondorfa, 1980.V.4, PA (1, SM); Őriszentpéter [2], (tes), 1994.VII.8, SzGy (1, MTM); Szalafő, (e), 1991.VI.13, DR (3, SM); Velemér, 1987.IV. 18, RI (1, RImgy). — A hegy- és dombvidék erdeiben (elsősorban bükkösökben és tölgyesekben) gyakori, az Alföldről a Bodrogközből ismerjük. Az előző fajjal sokszor együtt fordul elő. Calathus fuscipes (Goeze, 1777) — Farkasfa: Huszászi-patak völgye, 1994.VI.19, VK (1, SM); Szalafő: Felsőszer, 1994.VI.13, DR (10, SM). — Hazánkban elsősorban a domb- és hegyvidéken elterjedt és gyakori, az alföldről kevés lelőhelye ismert. Szárazságtűrő faj, leginkább nyílt növénytársulásokban fordul elő. Budapest belterületének egyes helyeiről nagy példányszámban került elő. 29