Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/2. (1996) (Szombathely, 1996)

Szél Győző–Hegyessy Gábor: Adatok az Őrségi Tájvédelmi Körzet futóbogár faunájához (Coleoptera: Carabidae)

SZÉL Gy. - HEGYESSY G.: Adatok az Őrség futóbogár faunájához (Coleoptera: Carabidae) 1982.VIII.31., CZs (2, MTM); Kétvölgy: Grajka-patak völgye, (fh), 1993.IX.8., VK (1, SM); Kétvölgy: Ritkaháza, (fh), 1994.VI.22., TCs (2, SM); Magyarszombatfa, (fcs), 1979.IX.4-5., ÁL (2, MTM); Szakonyfalu: Vendvidék (mohából), (r), 1960.

VI. 16., EJ (1, MTM); Szalafő, 1982.VIII.22., Rí (3, MM), 1987.VIII.21., PA (2, MM), 1993.VI.19., Rel (1, Relmgy); Szalafő: Felsőszer, 1984.IX.29., PA (1, MM); Szalafő: Felsőszer (lámpa alatt), (fh), 1993.IX.8., VK (3, SM); Szalafő: Felsőszer (törmelék alól) (Centunculo-Radioletum) [11], 1983.X. 10., ÁL (2, MTM); Szalafő: Felsőszer [5], (fh), 1993.IX.9., VK (l, SM); Szentgotthárd, 1973.V.16., MS (3, MTM). — E faj hazánkban szinte mindenhonnan előkerült: az Alföldről éppúgy, mint a hegyvidék legmagasabb pontjairól, de mezőgazdasági területeinken is az egyik leggyakoribb futóbogárnak számít (HORVATOVICH és SZARUKÁN, 1986). Lasiotrechus discus (Fabricius, 1792) — Apátistvánfalva, (fcs), 1993.VII.18-19., TCs-VK (27, SM); Magyarszombatfa, (fcs), 1979.VII.23., ÁL (3, MTM); Rábagyarmat, 1980.VIII.22., PA (1, MM); Rátót: Rába-part {BidentiCalystegietum) [11], 1983.VII.9., ÁL (3, MTM), 1984.VIII.20., ÁL (1, MTM). — Vízpartjaink szórványos előfordulású, de helyenként gyakori faja. A legtöbbször fénycsapdával gyűjtötték. Tachys bistriatus (Duftschmid, 1812) — Apátistvánfalva, (fcs), 1993.VI.67., TCs-VK (11, SM), 1993.VI.7-8., TCs-VK (17, SM), 1993.VI.10-11., TCs-VK (7, SM), 1993.V1.11-12-, TCs-VK (21, SM), 1993.VI.13-14., TCs-VK (6, SM), 1993.VII.5-6., TCs-VK (1, SM), 1993.VII.9-10., TCs-VK (1, SM), 1993.VII.1819., TCs-VK (2, SM), 1993.VII.21-22., TCs-VK (1, SM), 1994.VIII.6-7., TCs-VK (1, SM); Csörötnek: Apátsági-erdő (Genisto nervatae-Pinetum) [2], 1982.

VII. 10., ÁL (1, MTM); Őrimagyarósd, 1987.IV. 19., PA (3, SM); Őriszentpéter, 1983.X.10., PA (1, SM); Őriszentpéter: Bárkás-tó, 1987.IV.19., PA (2, MM); Szalafő, 1987.IV. 18., PA (4, SM), 1987.IV. 18., RI (6, RImgy); Szőce, 1986.VII.5., PA (2, SM); Szőce: tőzegláp [7], (r), 1961.XI.15., PT (1, MTM), 196l.XI.15

., HE (5, MTM), 1961.XI.15., EYS-KZ (l, MTM); Viszák, 1987.IV.19., PA (1, SM). — A síkságon és a hegyvidéken nedves helyeken egyaránt gyűjtötték, rendszerint vízpartokon. Hazánkban a legelterjedtebb és leggyakoribb Tachys-faj. Tachys diabrachys bisbimaculatus Chevrolat, 1860 [syn.: Tachys inaequalis Kolenati, 1845] — Rátót: Rába-part (Bidenti-Calystegietum) [11], 1983.VII.9., ÁL (1, MTM). — Hazai elterjedése szórványos; a legtöbbször homokos vízparton fogták, azonban a víztől távolabbi, szárazabb helyeken. Tachyta nana (Gyllenhal, 1810) ^— Csörötnek: Apátsági-erdő (Genisto nervatae-Pinetum) [2], 1982.

VII. 10., ÁL (1, MTM); Csörötnek: Huszászi-patak [11], 1982.VIII.21-22., Rí (1, RImgy); Farkasfa, 1982.IV.12., PA (2, MM); Kondorfa, 1982.IV.10., PA (4, MM), 1984.IX.30., PA (1, MM); Magyarszombatfa, 1980.VIII.23., PA (4, MM); Szalafő: Borjas-erdő (fenyőrönkökről), 1979.VI.4., ÁL (2, MTM); Szalafő: Kuti-völgy, 1994.VII.17., CZs (1, MTM). — A hegy és dombvidék erdeiben általánosan elterjedt, de szórványosan az Alföldön is előfordul. A legtöbb példányt fák kérge alatt találták. Bembidion articulatum (Panzer, 1796) — Apátistvánfalva [5], 1993.VI.16., TCs (4, SM); Bajánsenye, 1980.VIII.23., PA (3, MM); Csörötnek: Apátsági-erdő {Genisto nervatae-Pinetum) [2], 1982.IV. 10., ÁL (1, MTM); Csörötnek: Rába-part (ripicol) [11], 1980.X.7., ÁL (11, MTM); Csörötnek: Rába {Echinochloo-Polygonetum lapathifolü) [11], (pt), 1983.IX.28., ÁL (1, MTM); 16