Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/1. (1996-2000) (Szombathely, 2000)
Söptei István: Főúri esküvő Nádasdy Tamás udvarában (1560. január 21.)
SAVARIA23/1-1996 szent felségének kellemetes és nekünk üdvösséges megtartani), nem kezdjek mi neki ezféle örömét érni; de mindenbe legyen az mindenható nagy Úristennek ű szent akarata, amen." 7 A nádor tehát, megbocsájtva a Szlúny-iak régmúlt bűneit, 8 a Kanizsai Orsolyát ért sérelmeket, a menyasszony, Szlúny Anna „rendihez és nemzetéhez képest (ki noha szegén, de nagy és jeles nemzet)" méltó esküvőt kíván tartani. 9 Leánynéző, megkérés, kézfogó A középkorban a házasságkötést nemigen előzte meg hosszabb udvarlás, sokszor egyszeri látást is elegendőnek tartottak a nagy elhatározásra. Esetünkben természetesen elképzelhető, sőt, biztosra vehető, hogy Szlúny Anna és Oláh Császár Miklós megelőzőleg többször is találkoztak. Találkozhattak a sárvári várban, hiszen Oláh Miklós többször is megfordult itt. Találkozhattak Bécsben vagy Pozsonyban is, hiszen Szlúny Anna, mint udvarlóleány, Kanizsai Orsolya kíséretéhez tartozott, s nyilván Császár Miklós is, mint unokatestvér, többször elkísérte útjára Oláh Miklós érsek-kancellárt. A fentiek ellenére mégis úgy gondoljuk, hogy a korban szokásos „leánynézésre" valamikor 1559 kora telén került sor. A leánynézés napját a szülők adták meg, esetünkben nyilván a nádor és Kanizsai Orsolya. A leánynézés napján „lehető nagy pompával kifejtve, kelt útra a fiatalember. Lovát és saját magát díszbe öltözteté. Rendszerint vacsorára ment... Jó szívvel látták, asztalnál a legényt és leányt szembe ültették. Vacsora után éjfélig, sőt tovább is táncoltak. Reggel a leánynéző elbúcsúzott és elment." 10 A sárvári „leánynéző" jelzett időpontját látszik alátámasztani Kanizsai Orsolya Nádasdy Tamáshoz írt 1559. január 9-i levele: „Én azon könyörgök Knek, hogyha immár felment volna (Pozsonyba), szólna Kd, hogy sietne az leánynak marhát aláküldeni, mert igen rövid az idő. Az e legénynek sem tudom hírré termem addig az menyegző napot, húshagyó vasárnap előtt való vasárnapra kellene hadnunk..." 11 Bár a levélben Kanizsai Orsolya már a menyegző napjáról beszél, nyílván azonban a megkérésre gondolt. Menyegzőről az idő rövidsége miatt sem lehetett szó, hiszen a hozomány összeállítása, beszerzése, mint azt a későbbiekben majd elemezzük, hosszabb időt és utánjárást igényelt. A fentieket támasztja alá Nádasdy Tamás válaszlevele is: „Az dolog, kire kértél vala, mibe legyen, megérted az levélből, kit leányunknak írtam; de az dolgot csak Te és leányunk értse ideig; de azért készülj hozzá lassan; de megmondd leányunknak, hogy ugyan ne járjon, mint Hássághy Borbála, ki nem türheté volt, hanem megmondta volt neked, hogy Both Györgynek adták... 12 Ha tetszik, mikor megadod 7 U.o. 243. 8 Minden bizonnyal Stenyicsnyák horvátországi várról és birtokról van szó, amelyre Kanizsai Orsolya fiúsításakor igényt tarthattak a Frangepánok is. 9 „Szerelmes Orsikám..." 243. 10 Radvánszky: I. köt. 143. 11 „Szerelmes Orsikám..." 220. 12 Hássághy Borbála valószínűleg Hássághy Ferenc, Nádasdy Tamás zalavári kommendátorának leánya volt, aki minden bizonnyal szintén udvarlóleány volt Sárváron. 9