Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

II. Hagyomány és korszerűség. A néptánc és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia: Körmend, 1996. május 25–26. - Olsvai Imre: A drávaszögi magyarság népzenei képe

OLSVAI I.: A drávaszögi magyarság népzenei képe musban!) -, az Alföldön is megtalált Azt hittem, hogy nem kellek katonának. Az Új Stílus javarészt megegyezik a nyelvterület szerte előkerült típusokkal, csupán egy olyan tájhoz kötött új dallam hangzott el, amely csak Somogyból és Szatmárból került elő eddig. Hiányoznak viszont olyan sajátos régi dallamtípusok, melyek a szomszéd kistájakon, sőt, a nagyobb dunántúli-szlavóniai dialektiisterületről számos változatban jöttek elő. Ilyenek például: a Magas-Oulásbojtár lOrmányságban, Sárköz-Dunamentén nagyon is meg van), - az Éva szívem (Szlavor iában, Ormányságban, Sárköz-Dunamentén igencsak él), - A Volt nekem egy kecském (a dialektusterület egyik leginkább élő és elterjedt dallama), - a Dunáról fúj a szél (szintén gyakori a területen), a Zsubri pajtás szintúgy: - a Sikotai gulajárcs (Sajátosan ormányossági dallam), - a Fúj, süvölt a Mátra szele szöveggel ismert kvintváltó dallam, és olyan jellemző szlavóniai típusok, mint: ímhol kerekedik, - Ki, ki, ki, ki volt itt. Különösen fájó érdekesség, hogy az ímhol kerekedik, amely Gaiay Ákos és Kiss Lajos jóvoltából húsz szlavóniai személy előadásában hangzott el ezen kívül két mohácsi változat és egy bátai változat, meg egy romlottas csurgói adat is körülveszi Drávaszöget, sőt soproni rokondallamot is talált Lajtha László,- ennek semmilyen alakja sem került elő Drávaszögből. Pedig e „hiányzó" dallamok biztosan éltek, élniük kellett ebben a „baranyai háromszög"-ben. Nem hiányoztak viszont a kötetlen szerkezetű dallamok közül az ütempárosak: ezek gyermekjátékhoz, munkához és egyéb alkalmakhoz kötődnek. A kötetlenek másik fő fajtája, a recitáló siratóének viszont már teljesen elnémult. Az elmondottak után vizsgáljunk meg néhány jellemző példát a hangfelvételek közül. Dél- és Közép-dunántúl legjellemzőbb régi parlando-rubato dallama az „Erdők, völgyek, szűk ligetek" típusa (e szöveggel gyűjtötte Bartók 3ela 1906-ban a Tolna megyei Felső-Ürögön, így lett közismert).

1 Azóta kb: 400 feluból került elő különféle pásztor-, betyár-, bujdosó- és szerelmi szövegekkél, meg balladákkal (Fehér László, Juhász András, stb.) amennyire sűrűn hálózza be ez a dallam a Balaton vonalától délre a Dráváig, keletre a Dunáig fekvő területei, annyira ritka, vagy éppen hiányzik is Észak-Dunántúlról és a Duna-Tisza közéről (még inkább a többi dialektus-területről). Drávaszögből két, kissé különböző változatát halljuk most: 2. A Bartók Béla: A Magyar Népdal. Bp., 1924. 14. A Magyar Népzene, szerk.: Kodály Zoltán, Vargyas Lajos Példatárával, 114. sz. Bp. 1952-től. 86