Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)
II. Hagyomány és korszerűség. A néptánc és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia: Körmend, 1996. május 25–26. - Bodor Anikó: A vajdasági magyar népzene jelene és továbbélésének távlatai
A VAS MEGYEI MJJZEUMOKÉRTESÍTŐJE (1995-1998) Szombathely 22/4 (Pars ethnographica) •" 1999 BODOR ANIKÓ A VAJDASÁGI MAGYAR NÉPZENE JELENE ÉS TOVÁBBÉLÉSÉNEK TÁVLATAI Vajdaságban, a Szerb Köztársaság tartományában mintegy 300 000 magyar él. Számuk az utóbbi időben megcsappant a legújabb háború áldatlan következményeként. Nagyobb tömbben a tartomány északi részén élnek, egyébként kisebb-nagyobb szórványokban a Vajdaság egész területén, beleértve a Szerrémséget is. Az itteni népzenekutatást a század elején Bartók neve fémjelzi: néhány napi horgosi tartózkodása alatt 40 népdalt jegyzett le. A zombori származású magyarországi kutató, Kiss Lajos igen nagy érdemeket szerzett a jugoszláviai magyar népzene feltárásában 1930 és 1970 között. Ránk vonatkozó gyűjtései kb. 3500 dallamra becsülhetők, beleértve a széthullás előtti Jugoszlávia magyarlakta területeit is,,Horvátországot és Szlovéniát. Király Ernő, az Újvidéki Rádió Népzenei Osztályának munkatársa intézménye megbízásából gyűjtött 3000 dallamot az 1950-es, évek közepétől az 1970-es évek közepéig. Az újvidéki Magyar Tanszék és Hungarológiai Intézet folkloristái az 1970-es évektől végeznek folklórkutatásokat. A népzene terén főleg balladás köteteik jelentősek. A Zentai Múzeum köré tömörült amatőr gyűjtők Észak-Bácska és Bánát népdalainak feltárásában jeleskedtek leginkább. Közülük Burány Béla orvos a legtermékenyebb, az 1950-es évek elejétől mindegy 40 vajdasági községben gyűjtött. Az anyag pontos nagyságáról nincs tudomásunk, talán nem tévedünk, ha 10000 körülire becsüljük. Ez ugyan nem kevés, de a gyűjtött területek egyenlőtlenül képviseltek, és még mindig sok a „fehér folt" a kutatás térképén. Szokásdalokról viszonylag kevés adatunk van, a hangszeres zenét csak a legújabb időkben kezdték gyűjteni, a tánckutatás is elenyésző mennyiségű. A dalos kiadványok szétszórtan, általában igen kevés példányban jelentek meg, legtöbbjük ma már sehol sem hozzáférhető, a zeneileg javarészt írástudatlan érdeklődés különben is aligha vette volna hasznukat. Az eddig összegyűlt anyag áttekintésének lehetősége is csak legújabban kezd valóra válni: a magántulajdonban lévő felvételeket tavaly kezdtük átmásolni és tárolni a Zentai Múzeumban. A folklórkutatás eredményei nincsenek beleépítve az oktatási rendszerbe. Sem az iskolákban, sem a pedagógusképzőkben nem tanulnak érdemben népdalt. Az új zeneiskolai programokba belekerült ugyan a népi hangszeroktatás, de a pedagógia és a kutatás eddig még nem fogott sikerrel össze. Az óvónők, tanítónők rend szerint megvetik a népi gyermekjátékokat, ha egyáltalán ismerik. A magyartanárok módszeresen irtják a „műveletlen u népi beszédet a jellegzetes tájnyelvekkel egyetemben.
