Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

II. Hagyomány és korszerűség. A néptánc és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia: Körmend, 1996. május 25–26. - Héra Éva: Hagyomány és korszerűség a népi kultúra őrzésében

SAV ARIA, 22/4 (Pars ethnographica) hagyományos ízlése, polgárias igénye nem engedték és nem juttatták jelentős kulturális pozícióhoz. A harmincas-negyvenes évelc magyar polgársága sem a parasztságból verbuválódott, mint szomszédainknál. Ezekkel a történelmi tényekkel együtt érthető a fejlődés fáziseltolódása. Társadalmi összetevőink miatt a népi kultúra művészeti, politikai értelmezési nálunk nem egységes, hanem máig megújuló viták tárgya. Ezek a polémiák végigkísérik a néptáncmozgalom történetét is. Az is magyar sajátosság, hogy a néptáncmozgalom korszakai mindig a jeles történelmi korszakokhoz kötődnek (reformkor, 1930-as évek, 1945, 1970-es évek konszolidációja). A művészeti, esztétikai vitákat is korszakosnak tartom az egész magyar művészet szempontjából. Eredetiség - Bartóki-gondolatok kérdései Pesovár Ernő tanulmányában olvashatók. Véleményem szerint most társadalmilag, művészileg a legnagyobb kihívás előtt állunk. Úgy vélem a magyar társadalomnak ilyen gyökeres gazdaságot, társadalmat, értékrendet átforgató változása a 19. század óta nem volt. A társadalmi progresszió (az 1930-as években és 1945 után) életben tartotta, sőt támogatta a néptáncmozgalmat. A kommunizmus éveiben a tűrt, támogatott kategóriában, szélárnyékban dolgoztunk. Azonban más országokhoz viszonyítva van egy egyedülálló sajátosságunk. A 19. századtól megnyilvánuló értelmiségi érdeklődés országunkban egy tervszerű, szisztematikus tudományos kutatásba torkollott. A világon szintén egyedülállóan a tudomány máig megtartotta kapcsolatát az ún. revival mozgalommal, ezzel segítve a hagyományok tudatos és szakszerű továbbadását. A másik ok a társadalomban keresendő. Semmiféle felülről kezdeményezett kulturális, közművelődési mozgalom nem gyökerezett meg nálunk az elmúlt évtizedekben, így ma szinte egyedül az országban mozgalmunkat nem viselte meg az átalakulás. A kihívás azonban él: ha megszűnik a társadalmi progresszió, vajon kialakul-e az öntudatos polgári réteg, mely képes megtartani ezt a kultúrát, de vannak biztató jelek (Pécsvárad). Meggyőződésem, hogy a legközelebbi művészeti megújulás akkor várható, ha a néptáncot egzisztenciálisan nem kiszolgáltatott, szabad polgárok művelik, kik képesek ötvözni a legjobb művészeti tradíciókat, a kutatási eredményeket - képesek szakítani a mozgalmi sémákkal és a konvenciókkal is. Irodalom Bürke Peter 1991 Népi kultúra a kora újkori Európában. Budapest Kosa László 1976 Néphagyományunk évszázadai. Budapest 1984 Hagyomány és közösség. Budapest 1989 A magyar néprajztudomány története. Budapest 1990 Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása Magyarországon 1880-1920. Debrecen 65