Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)
II. Hagyomány és korszerűség. A néptánc és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia: Körmend, 1996. május 25–26. - Pesovár Ernő. Hagyomány és korszerűség
SA VARIA, 22/4 (Pars ethnographica) kötetben. Vitányi Iván: A magyar néptáncmozgalom története 1948-ig., és Maácz László: A magyarországi hivatásos néptánc együttesek története megalakulásuktól az 1963-64-es évad kezdetéig с írás, újabban pedig Maácz László: Néptáncművészet és néptáncmozgalom. In: Magyar táncművészet (Szerk.: Kaposi Edit-Pesovár Ernő) Corvina 1983. 53-67. A látókört bővíti Maácz László: A színpadi néptáncművészet szemlélete Európában. Tánctudományi Tanulmányok Budapest 1975. 141-165., ehhez kiegészítés Pesovár Ernő: A német és holland tánckörök néhány tanulsága. Táncművészeti Értesítő Budapest 1966. 1. 105-110., és mostani gondolatmenetem előzménye a Hagyomány és korszerűség a néptáncművészetben. Tánctudományi Tanulmányok Budapest 1975. 157-162. с írásom. A falusi együttesek hagyományápolásának egyik jelentős korszakáról ad áttekintést Pálfi Csaba: A gyöngyösbokréta története. Tánctudományi Tanulmányok Budapest 1969-1970. 115-161. A mozgalmat ért kritikák mellett erényeként értékelhetjük, hogy fénykorában mintegy száz falu zömében értékes hagyományát mutatta be. Muharay Elemér korai tevékenységéről és a Muharay Együttesben folyó munkáról is beszámol Vitányi Iván: 5+5 az 13. (Az áprilisi front története) Budapest 1993. Munkássága kiteljesedő korszakában a Népművészeti Intézet keretében működő Néprajzi Osztály vezetőjeként olyan bázist alakított ki, ahol a néptánc, népzene, népszokások, énekes-táncos gyermekjátékok, sportjátékok gyűjtése és tudományos feldolgozása folyt, s így a hagyományápolás minden ágának megteremtette az előfeltételeit. A gyakorlati felhasználás néhány módjáról tájékoztatnak az általa írt és szerkesztett kötetek: Három népi együttes három játéka. Budapest 1952., Népi gyermekjátékaink az óvodában. Budapest 1953., Népmesebábjáték. Budapest 1954. Napjaink Hagyományőrző Együttesei a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség keretében működnek, tevékenységük értékelése Héra Éva: A Bokrétától a táncházmozgalomig. Zene. Zene, Tánc 1995/1. 44. található. Munkásságuk fontos hiányt pótol azzal, hogy legalább színpadon tovább éltetik az élet nagy eseményeit művészetté nemesítő, feszültséget feloldó rítusait. Az ezek iránti társadalmi igényt jelzi az egyes ünnepkörökhöz kapcsolódó szokások (pl. betlehemes játék) reneszánsza is. Megjegyzem, hogy az organikusan fejlődő polgári társadalmakban napjainkig elevenen élnek az ilyen jellegű évszázados hagyományok. Az énekes-táncos gyermekjátékok pedagógiai felhasználását már a múlt század végétől nyomon követhetjük, s a felsorolt szakembereken kívül még Borsai Ilona, Igaz Mária, Falvay Károly, Forrai Katalin, Lázár Katalin gyakorlati célt is szolgáló műveire hívom fel a figyelmet. Napjainkban az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesületbe tömörülve folyik e művészeti ág színvonalas és nagyhatású tevékenysége. Ezt segítik a Néptáncosok Szakmai Háza által kiadott kötetekben Foltin Jolán, Karcagi Gyuláné, Neuwirth Anna Mária, Szabadi Mihály, Salamon Ferencné játékfüzérei, módszertani összefoglalást és irodalmi jegyzéket ad Antal László: Néptánc az iskolában. Szombathely (1994) с munkája. 57
