Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)
II. Hagyomány és korszerűség. A néptánc és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia: Körmend, 1996. május 25–26. - Pesovár Ernő. Hagyomány és korszerűség
SAVARIA, 22/4 (Pars ethnographica) Muharay Elemér ezt a szokásokban és rítusokban rejlő lehetőséget ismerte fel, amikor szembeszállva a gyöngyösbokréta egyes eltorzulásaival, a hagyományt sematizáló és megmerevítő gyakorlatával és az egzotikumba hajló látványosság helyett a művészi élmény meghitt és színvonalas megfogalmazására helyezte a hangsúlyt. Ennek érdekében olyan szakember gárdát mozgósított (néprajzosokat, folkloristákat, rendezőket, költőket, dramaturgokat stb.) akik nemcsak gyűjtéseikkel segítették az együtteseket, de a hagyomány színpadra állításában is közreműködtek. Nagy gondot fordított arra, hogy a szokások minden összetevője (gesztusok, magatartásformák, szövegmondás, ének és tánc) a tradícióhoz híven jelenjen meg és szolgálja a művészi élmény tolmácsolását. S mindebben fontos szerepet szánt annak az együttesi munkába bekapcsolódó generációnak, mely a hagyomány átadásával pótolta a kutatás szinte megoldhatatlan fogyatékosságait. Lényegében a Muharay Elemér által kiművelt koncepció szellemében működnek napjaink hagyományőrző együttesei is, s különösen biztató azoknak az együtteseknek a tevékenysége, melyekben mindezt átszövi a zenében és táncban kiművelt újfolklorizmus megvalósítása. A szokásokhoz hasonló, komplex műfajt képviselnek a gyermekjátékok is, melyek az ének és tánc, szöveg és szerepjátszás szerves egységével és művészi élményt adóan szolgálhatják a korszerű pedagógia célkitűzéseit és az esztétikai nevelést A hazai gyermekjáték kutatás úttörő egyéniségétől, Kiss Árontól kezdve Kodály Zoltán, Kerényi György, Lajos Árpád egyaránt a pedagógiai cél megvalósítását szorgalmazta, Muharay Elemér pedig már az ötvenes évek elején tankönyvet szerkesztett az óvodák számára. Ennek előkészítéseként a budapesti iskolás gyerekek részére tánc és zenefolkloristák vezetésével olyan táborokat szervezett, melyekben a helyszínen tanulták meg a játékokat. Úgy tűnik, hogy Kodály és a többiek álma is napjainkban teljesedik ki, amint erről a táncegyüttesek vonzáskörében és az iskolák keretében működő gyermek csoportok tanúskodnak, biztosítva a felnövekvő generációnak azt a rétegét, mely fogékony lesz a kultúrában tovább élő tradíció iránt. A hagyomány eddig vázolt szerepén túl még utalnom kell a művészeti mozgalmak közösséget formáló erejére és külön fel kell hívnom a figyelmet a falusi együttesek közősségi tudatot erősítő hatására. Ugyanilyen fontos, hogy a pedagógiában, művészeti életünkben tovább élő hagyomány egyúttal a magyar művelődéstörténet olyan összetevőit tárja elénk, melyek csak e tradíciókban ragadhatok meg. Híven tükrözik, hogy kultúránknak ez a rétege is együtt lüktetett a jelentős európai áramlatokkal, megőrizve az egyes periódusok jellemző vonásait és az ezeket átszövő etikusjegyeket. Megérdemli tehát ez a hagyomány, hogy a múltat az élmény erejével érző legyen jelen napjaink kulturális életében és történeti tudatában. Különösen fontosnak tartom ezt zilált korunkban, mivel hozzájárulhat a nemzeti tudat európai színvonalú kialakításához. Áttekintő irodalmi jegyzetek A tradicionális kultúráknak az európai gondolkozásra és a modern művészetekre gyakorolt hatásáról ad kitűnő áttekintést Giuseppe Cocchiara: Az örök vadembzt. 55
