Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

II. Hagyomány és korszerűség. A néptánc és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia: Körmend, 1996. május 25–26. - Pesovár Ernő. Hagyomány és korszerűség

SAYARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE (1995-1998) Szombathely 22/4 (Pars ethnographica) • - 1999 PESOVÁRERNŐ HAGYOMÁNY ÉS KORSZERŰSÉG* A hagyomány jelentőségét, változó értelmezését, napjainkban is érvényesült hatását és tovább élését csak úgy érthetjük meg igazán, ha felidézzük, hogy néhány történeti periódusban milyen mértékben és módon szolgálta a társadalom igényét és járult hozzá az időszerű élményvilág művészi megfogalmazásához. Visszatekintve századunk első felére megállapíthatjuk, hogy különböző művészeti ágak, így a zene és képzőművészet, költészet, színház és tánc megújulásában egyaránt jelentős szerepet játszottak az egyetemes kultúra nagy múltú tradíciói, távoli földrészek addig ismeretlen alkotásai és az európai folklór. À korszerű esztétikai normák kiművelésében, a modern életfelfogás és élményvilág megfogalmazásában ebből a parttalan tradícióból merített a nagy alkotók sora, s tette egyúttal az egyetemes kultúra részévé távoli kontinensek művészetét és az európai parasztság folklórját. A kor egyéb törekvéseihez viszonyítva Bartók így határozta meg e művészeti irányzat lényegét, amikor Kodály és a maga alkotó módszeréről írt: „természetesen sok más külföldi zeneszerző nem a népzenére támaszkodva intuitív módon nagyjából ugyanabban az időben hasonló eredményre jutott, s ez kétségtelenül épp oly jogos eljárás. A különbség az, hogy mi a természet nyomán alkotunk, niert a parasztzene természeti jelenség."

1 Jól érzékelteti ez a megfogalmazás, hogy a hagyományból sarjadó, nemzeti stílusjegyeket is hordozó művészeti irányzat miként illeszkedik a kor egyéb törekvéseihez, s egyetemességét mi sem bizonyítja jobban, mint Bartók, Kodály, Lajtha zeneje, a morva Janaőek, a spanyol de Fallá, az orosz Sztravinszkij művei, Lorca és József Attila költészete, Csontváry és Ctíagal festészete. A színpadot meghódító szokás és népi színjátszás példáiként pedig a cseh Burián D 34-es színházára, Muharay Elemér Fóti Faluszínpadára vagy Hont Ferencéknek a Független Színpad keretében zajlott kísérleteire hivatkozhatom. Ezzel párhuzamosan a távoli kultúrák inspirálták Picasso markáns hangvételű negroid korszakát, Modigliani lírai portréit, és ebből merített már Lgu Gauguin festményeinek mítoszokat időző világa (pl. a Hold és Föld, Honnan jöttünk, hová megyünk с képe), majd Eliot: A puszta ország с költeménye és Weöres Sándor költészete. * Az előadás teljes szövege megjelent a Körmendi Figyelő 1996. május 30-i sz. 1,4. 1 Bartók Béla összegyűjtött írásai I. közreadja: Szőllősy András Bp. 1966. 752.,756.