Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

III. Az Őrvidék 1100 éve. Konferencia: Őriszentpéter, 1996. június 26–27. - Fülöp Ágnes: Keresztszülőség és komaság az Őrség néhány falujában

SA VARIA, 22/4 (Pars cthnographica) zették be a nevemet, ugyanúgy, ahogy a többi beházasodó keresztszülő nevét sem. Természetesen én is viszek a keresztgyerekeim testvéreinek is ajándékokat, ők azonban pénzt nem kapnak. Amennyiben valamelyik keresztszülő elköltözik a faluból, ez általában a komasági kapcsolat megszakadásához vezet. Kérdezősködéseim során azonban majd minden faluban találtam egy-két különösen erős kötődést, ami azt eredményezte, hogy a komák távoli megyékből is visszajártak húsvétkor a faluba, hogy meglátogassák keresztgyerekeiket és komáikat. Mégis, ha az átlagokat nézzük, a földrajzi távolság elsorvasztja ezeket a kapcsolatokat, lévén, hogy a kapcsolatrendszer gyakorlati alapja a helyrajzi közelség szűnik meg. Keresztszülőségre való felkérést közvetlenül senki sem utasít vissza. Nagy illetlenségnek számít, a falu megszólja az ilyen személyt. Azt mondják, hogy nagyképű, vagy felvágós, lenézi a szomszédságot. Ez bizonyos fokú kiközösítést is eredményezhet. Amennyiben mégsem akarja valaki elvállalni a komaságot (anyagi okok, vagy egyéni ellenszenv miatt), inkább a következő utat választja; amikor a komahívó megérkezik és elmondja a fölkérést, az illető nem mond nemet, a keresztelőkor azonban nem jelenik meg a templomban. így formailag megkerülte a fölkérés elutasítását, és az már csak a falu, valamint az érintett szülő jó, avagy rossz indulatán múlik, hogy miképp értékélik távolba maradását. Ha jóindulattal viseltetik iránta, az elmaradást magyarázhatják betegséggel, avagy valamilyen halaszthatatlan elfoglaltsággal. Persze egynél többször nem igen lehet ily módon kibújni a felkérés alól. Mivel senki sem akarja megkockáztatni, hogy fukarnak és nagyképűnek tartsák, leggyakoribb az, hogy elfogadják a felkérést. Egyébként is ösztönösen érzik, ennek a szerepkörnek a társadalmi betagozódásba való fontosságát. „A koma szinte fontosabb, mint egy vérrokon. Hamarabb fordulok a kománkhoz, ha valamire szükségem van, mint a testvéremhez." Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal jellemezték a komasági viszony fontosságát. Persze ez a szoros kapcsolat főleg azokra vonatkozik, akik a természetes vonzalmon, gyermek vágy ifjúkőri barátságon kívül, közel is laknak egymáshoz. A helyrajzi determináltság fontosságát nem lehet eleget hangsúlyozni. Az ilyen kapcsolatoknál igazoltnak láttam azon föltevésemet, hogy a komaság egy bizonyos „családkiterjesztő" funkciót lát el. összekapcsolja és társadalmilag szentesített kötelékkel, látja el a rokonszenven alapuló viszonyokat. így természetessé tehető az a segítségnyújtás, ami ilyen kapcsolat híján nyomasztó teherré és adóssággá válhatna. Stabil, megbízható hátteret ad az élet mindennapos gondjainak megoldásához, ugyanakkor mivel már eleve kialakult vonzódás és szeretet a kapcsolat alapja, nem terheli a vérrokonokkaí szemben fennálló „kötelezettség". Önként vállalt kötelezettségeket jelent, szemben a vérrokonok, felöl elvárható vérségi kötelezettségekkel. Társadalmilag azonban ugyanúgy szentesített a komasági kapcsolat, mint a vérségi. Akadnak persze a komák között státus Okokból választottak is, (pl. állatorvos), esetleg bizonyos apró anyagi előnyökre számítva választott (pl. boltos - akitől nyugodtabb szívvel kérhet pillanatnyi szorultság esetén fizetési haladékot - „hiszen koma"), de ez jóval kevesebb, mint az előző csoportba tartozó komaság. Tapasztalható azonban, ha halványan is, némi kiüresedés a komasági kapcsolatokban, bár ezt 191