Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

III. Az Őrvidék 1100 éve. Konferencia: Őriszentpéter, 1996. június 26–27. - Nagy Zoltán: Egy történeti kistáj, az Őrség néprajzi határainak vizsgálata

NAGY Z.: Egy történeti kistáj, az őrség néprajzi határainak vizsgálata Ez a szokás, ez a számolási mód azonban időben hozzánk áll közelebb. Néhány helyen a váltást azzal indokolták, mint Szattán, hogy „nagyobb gazdánál 21-ével raktak, mert két emberrel több kellett a. gépnél." (Máshol a 2 l-es keresztet ritkán rakták, mondván „a vihar hamar ledöntheti") Pankaszon valamint az őrségi falvakban „emberemlékezet óta 17-es keresztet raktak, melyben az első a rudallós, a 17. pedig a pap volt." Vizsgált vidékünkön megtaláltuk a régiesebb keresztrakási módot, ami a két világháború közötti időszakban már jórész eltünedezett, átadva helyét a hasonló négyes csillagalakra rakott, nagyobb kéveszámú keresztnek. Ez a keresztrakási mód átnyúlik a Hegyhátra is Körmend határáig, s Balogh kutatása szerint Zala megye középső részein is ezt találhatjuk. Ennél sokkal izgalmasabb az, hogy a történeti Őrség északi határán túl élesen elhatárolható zóna mutatkozik, a 18-22 kévés keresztekkel. Azok a tényezők, melyek a Rába-völgyére kiterjesztették az Őrség határait földrajzi és történeti okokra hivatkozva, most itt egy egészen más tradíciót találhatnak. Végezetül egy mezőgazdasági eszköz, a kaszacsapó néhány változatának elterjedését vázoljuk fel. A termelés és munka с fejezet 3. sz. kérdése ez volt: „Használtak-e villás, gereblyés kaszacsapót, vagy hajmókotV - a válaszokat ezúton is térképre vitettük. A hajmók a legegyszerűbb kaszacsapó. Egy kis hajlított ág elegendő ahhoz, hogy az eredetileg favágásra használt kasza a magasra nőtt zöldtakarmányt megdöntse. A sarlós aratás Vas megyében is általános volt még a múlt században, az intenzívebb szemnyerést és újfajta munkaszervezést igénylő kaszás aratás a huszadik század fordulóján terjedt el igazán. Ekkor, vagy az első világháborút követően kerültek rá az immáron aratókaszára a kimódolt találmányok, a két-három ágú villa, és a hosszú „grábla". Az innovatív váltás a sarlót és a kévekötőfát egymástól elválasztotta, s azokat a munkaszervezés során más nemekhez juttatta. Térképünkön első pillantásra észrevehetjük, hogy alapjában három régió alakult ki Vas megyében. A középső részen dominál a hajmók, az azt körülvevő területen pedig széles sávban a közigazgatási határ mentén ^gereblyés kaszacsapó elsődlegességében mutatkozik meg, míg egy keskeny sávban észak-déli irányban haladva, Körmendtől dél és nyugat felé kiszélesedve az országhatárok és a megyehatár széléig a villás kaszacsapó uralkodik. E tömbök azonban nem teljesen egyértelműek, hiszen időben visszatekintve gyakori az, hogy mindhárom eszközt ismerik, sőt az egyes falvakban - esetleg más minőségű terményre mást-mást használva - akár háztartásonként is mást-mást alkalmaznak. Azt azonban jól lehet látni, hogy a történeti Őrség e tekintetben semmiben sem különbözik távolabbi környezetétől. A mezőzónán belül lokális, néhány falucsoportra kiterjedő mikrozónát nem, csak ennél nagyobb régiókat lehet kimutatni. Ez persze még mindig árnyaltabb és tagoltabb kép, mint amit a Néprajzi Atlasz lapjairól e témakörben leolvashatunk. 176