Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)
III. Az Őrvidék 1100 éve. Konferencia: Őriszentpéter, 1996. június 26–27. - Nagy Zoltán: Egy történeti kistáj, az Őrség néprajzi határainak vizsgálata
SAVARIA, 22/4 (Pars ethnographica) által lakott dombos vidék, őrfalvak történetileg-tájilag kialakult együttese... Kiterjedését a történeti-néprajzi kutatás hol szűkebben, hol tágabban értelmezi, [de] kiindulópontként megbízható alapnak tekinthetjük az 1548-ból származó dicalis conscriptió (tizedösszeírás) által az őrségi tartomány településeinek fesorolását: Pankasz, Zakmeer, Felsew Rákos, Spang, Zenthpeter, Zalafe, Hódos, Kapornak, Byukallya, Zomowlcz, Ewrmihalhaza, [!] Dawidhaza, Chenehaza, Bajonhaza, Kapolnasfalw, Zatha [16 község!]... egy őrnagy vezetése alatt álló községeket hivják Őrségnek." A továbbiakban Grafik Imre felsorolja azokat a néprajzi ismérveket, amelyeket, már a korábbi kutatók írásaiból megismerhettünk. Az összefoglaló fejezetben azonban az újabb kutatások által felvetett problematikát, s az új eredményeket is számba veszi. 46 „A népművészeti örökség kutatása is megerősítette az Őrség történeti-táji és néprajzi egységként való értelmezését. Eltekintve a szakirodalomban fel-fellángoló - történeti Őrségre vonatkozó - körülhatárolási vitáktól, a főként életforma és életmódkutatások alapján behatárolt mai Vas megyei Őrség, tárgykultúrában is jellegzetes egysége a Nyugat-Dunántúlnak ... itt a legerősebb a famegmunkálás hagyománya... beleértve az építkezést, a bútorok, valamint a gazdasági és háztartási eszközök körét... A kisebb tárgyak esetében azonban sajátos térbeli eltolódást tárt fel átkutatás... Nyugat-Magyarország e térségében sajátos együttélése figyelhető meg a kultúra és a műveltség „archaizmusainak", azaz a régies stílusnak és a „modernizációnak" azaz az új stílusnak. (Ennek magyarázata az, hogy) Egyfelől a természeti-ökológiai meghatározottság: a peremterület jellegéből adódó viszonylagos elszigeteltség, a munkamegosztás merevsége, a társadalmi helyzet és rétegváltás korlátai a hagyományokat konzerválták. Másfelől a társadalom jelentős rétegének nemesi, kisnemesi öntudata: a főurak, arisztokraták, nagybirtokosok szolgálatában szerzett ismeretek, tapasztalatok, s a nyugati kultúra osztrák közvetítéssel jelentkező technikai újításai és a divat hatásai a modernizációnak kedveztek... A legújabb, a századforduló utánra, a 20. század első felére vonatkozó mikrotájkutatások az Őrség esetében is jeleznek érzékelhető belső tagolódásokat. Ezek már főként az első világháború utáni, mai Vas megye határain belül formálódtak, s bizonyos vonatkozásban túllépik a történeti Őrség területét. A vizsgálatok két nagyobb falucsoportot különböztettek meg: Őriszentpéter, Szalafo, Ispánk, Nagyrákos és Szatta; valamint Szaknyér, Szőce, Viszák és Őrimogyorósd, továbbá Pankasz és Farkasfa viszonylagos elkülönülését is kimutatták. 47 A kutatás jelenlegi állapotában úgy tűnik, hogy e jelenségek mögött alapvetően földrajzi, történeti és vallási kü-. lönbözőségek vannak, valamint kisebb mértékű nyelvhasználati, nyelvjárási eltérés. Az Őrségben belüli táji tagolódásnak azonban feltűnt egy másik magyarázata is, jelesül az egyes falucsoportok vásárbajárási szakásainak eltérő volta és irányultsága,-" A természettudományt népszerűsítő és e tárgykörből tanulmányokat közlő szakirodalom sem bánik szűkmarkúan az Őrség területi meghatározásával. A TáVas megye Népművészete 356-361. Kapcsolatrendszer a Délnyugat Dunántúlon Budapest 1989. Szabó Irén: Délnyugat Vas megye falvainak önmeghatározás 37-41. /Szerk: Barabás Jenő/ 167
