Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

II. Hagyomány és korszerűség. A néptánc és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia: Körmend, 1996. május 25–26. - Galambos Ferenc Iréneusz: A magyar néptánc, népzenei hagyományok és a népdal identitás megőrző szerepe a burgenlandi magyaroknál

GALAMBOS F. L: A magyar néptánc, népzenei hagyományok és a népdal identitás megőrző szerepe... mondhatjuk az egész világ előtt, táncrepertoárjukban: somogyi, szalmári, rábaközi, dunamenti lányos és kalocsai táncok szerepelnek. Egyelőre kétféle népviseletük van. Nagy közkedveltségnek örvendenek. Megemlítjük még egy kodves kísérő jelenségét egyes fellépésüknek: a „nagyok" hátterében vagy azok előtt egy kicsi óvodás korú pár, ugyancsak népviseletben ügyesen követi a nagyok táncát: a vezető kisfia és az egyik táncos kislánya. Sokan úgy vélik, hogy „őslakos" magyarok Ausztriában csak Felsőőr környékén találhatók. így járt saját bevallása szerint Gaál Károly is, amikor a 60-as évek elején burgenlandi kutatásait megkezdte.

3 De hamarosan rájött, hogy Felső- és Középpulyán szintén magyar települések vannak. E két, egymáshoz nagyon közelfekvő, község önálló volt évszázadokon ál, először Hitler egyesítette, háború után ismét különváltak, 1958-ban végleg egyeíiültek. Érdekes, hogy 1961-ben 2047 lakosából még 1019 volt magyar. Ma már más a helyzet. 1996-ban három olyan személyt (Maurer Rezső, Kulman István, Rainer Gyula) temettünk akik Felsőpulya magyar kulturális életében fontos szerepet 1 öltöttek be. Innen sincs adatunk néptáncra, zenére, népdalra vonatkozóan csak a II. világháború utáni időből. 1963-ban avatták fel az új központi iskolát, iiol fokozatosan nagyon leszűkült a magyar oktatás. Lelkes pedagógusok részéről voltak (Pannon osztály a gimnáziumban) és ma is vannak (pl. az óvodában) próbálkozások, de a gyermekek már alig beszélnek magyarul. 1958-ban Magyar Népi Tánc és Népviseleti csoport alapítódott Középpulyán (Rainer család, Koger Márta, Kendői Mária). 1969-ben Sopronkeresztúron is felléptek, otthoni szereplések után. Ekkor még fiúk is voltak a csoportban a fényképek tanúsága szerint. Később Kulira n István elnökletével „Piroska" leánytánccsoportként működtek a Kulturális Egyesület keretében. Kulman Mária mellett egy időben Popovits Anna tanárnő is tanította a táncokat, melyeket Simon Anni harmonikával kísért. Kőszegről ill. Szombathelyről Nagy Árpád és Horváth János jártak át segíteni. Burgenland legkülönbözőbb helyein szerepeltek, de másutt is Ausztriában. A tánccsoport életébe új lendületet hozott Esztergályos Ibolya, aki Kőszegen született, Szombathelyen tanult zer ét és néptáncot és házasságkötés révén 1973-ban került Pulyára mint „tűzről pattint menyecske" vette át a csoport vezetését. Többféle eredeti népviselet készült, szervezték a hangulatos magyar bálokat, sokfelé felléptek bel- és külföldön. Ekkor alakult ki a testvérvárosi kapcsolat a bajorországi Bad Neustadt-tal. Felújították Középpulyán a nyári Simon-János búcsút. Mindebben a város és a Kulturális Egyesület támogatása segítette munkájukat. 1990-ben új munkahelye elszólította Pulyáról Ibolyát. 1996 áprilisában Makas Anni vezetésével újjá alakult a csoport. Jelenlegi táncrepertoárjuk: háromugrós, üvegestánc, verbung, seprűtánc, pontozó. Ausztrián kívül Olaszországban és Németországban is volt már fellépésük. A tagok németül beszélnek, ezért az ő kedvükért a Magyar Intézet 9. tanácskozásán, mely a néptáncról és zenéről szólt a pulyai előadást Nagy Árpádtól német nyelven kértük, riásnap lelkesen vettek részt az alsóőri táncházon. Az 1997. évi jubiláris, 10. tanácskozás a magyar népdalról szól ezért is befejezésül „A burgenlandi magyar népzenei kutatás"-ról szeretnék még szólni. E sorok 3 Lásd Gaál 1989. 132