Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

II. Hagyomány és korszerűség. A néptánc és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia: Körmend, 1996. május 25–26. - Takács András: Magyar néptánchagyományok Szlovákiában, a Felvidéken

TAKÁCS A.: Magyar néptánc hagyományok Szlovákiában, a Felvidéken tapssal gazdagon díszíti a táncát. A csárdástánc szerkezetileg lassú, friss és gyors (keleten fergeteges - mint negyedik tempótípus), illetve lassú és iriss részből áll, tehát hármas (négyes), vagy kettestagoltságú. Motívumilag kötetlen, ami azt jelenti, hogy minden táncos, illetve táncospár akkor és olyan motívumot jár, amely neki tetszik, vagy pillanatnyi hangulatának megfelel. A csárdás általában sajátos dallammal sem rendelkezik. Általában 2/4-es és 4/4-es ütembeosztású régebbi és újabb stílusú dalokrajárják, de gyakori a magyar nóta, és ballada táncrítusban muzsikáitatása is. Pl. Gömörben közkedvelt a ...„Jaj, de szépen kifaragták azt a fát..." bárólány ballada. A csárdástáncnak ismert a hármas - 2 nő 1 férfi (Gömör, Abaúj, Zemplén) konyhatánc nevű, valamint a nagy kört alkotó csoportos (Szilice, illetve egész Gömör és Nógrád) változata is. A csoportos táncok tánctípusába az elnépiesedett polgári táncok és a körcsárdások tartoznak. A polgári táncok főleg a nyugati és a középfelvidéki palócoknál ismertek. Ilyenek a suszter-, a rác-, a zsidópolkák, a mazurkák, a francia négyesek, a sottisok, a landlerek, a Miska-zsidók, a Hogy, a csibe, hogy..., a ^ólyatáncok és a hasonló további táncok, valamint a nagy létszámú körcsárdás. Ez a középkori csoportos vegyes körtánc máig élő és báljainkon gyakorta előforduló maradványa a táncokban is gazdag középkornak. A negyven éve létező Csemadoknak köszönhető, hogy ma ilyen áttekintéssel bírunk a Felvidék néptánchagyományairól. A hagyományok feltárásának, gyűjtésének, színpadi kultúraként is továbbéltetésének volt a főszervezője e kulturális szövetség - Felvidéken az egyetlen, és reméljük, hogy a jövőben is az lesz, sőt a táncházak terjedése, a hagyományos táncok színpadi terjesztése mellett jelentősen segít felerősíteni a táncok általános birtokba vételét is. Évtizedek során az amatőr táncegyüttesek sokassága - több százra tehető a számuk - amikor megértették és tudatosították, hogy a táncos anyanyelv egyetlen forrása a hagyomány, a hagyományos kultúra kiváló gyűjtőivé, terjesztőivé váltak. E kultúra feltárásában az utat mutató, az önzetlen segítő Marti ti György volt áldás emlékére, és hű társa Pesovár Ernő volt. E fórumon - engedelmükkel - mondok nekik, neki köszönetet. Ernő, éltessen a mi Gömöriek, megalkuvást nem ismerő Istene sokáig. Irodalom Ág Tibor 1981 A szlovákiai magyarság népdalkutatásának eredményei. In: A csehszlovákiai magyar nemzetiség néprajzi kutatása. 148-152. Bratislava 1992 Kijátszik ilyet? Válogatás népi gyermekjáték hagyományunkból. Dunaszerdahely. 1996 Ki népei, vári vagytok? Komárom-Dunaszerdahely Ág Tibor - Takács András 1972 Módszertani segédanyag a tánccsoportvezetők számára. Bratislava 124