Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

II. Hagyomány és korszerűség. A néptánc és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia: Körmend, 1996. május 25–26. - Takács András: Magyar néptánchagyományok Szlovákiában, a Felvidéken

SÄVÄRIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE (1995-1998) Szombathely 22/4 (Pars ethnographica) 1999 TAKÁCS ANDRÁS MAGYAR NÉPTÁNCHAGYOMÁNYOK SZLOVÁKIÁBAN, A FELVIDÉKEN A Szlovákiában élő magyar nemzetiség (nemzetrész) hagyományos népi tánckultúrája szerves része a Kárpátmedence népei és ezen belül a magyarság egyetemes hagyományos tánckultúrájának. Létrejöttekor közös tőről táplálkoztak, fejlődését azonos külső és belső hatások segítették. A 19. század közepére, végére az egyes tánctípusok fejlődésükbén elérték virágzásuk tetőfokát. E század 20-as éveitől pedig stagnálásuknak, illetve eredeti funkciójuk fokozatos elvesztésének lehetünk szemtanúi, így, az 1918 utáni területi különszakádás - Kárpátmedence j>olitikai újrafelosztása - a néptánc fejlődését már jelentősebben nem befolyásolta. A mássága, a sajátossága a csallóközi, a mátyusföldi, a zoboralji, az ipoly-menti, a nógrádi, a gömöri, a bódva-menti, a bodrogközi, á zemplén-szatmári néprajzi etnikumok jellegéből fakad. A hagyománykultúránál korosztályok és nemek szerinti feloszlás alapján gyerekjátékokról és táncokról, női táncokról, férfi táncokról, vegyes- páros- és csoporttáncokról beszélhetünk. E felosztás minden csoportjában bőséges hagyományanyag található, a szlovákiai magyarság, a Felvidék magyar nemzetiségi tánckultúrájában. A gyerekjátékokból és táncokból ismertek a szerepjátszó, az alakoskodó, a mózdulatutánzó játékök, pl. a Fehérliliom szál, a vonulós bújós játékok, pl.: Bújj, bújj, zöldág, a párválasztó játékok, pl.: Szinala, színala... a fogyó-gyarapodó játékok, pl.: a Ninive, ninive király, király, biztos... a guggolok, a kifordulok, a fogócskák, a szerbpcserélők, stb., és végül a felnőttek szokásait Utánzó játékok a gyereklakzik, valamint az év jeles napjaihoz kapcsolódó köszöntők a Gergely-járások, a Balázs-járások, a Lucajárások. A játékhagyományok leggazdagabb területe Mátyusföld és Zöboralja. Egységes átfogó gyűjtés is erről a területről látott napvilágot. Gágyor Józse

? Megy a gyűrű vándorútra című kétkötetes munkája mintegy 900 oldalnyi terjedehmben tárgyalja e vidék gyermekjáték - és szokáshagyományait. Természetesen a Felvidék minden területén - a fentebb felsoroltán a nagyobb néprajzi területi egységeken kívül is ismertek a gyerekjátékok. Gyűjtésük, feldolgozásuk még várat magára, illetve csak részben valósult meg. Zoboralján Jókai Mária, Bodrogközben és ;ÍZ Ung vidéken Géczi Lajos munkásságának van leginkább látható nyoma. A női táncokból a falu sorozó-vonuló, a falukerülő, a kapuzó és a körtáncok fordulnak elő Csalóköztől Bodrogközig minden tájegységben. A vonuló, kapuzó, falusorozó leány- és női táncokat főleg a nagyböjt, a tavaszi és a nyári hónapok idejében táncolták. Közismertebb típusai a martosi bújócska, kapuzó, pilipke és ugrós, a