Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Ilon Gábor: Egy újabb adat a 7. századi avarság Pápa környéki csoportjához. A Kemenshőgyész-homokbányai temetőrészlet

SAVARIA 22/3 (1992-1995) PARS ARCHAEOLOGICA Alaktalan vas töredékeket emeltünk ki a sírgödör déli végétől 50 cm-re északra. A kiszedett hosszúcsontok izületi végei felszívódtak, még nem csontosodhattak el. Az eltemetett fiatal, valószínűleg férfi lehetett. 6. sír A gödörben nem találtunk emberi csontokat és más leleteket sem, csupán az északi vége táján figyeltünk meg egy fekete, faszenes elszíneződést (sírjel?). A jelenség: kívül erősen döngölt, kemény, kaviccsal kevert szürkés agyag, majd beljebb homokos kavics, középütt a temető sírjaival megegyező tájolású „sírgödör". A gödör egy szakaszán tovább mélyítettünk, ahol a bányametszeten megfigyelhető talajrétegződéssel megegyezőt tapasztaltunk (6. tábla). Jelképes temetkezés lehetett? 7. sír Ismeretlen „érdeklődők" a bányaperemen (2. kép), gép hiányában időlegesen elhagyott sírt teljesen, nyom nélkül (csontok is eltűntek) elpusztították. 8. sír A sírt teljes egészében feldúlták a rablók. A koporsós temetkezésre valló egyetlen jelet, a lemélyítéseket csak a sír teljes feltárása végén konstatáltuk. A sírgödör tájolása: EEny-DDk. Mellékletek: 1. Vörösbarna orsókarika töredékei (7. tábla 1.). 2. Vas kés (7. tábla 2.). A kés éle kelet, a hegye dél felé állt. Nagyon rossz állagú, bontás közben ketté is törött. A korrózióban fa tokra utaló maradványok. 3. Vas csat. Tüskéje és teste egy része bontás közben szétmállott (7. tábla 3.). 4. Ezüst morzsalékok a sírgödör nyugati szélénél. A koponya és még nagyon sok vázrész elő sem került Nő temetkezése lehetett. SZÓRVÁNYLELETEK 1. Rosszezüst fölbevaló elég súlyos (tömör?) gömbcsüngó'je (7. tábla szórvány). Az 1. sír leletmentésekor, attól délre 8 m-re találtuk. 2. Vas szárnyas lándzsa, h " 47,5 cm (8. tábla), súlya = 0,66 kg. Horváth K. által kiásott sírból. SÍRJEL ÉS MÁS, TEMETŐN BELÜLI JELENSÉG A 2. sír térd és medencerégiói közötti területen, az eredeti felszíntől kb. 90-100 cm-t mélyedt le egy fa sírjel (2. kép). Az oszlop ebben a mélységben már csak 10 cm átmérőjű (hegyesedő végű?) volt és kb. 10 cmes további mélyítés után kifogyott. A feltételezett sírjelet ugyanígy, a lábnál figyelték meg a jutási temető 23. sírjánál (RHÉ 1924 58; további hasonló adatokat ld. SIMON 1992). A 6. jelképes sírtól keletre egy 50 cm átmérőjű márgás-kavicsos határozott folt (körbe döngölés) jelentkezett, közepében fekete faszenes elszíneződéssel (2. kép). Újkori cölöp, egy korábbi bányakerítés, avagy valamilyen más a temetőhöz tartozó jel (áldozóhely/lóáldozat oszlopa?) maradványa lehetett (SIMON 1992 57.)? Netán a 6. jelképes sírral összefüggésben állt? A SÍRRABLÁSRÓL A rablók rendkívül célirányosan jártak el. A még látható sírjelek (ld. pl. a 2. sírt) jó támpontot nyújthattak, hiszen a 2. és 5. sírnak csak a mell- és medencerégiójára irányultak. Kevésbé voltak biztosak a 3. sír fekvését illetően. Itt - hasonlóan a budakalászi 55. és 281. kora avar temetkezések kifosztásához (PÁSZTOR 1995 58-59, MI. tábla) - először a térd környékét bolygatták meg, majd ennek ismeretében ástak rá a mellkas alsó részére és a medence tájékára. Ezt a 3. sír foltjának két, már a mélyítés kezdetén megfigyelt kavicsos elszíneződése igazolta. Az eltemetett kar és medence csontjai nem kerültek elő. Ezeket kihajigálhatták a rablóaknából. A medencénél a sírgödröt a rablók kiszélesítették, így csinálva nagyobb helyet maguknak. A 4. sír jele már nem állhatott, a sírhant is elmosódhatott, hiszen két egymást keresztező, ásónyi szélességű árkocskával derítették fel a rablók a temetkezést, majd egy négyszögletes aknát mélyítettek a fejnél (2. kép). Hasonló rablási eljárást csak a szarmaták madarasi temetőjéből ismerek (KŐHEGYI 1994 278, 2. kép 2.). Az 5. sírt a medencétől a fejig rabolták ki, a lábrész viszont a helyén hagyták. Ezt - többek között - a metszetben megfigyelt koporsómaradványok igazolják (5. tábla). A 8. sírban szisztematikus alapossággal jártak el, a csontok nagy része nem került elő. AZ ÍJAKRÓL ÉS A NYÍLTEGEZRŐL A mellékleteket is tartalmazó, többé-kevésbé bolygatott hat sírból (1-5., 8.) kettőben (3-4.) találtunk íjra utaló csontokat A 3. sír kisméretű irdalt csontlemez töredéke nem teszi lehetővé, hogy részletesebben foglalkozhassunk a fegyverrel. Elképzelhető, hogy csak a markolata volt csontmerevítős, hasonlóan a dunaújvárosi/dunapentelei 10. síréhoz (HEKLER 1909 103.). A 4. sírban nyugvó jobb alsó lábszárán és annak belső oldalán voltak az íjcsontok, hasonlóan a pl. a győri 106. (FETTICH 1943 18.), a kömyei 109. (ERDÉLYI-SALAMON 1971 37. t.), a bólyi „B" 21. (PAPP 1962 185. 17. kép), a gombosi (Bogojevo) 25., a topolyai (Backa Topola) 25., 34. (FÁBIAN-RITZ 1993 128, 130, 1, 4-5. ábra), a Jászapáti 84. (MADARAS 1994 131.) és a taraamérai 1. sírhoz (SZABÓ 1965 3. ábra). A felső íjkar csontjai közül csak egyet (javított, szegecselt) találtunk meg, s min88