Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Pásztor Adrien: A Csákberény-orondpusztai avar kori temető gyöngyleleteinek tipokronológiai vizsgálata

PÁSZTOR ADRIEN: A CSÁKBERÉNY-ORONDPUSZTAI AVAR KORI TEMETŐ GYÖNGYLELETEI. .. A nyugati germán üvegművesség emléknyomait hordozzák a további példányok is: a 7. sz. második negyede / középső harmadára tehető 69. sír lapított gömb alakú, sötétvörös alapú / 3 fehér vonalfolyatott és áttetsző világoskék hullámvonalfolyatott díszű gyöngye (5. színes tábla 32.), amelynek divatja az előzőekhez képest elterjedtebb a 7. sz. első felére keltezhető avar kori viseletben (nyugat-európai példa hozható Castel Trosinóból: a 115. és 128. sírok füzéreiből (MENGARELLI 1902 Tav. XI. 3; Tav. XIII. 6.), de említhetők avar kori emlékanyagból is: Környe 32., 83., 138. sírok (SALAMON-ERDÉLYI 1971, Taf. XIV. 1; Taf. XII. 5; Taf. X; 3. tábla 6.), Szegvár-Oromdűlő 557. sír, Szegvár-Sápoldal 5. sír (PÁSZTOR 1995 75; I. tábla 23.) vagy Budakalász-Duna-part 310., 372. és 495. sírok). E kárpát-medencei példányok viszonylag kis számú előfordulása valószínűséggel a Nyugat-Európa felöli árukereskedelem emlékeit őrzik. Hasonló módon a 414. sírok lapított gömb alakú, sötétvörös alapú / fehér hurokfolyatott és egy, ill. két sárga színű vonalfolyatott díszű típusa (5. színes tábla 36.5.) a 7. sz. 60-70-es éveiig mind az avar, mind a meroving kori germán nyakláncokon divatban voltak, mint ahogy az 55., 414., 349. sírok (5. színes tábla 36.1-3.) lapított gömb, fehér hurokfolyatott és középen egy sárga színű vonalfolyatott gyöngyei vagy a 220. és a 406. sírok lapított gömb alakú, sötétvörös vagy barnás alapú/sárga hurokfolyatott gyöngytípusa is (5. színes tábla 33. 12.). Az azonban még nem egyértelműen eldöntött kérdés, hogy ezek a germán kapcsolatokat magukban hordozó apró leletek mindegyike kereskedelmi áru-e, vagy esetleg az egyes darabok a helyi gyöngykészítő műhelyek (központ(ok)?) másolatai lehetnek-e? Divatjuk az avar gyöngyviseletben azonban nem meghatározó jellegű. így az avar színesgyöngyök közötti csekélyebb számú előfordulásuk azt a feltételezést erősítik, hogy e könnyen szállítható apró ékszereket kereskedők is szállíthatták az avarok által érintett, távolabbi területekre is. A 220. közép avar kori sír lapított gömb alakú, fekete alapú / fehér szemes díszű gyöngye (2. színes tábla 9.5.) a 6. sz. végére / 7. sz. első harmadára keltezhető 104. és 421. sírok nyakláncain is láthatók. Hasonmását említhetjük a budakalászi 759. sír 7. sz. második negyedére keltezett leletegyütteséből (PÁSZTOR-VIDA 1993 250.3; PÁSZTOR 1995 I. tábla 18). Az füzérek ezen ritkább példányainak sárga szemű variánsai azonban már az avarok pannóniai honfoglalásától jelen vannak a gyöngysorokban. E típus (iker változatai kevésbé) széles körben elterjedt mind az avar viseletben, mind a nyugat-európai (pl.: KOCH 1977 198, Taf. 1, 1.9-10.) vagy korábban a római kori világ főbb gyöngykészítő műhelyeinek vonzáskörzeteiben (TEMPELMANN-MACZYNSKA 1985 Taf. 4, Gruppe XXI. 212c; OLLDAG 1994 Pl. 3, 2. sor 2.) vagy a fekete-tengeri (pl.: PRÉDA 1980 Pl, XXVI. M352, M344, M329.) területek ékszerei között is. A köztük levő különbség csak a szemes díszek kivitelezésében látható: az avar gyöngyökkel ellentétben e típus leggyakrabban gyártott késő antik, illetve római kori változatainál a sárga szemek szélesen ellaposodva szinte beolvadnak a fekete/barnásfekete színű gyöngytest síkjába. A 7., 257. és 356. sírok vörösesbarna bikónikus gyöngyei (6. színes tábla 43. 4-7.) az egész 7. sz.-ban végigkövethetők. A fehér, sárga, szürke, kék és barna színű variánsok az avar nyakláncok jellegzetes alkotóelemei (6. színes tábla 43.1-3; 43. 8-18.). Divatjukat a késői germán gyöngyviseletből eredeztethetjük. A vörös testű / fehér vonalfolyatott díszű változat (6. színes tábla 43. 19.) az előbbiekhez hasonlóan a nyugati germán körből származtatható, és a 7. sz.-i avar emlékekekkel párhuzamosan a meroving kori germán anyagi kultúrához sorolható (KOVRIG 1960 163; KOVRIG1963 112.). A bolygatatlan csákberényi temetkezésekben fellelt 1,2,3 szem gyöngy tipokronológiai vizsgálata alapján kimondható, hogy e rituális szokás nem köthető szigorúan egy gyöngytípushoz még akkor sem, ha az avar kori divat egyik legjellemzőbb ékszerfajtája: a szemesgyöngy túlnyomó többségben kap szerepet. Óvó-védő szándékot tulajdoníthatunk ugyan még a „szemes" díszeken túl a vörös és a kék színek különböző árnyalatainak is, de más kísérő gyöngytípusok jelenléte miatt (pl. 68. sír) végkövetkeztetésünk nem lehet egyértelmű (lásd még: H. TÓTH-HORVÁTH 1992 202-205.). GYONGYDIVAT A CSAKBERENYI AVAR KORI VISELETBEN Néhány alapvető gyöngytípus és nyakfuzér tipokronologiájaról, illetve az egyes gyöngytípusok és a síregyüttesekben talált tárgyak kronológiai összefüggésséről. A 314. sír bordázott lapított gömb alakú, kopott felületű, türkizkék (fajansz (?)) gyöngyét (hasonló a 293. sírban is volt) a halott medencéjénél találták (1. színes tábla 4.). E típus a késő antik gagát, borostyán vagy fém változatait (ALEKSEEVA 1978 Tab. 20, 45; Tab. 25, 25; Tab. 26, 43-44.) utánzó üveg példányai jól ismertek a késő szarmata, hun, gepida és langobard sírokból. Keltező értékét vesztve a leletekben fel-fel bukkan az avar kor végéig, s formája tovább él a honfoglaláskori emlékanyagban is (PÁSZTOR 1995 2. diagram). A 314. sír gyöngyénél a fuzőlyuk tájékán maradt vasnyomok miatt és a előkerülési hely alapján feltételezhető, hogy tarsolyzáró lehetett. A halott medence csontjánál talált henger alakú, fekete alapú/fehér vonalfolyatott díszű (6. színes tábla 40.5.), a 3 db fekete lapított gömb alakú, az 1 db fekete bikónikus és a rövid henger alakú, fekete alapú / sárga hurokfolyatott típusú gyöngyök (6. színes tábla 41.5.) együttes előfordulása, ill. az ezüst nagylemezgömbös függőpár és a rombusz alakúra kivágott, préselt ezüst lemezes fejesgyűrű a síregyüttes 7. sz. vége / 8. sz. első évtizede közötti időszak keltezését erősíti meg. 47